Inspiráló kapcsolatot találhatunk az aktuális hetiszakasz és a év jelen időszaka, az omerszámlálás között.
A hetiszakasz ugyanis – egyebek mellett – az emberek tisztátalanságáról és tisztulási folyamatáról ír. A leggyakorlatiasabb példa, ahogyan manapság tisztátalanná válhat egy nő, az a nidá [havi ciklus]. Ehhez a törvényhez kapcsolódik a hét tiszta nap számolásának témája:
„És ha megtisztult a folyásától, számoljon magának hét napot, és utána tiszta lesz.” (Mózes 3., 15:28)
Sok magyarázónak feltűnik a szövegi hasonlóság:
„És számoljatok magatoknak az ünnep másnapjától […] hét hetet, teljesek legyenek” (Mózes 3., 23:15)
Tehát a tisztuló nő egy hetet, az omerben pedig hét hetet számolunk. De miért? Elegáns választ ad erre a Zohár:
„Amikor Izrael Egyiptomban volt, tisztátalanságban voltak, hasonlóan a nőhöz, aki tisztátalanságban ül. Miután körülmetélkeztek, szövetséget kaptak, megszűnt a tisztátalanságuk.” (3:97b)
Ez megmagyarázza a kapcsolatot a kétféle számolás között: mindkettő akkor kezdődik, amikor a tisztátalanság véget ér.
A klasszikus kérdés, amit a legtöbb magyarázó e hasonlat kapcsán kérdez:
a tisztuló nő saját magának számol, csendben és fejben. Az omert azonban hangosan, áldással, és kimondva számoljuk – miért a különbség?
Hiszen a Tóra ugyanúgy fogalmaz róluk, és a Zohár még a két koncepció közötti párhuzamot is bemutatja!
Ennek a dilemmának egy változatát már a Talmud egyik legkorábbi magyarázói, a toszafisták is kérdezték:
„Az omerre áldással számolunk. De a tisztátalan nőnél ez nem lehetséges, mivel akár a hetedik napon is újra tisztátalan lehet.” (Menáchot 65b uszfártem)
Toszfot válasza alapján úgy tűnik, hogy ha nem lenne ez a technikai nehézség, hogy a hét tiszta nap bármikor megszakadhat, akkor valóban, a nőnek is kellene áldást mondania. Ez alapján feltehetjük, hogy a számolást is ugyanúgy, hangosan kellene csinálnia, ahogyan az omerszámlálásnál tesszük. A Slá ez alapján javasolta, hogy a gyakorlatban számoljon az asszony hangosan, de áldás nélkül. A rabbik többsége mégsem fogadta el az ő véleményét, így a gyakorlatban manapság nem ezt követjük.
