Kisebb közösségekben gyakori szituáció, hogy miközben éppen megvan az imádkozáshoz szükséges tíz felnőtt zsidó férfi [minjen], egyvalaki kimegy a helyiségből, így az ima – látszólag – nem mondható tovább.
Dávár sebikedusá, azaz szentségben mondható dolgok, így például Borchu, Kádis, Kedusá, Ámidá ismétlése, Tóra olvasása, hogy csak a legfontosabbakat említsük, mind-mind megkövetelik a minjen jelenlétét.
A jó hír az, hogy minden olyan folyamatot, amit minjennel kezdtünk meg, be is fejezhetünk:
„Ha elkezdte mondani a kádist vagy a kedusát amikor megvoltak tízen, és néhányan kimentek, befejezzük a megkezdett mondást, feltéve, hogy a többség bentmaradt.” (Sulchán Áruch OC 55:2)
Meglepő módon ebben az esetben a többség valóban csupán 6 főt jelent (annak ellenére, hogy más ügyben jól látható, 7 fős többséget követelünk meg – Misna Berura 55:11). Kimenni viszont tilos, hacsaknem nélkülünk is megmarad a minjen (Remo).
Hasonló a helyzet az ima más részeinél is:
„Ha elkezdte mondani az Ámidá elejét [Ávot], és kimentek néhányan, akár a Kedusát is befejezheti.” (OC 55:3)
A Misna Berura a Mágén Ávráhám nevében írja, hogy az egész imát is befejezheti – a Kedusát csak a szigorúsága miatt emelte ki a Sulchán Áruch (55:15).
Hasonlóan, a megkezdett Tóraolvasást is szabad befejeznünk, de a háftárába már ne kezdjünk bele, csak ha megvagyunk tízen (valamint további „extra” felhívottakat se iktassunk ilyenkor be – ld. Misna Berura 55:6, Dirsu).
A legmeglepőbb ilyen szituáció azonban talán az, amikor az egész Kádist(másnéven: kádis titkábél) mondjuk el úgy, hogy a minjen már a kádis elejénél sincsen bent.
A Remo érve szerint ez a kádis ugyanis szerves folytatása az előtte elhangzott Ámidá imának, hiszen pontosan ezt mondjuk benne: titkábél celothon, vagyis „fogadd el imáikat” (OC 55:3).
Ezt a döntést azonban csak askenáz közösségekben kövessük, mivel a szefárdok számára döntő erejű Joszéf Káro könyvében nem hozza.
Ez a logika a legtöbb rabbi szerint még akkor is működik, ha a csendes imát tízen mondták, és utána mentek ki: ilyenkor a hangos ismétlést már nem mondhatjuk el, de az egész kádist igen (ld. Piszké Tesuvot 55:8).
