A vilnai Gáon egy elgondolkodtató tanítása szerint minden, ami 10, két csoportra oszlik: 3 és 7 (ld. Áderet Élijáhu, Mózes 5., 7:13 kapcsán).
Pontosan ez történt a tíz csapás esetében az előző és mostani heti szidránkban. Hiszen a múlt héten 7, míg ezen a héten 3 csapásról olvashatunk a Tórában.
Ha közelebbről is megvizsgáljuk a mostani héten olvasott csapásokat, meglepő összefüggésre lehetünk figyelmesek, melyből kiderül, hogy Bölcseink egyáltalán nem véletlenszerűen húzták meg a vonalat a két szakasz között.
A három utolsó csapás mindegyike a sötétséggel van összefüggésben. Ezek közül a középső tényleges sötétség volt – ami éppen három napig tartott.
A sáskajárás kapcsán is szerepel a „sötétség” kifejezés, jóllehet, metaforikus értelemben:
„És belepte a föld színét, és elsötétült a föld…” (Mózes 2., 10:15)
Az elsőszülöttek haláláról pedig ezt találjuk:
„És történt éjfélkor, hogy az Örökkévaló megvert minden elsőszülöttet…” (12:29)
Az éjfél a sötétség legmélyebb pillanata, ami pontosan szemben áll a déllel, amikor a Nap éppen a legmagasabban van és a legerősebben világít a Földre.
Mi lehet a jelentősége ennek a háromféle sötétségnek?
Bölcseink így tanítják: „Tíz mondással teremtetett a világ.” (Pirké Ávot 5:1)
A Misna klasszikus magyarázója, a Bartenura magyarázata szerint:
„Kilencszer szerepel, hogy ’mondta’, és a ’kezdetben’ [Berésit] szintén egy külön mondás, ahogyan írva van: ’az Örökkévaló szavára keletkeztek az egek’” (Zsoltárok 33:6 alapján)
Ez alapján kezd körvonalazódni a kép. Ismerjük ugyanis a Teremtés történetéből, hogy az első dolog, amit az Örökkévaló megteremtett, a fény volt.
Eszerint: ha a tíz mondásból az első három a fényhez kapcsolható, akkor ez párhuzamos a tíz csapás utolsó három csapásával, melyek a sötétséget hozzák el.
A tíz csapás eszerint egyfajta visszafelé lejátszódó teremtés. Ezt az elméletet részletesen kifejti a Maharal (ld. Gevurot Hásém 57). Ennek a visszafordítása lesz végül a Tóraadásnál a tíz parancsolat.
Természetesen mind a vilnai Gáon, mind a Maharal említett elméletei mögött meghúzódó struktúra a kabbalából ismeretes 10 szefirá, azaz az isteni energia kiáradásának rétegei.
A 10 szefirá valóban 3 felső és 7 alsó rétegben oszlik meg, ahogyan a vilnai Gáon tanította. A Teremtés ügyében pedig feltételezhető, hogy amennyiben azt szimbolikus leírásnak tekintjük, akkor a mondások megfeleltethetőek a szefiráknak.
Így az első három, magasabb szefirá háromféle fénynek felel meg, ahogyan a három utolsó csapás háromféle sötétségnek.
A három felső szefirá neve: Keter [korona], Chochmá [bölcsesség] és Biná [megértés].
A Keter a kiindulás, a kezdet, az első akarat, az első mozgató szimbóluma. Ennek felel meg az utolsó csapás, az elsőszülöttek halála, mivel az elsőszülött az, akivel a családon belüli új „teremtés” kezdődik. Pontosan az a kezdet szűnik meg, amivel az új létrejötte elkezdődött.
A Chochmá a bölcsesség, a megvilágosodás tisztasága. Ennek felel meg a tökéletes üresség, a szinte tapintható sötétség (ld. Rási 10:21).
A Biná pedig a megértés, a kapcsolatok, rendszerek átlátásának képessége. A sokaság, a bőség megfelel a sáskák áradatának, amik annyira elözönlik a földet, hogy egészen eltakarják.
Ebből azt is megtanulhatjuk, hogy az emberi értelem pozitív és negatív oldala egyaránt „háromdimenziós”.
Az első dimenzió a kezdet. Ez felel meg a Keternek és az elsőszülötteknek. Az emberi lélek szintjén ez a mély akarat, a kezdeti motiváció.
A második a tiszta, egyszerű fény, a pillanatnyi megértés. Ez a Chochmá és a sötétség csapása. Még a fény ellentéte, a sötétség is elvezethet a világossághoz, ha a magány inspiráló nyugalmára, a külső impulzusok kizárására alkalmazzuk.
A harmadik a sokaság. Ez a Biná és a sáskák csapása. A pozitív lelki oldalon ez jelenti a kreativitás kútforrását, a „túláradó forrást”, amivel Rábán Jochánán ben Zákáj legkiválóbb tanítványát, Rabbi Elázárt jellemezte (ld. Pirké Ávot 2:8). A negatív oldala pedig az, amikor a túl sok információ „elsötétíti a földet” és összezavarja az elmét.
