A korábbi alkalmakkor elkezdtük végigvenni Rabbi Jochánán öt tanítványának útjának részletes magyarázatát (ld. Pirké Ávot 2:9). Beszéltünk a jó barát és jó szomszéd közötti különbségről, valamint a jó szemről.
Most talán a legrejtélyesebbhez érkeztünk el: a jó szívhez, amit Rabbi Elázár választott, és ezzel különösen elnyerte tanítójuk tetszését:
„Mondta nekik [Rabbi Jochánán]: jobbnak tartom Rabbi Elázár szavait a ti szavaitoknál, mert az ő szavaiban benne foglaltatnak a ti szavaitok is.”
De vajon mi olyan nagyszerű ebben? És mit is jelent pontosan?
Nem jelentheti a szív egyszerűen azt, amit a nyugati társadalomban jelent: az érzelmeknek a helyét, vagy csak annyit, hogy egyszerűen valaki jószívű. Hiszen ezek teljesen távol állnának attól a magas szintű tudatosságtól, amit Rabbi Jochánán megkövetelt.
Ő ugyanis azt kérte, hogy olyan utat válasszanak, amit egész életében követhet az ember. Erre pedig a jó szív – a fenti értelemben – egyáltalán nem lenne kiemelkedő felelet.
Ezért helyesebb úgy értelmezni, hogy a szív az akarat és motiváció helye. A szív dobogása hajtja és működteti az embert, keringeti a vért az egész testében. Ez volt Rabbi Elázár különleges képessége, amivel tanára dicsérte őt:
„Egy forrás, ami csobogva felülkeredik [máján hámitgábér]” (2:8)
Vagyis képes volt a megújulásra, saját maga állandó felülvizsgálatára és kijavítására. Ezért mondta Rabbi Jochánán, hogy „az ő szavaiban benne foglaltatnak a ti szavaitok is”.
Hiszen aki mindig motivált, és képes az akaraterő által saját magát kontrollban tartani, annak minden más belülről eredő személyiségi problémája is könnyen orvosolható.
Ugyanakkor ez azt is megmagyarázza, hogy miért van szükség a többi négy útra, ha a jó szív útja ennyire jó. Ugyanis nem mindenki képes ennek elérésére.
Az ötödik út Rabbi Simon ben Netánel útja: „aki látja a jövőt”. Ő volt az öt tanítvány közül a kakukktojás, aki nem olyasmit írt, mint a többiek (jó szem, jó szív, jó barát, jó szomszéd).
Ráadásul amikor Rabbi Jochánán azt kérte, hogy a rossz utat is keressék meg, akkor mindenki más pontosan az ellenkezőjét mondta saját addigi mondásának (rossz szem, rossz szív, stb.), de Rabbi Simon lényegesen eltért: „aki kölcsönkér, de nem fizeti meg” (2:9).
Mit jelent az, hogy valaki „látja a jövőt”? A jó szívhez hasonlóan ez a tulajdonság sem értelmezhető egyszerű olvasat szerint. Hiszen a jóslás képessége nem egy választható életstratégia, hanem természetfeletti varázslás.
A Talmud rögzíti, hogy Nagy Sándor 10 kérdést intézett a Dél Bölcseihez (rabbikhoz, ld. Támid 32a). Ezek közül három egybeesik a Pirké Ávot 4. fejezetét nyitó, jól ismert kérdésekkel: „Ki a bölcs? Ki az erős? Ki a gazdag?”
A háromból az utolsó kettő kérdésre ebben a diskurzusban is pontosan ugyanazt a választ találjuk, mint a Pirké Ávotban. Az elsőre adott válasz azonban: „aki látja a jövőt”.
Ebből megtanulhatjuk, hogy a jövőt látni valójában bölcsesség.
Az igazság az, hogy a jövőt megjósolni a legtöbb esetben egyáltalán nem nagy kihívás. Hiszen életünk nagy része ismétlődő cselekedetekből áll – máskülönben nem is tudnánk létezni.
Ahhoz, hogy lássuk, hogy mi fog történni, az szükséges, hogy jól odafigyeljünk arra, hogy eddig mi történt, és építsük be ezt a tudást a mindennapjainkba.
Legtöbben ugyanazokat a hibákat követjük el újra és újra. Aki látja a jövőt, az képes kilépni ebből az ördögi körből. Például valaki, aki mindenhonnan csak 5 percet késik. Ha csak egyetlen egyszer erre áldozna 5 percet az életéből, hogy hamarabb ott legyen, akkor az egész napja automatikusan helyreállna!
Hasonlóan a korábban tanult jó szomszéd útjához, az ilyen embernek is a „rend” a kulcsszava. A különbség a kettő között az, hogy míg a jó szomszéd az ember és ember közötti kapcsolatok rendezésére helyezi a hangsúlyt, addig „aki látja a jövőt” az a saját életében valósítja meg a tökéletes rendezettséget.
