Ezen a héten kezdjük el olvasni a Vájikrát, azaz Mózes 3. könyvét, mely főként az áldozatokkal foglalkozik. Ideális a pillanat, hogy feltegyük a kérdést:
pontosan miért is kellenek az áldozatok?
Általánosságban elmondhatjuk, hogy bármilyen értelmes célt szeretnénk elérni az életben, ahhoz áldozatokra van szükség. Pénzt, időt és energiát kell fordítanunk arra a célra, amire vágyunk.
A Szentélyben bemutatott áldozatok azonban különlegesek: elsősorban állatokat mutattunk be (leszámítva a minchát, ami lisztből és olajból készült). De ha ezen a nyomon indulunk el, akkor egy mélyebb kérdést is meg tudunk fogalmazni:
egyáltalán, miért van szükség állatokra a Teremtésben?
Mose Chaim Luzzato rabbi (1707-1746)leírja a Teremtés célját a tórai és a kabbalisztikus hagyomány fényében (ld. Derech Hásém 1:2).
A Teremtés célja jót adni a teremtményeknek, hogy a Teremtő jót tevő tulajdonsága ezáltal kifejeződjön. A legtökéletesebb jó, amit adni tud, az pedig az, hogy közel kerülhetünk Őhozzá.
Eszerint azonban nem érthető: miért nem teremtett minket eleve úgy, hogy közel vagyunk Hozzá, akárcsak az angyalok?
Rámchál válasza: az angyalok a közelséget eleve megkapják, mi azonban megdolgozunk érte. Így az ember által megszerezhető jó magasabb szintű, mint az angyaloké!
Az ember tehát középen van a Teremtésben. Alatta vannak az állatok (növények, élettelen tárgyak), melyek nem képesek a Teremtő közelségének megszerzésére. Felette pedig az angyalok, melyek eleve rendelkeznek azzal – ám nem saját erejükből szerzik meg ezt.
Mindebből az derül ki, hogy a Teremtés célja maga az ember. Ha ez azonban így van, akkor miért van szükség bármi másra: angyalokra, állatokra?
Úgy látszik, hogy nélkülük a Teremtés, a világ nem lehetne teljes. Mi, emberek, éppen középen vagyunk. Ha azonban nem lenne körülöttünk semmi, akkor középen sem lehetnénk.
Az állatok tehát szükségesek a Teremtés teljességéhez. Az angyalok is: az angyalok felettünk állnak, és feléjük igyekszünk szellemi értelemben növekedni. Az állatokat pedig az áldozatok által emelhetjük fel.
Manapság azonban nincsenek áldozatok. Igaz, hogy számos dolog van, ami ilyen vagy olyan értelemben helyettesítheti az áldozatokat: 1. az áldozatok tanulmányozása (Menáchot 110a), 2. az imádkozás rendje (Beráchot 26b), 3. a vendéglátás (Beráchot 55a), 4. a böjtölés (Beráchot 17a), 5. az alázatos szív (Szanhedrin 43b). Ez azonban nem ugyanaz!
Hiányzik a világból a teljesség.
Kimondhatjuk: az áldozatok a teljességet hozzák el.
Eszerint érthetővé válik, hogy amikor a Szentély újbóli felépülését, az áldozatok újbóli bemutatását várjuk, az egybeesik azzal, hogy azt várjuk, hogy a világ teljes legyen: eltűnjön a világból a gonoszság, és betöltse a világot az Örökkévaló ismerete (ld. Jesájá 11:9).
Az áldozat fent felsorolt helyettesítői tehát képesek lehetnek arra, hogy valamiféle pótlékot nyújtsanak, addig is, amíg a Szentély újra fel nem épül. De a világ teljességének eléréséhez nélkülözhetetlenek az áldozatok.
