Megkérdeztem a mesterséges intelligenciát, hogy kitől származik a jól ismert mondás, mely szerint „nem elég becsületesnek kell lenni, hanem annak is kell látszani”.
Természetesen igyekezett minél korábbi forrásokat találni (egészen Julius Caesarig visszautazva az időben), de arra magától nem jött rá, hogy ha rabbi kérdezi, akkor valószínűleg a Tóra lenne az elvárt végállomás.
Pedig a Jeruzsálemi Talmud azt mondja, hogy írott hagyományunk mindhárom részében (Tanach, azaz: Tóra, prófétai könyvek, egyéb szent iratok) külön-külön is szerepel ez a tanítás:
„A Tórában, a prófétáknál, és az iratokban is találtuk, hogy az embernek a teremtmények szemében is úgy kell teljesítenie, ahogyan a Teremtő szemében.
A Tórában honnan? Ahogyan írva van: ’és tiszták lesztek az Örökkévaló és Izrael számára’ (Mózes 4., 32:22).
A prófétákban honnan? Ahogyan írva van: ’az Örökkévaló Isten, Ő tudja, és Izrael, ő tudja’ (Jehosuá 22:22).
A szent iratokban honnan? Ahogyan írva van: ’És kegyet fogsz találni, és jó értelmet, az Örökkévaló és az ember szemében’ (Példabeszédek 3:4).” (Sekálim 14a / 3:2:11)
A tórai forrás éppen a mostani hetiszakasz. Ebben Reuvén és Gád törzse azzal a kéréssel fordulnak Mózeshez, hogy hadd telepedjenek le a Jordán folyón túli területen, Szichon és Og földjén, melyet Mózes még életében elfoglalt, és nen tartozik szorosan véve Izrael földjéhez.
Mózes válasza: letelepedhetnek, de csak akkor, ha harcolnak a Szentföldért, a testvéreik számára. Mindezt azért, hogy tiszták legyenek „az Örökkévaló és Izrael számára” – vagyis mentesek legyenek mindenféle látszattól, „rossz optikától”.
A kérdés csak az, hogy miféle látszatról beszél Mózes? Hogyan tudja a Talmud ebből a mondatból a rossz látszattól való óvakodás törvényét tanulni?
Hiszen Reuvén és Gád fiai vagy csatlakoznak a honfoglaláshoz, vagy nem. Ha csatlakoznak, annak a látszata is jó és a cselekedete is. Ha nem, akkor egyik sem jó. Akkor hogyan lehet éppen ez az epizód a tórai forrása a látszat kerülésének?
A válasz az, hogy amikor először folyamodtak Mózeshez, akkor igenis félreérthető módon fogalmaztak.
Nem szögezték le előre nyilvánvaló módon, hogy szándékukban áll közösen harcolni a többiekkel.
Ez volt az a kérés, amire Mózes elsőre szigorú, elítélő hangon ad választ:
„Vajon testvéreitek jöjjenek háborúzni, és ti itt letelepedtek? Miért fordítjátok el Izrael fiainak szívét attól, hogy átmenjenek a földre, amit az Örökkévaló adott nekik? Így cselekedtek atyáitok, amikor elküldtem őket Kádés-Bárnéából, hogy megnézzék a földet!” (32:6-8)
Igaz, hogy később – Mózes kérésére – pontosították magukat. Pontosan erre mondta válaszként Mózes, hogy helyesebb lenne, ha máskor a látszatra is jobban adnának. Nehogy valaki akár csak egy percig is azt gondolhassa, hogy el akarták kerülni a háborút!
Nem tudjuk, mi történt volna, ha Mózes nem ezzel a szigorúsággal felel az első kérésükre. Lehet, hogy valóban „kivártak” – ez a rossz optika pedig mindvégig megmaradt. Ezért ideális forrás az ő történetük arra, hogy hogyan kell nekünk is óvnunk a saját reputációnkat.
Az ezen elvre épülő márit ájin [szem meglátásának] tilalma összetett téma. Pontosan miért is tilos olyasmit csinálnunk, ami valójában szabad, de kívülről tilosnak tűnhet?
A legkézenfekvőbb magyarázat a fentiek fényében az, hogy óvakodnunk kell attól, hogy mások rosszat gondoljanak rólunk.
Van azonban egy fordított lehetőség is: ha csak jót feltételeznek rólunk, akkor azt hihetik, hogy az a tilos dolog, amit szerintük csinálunk, valójában megengedett. Így mi vihetjük őket bűnbe. Ezúttal éppen nem azért, mert a másik rosszindulatú, hanem éppen fordítva: túlságosan is jóindulatú.
A Talmud egyik híres mondása rámutat azonban egy harmadik lehetséges értelmezésre:
„Minden, amit a Bölcsek megtiltottak a szem meglátása [márit háájin] miatt, az még a szobák szobájában [bechádré chádárim] is tilos.” (Sábát 64b)
Vagyis még akkor is, ha egészen biztosan nem látja senki sem.
De vajon miért, ha valóban csak „a szem meglátása” az, ami a problémát okozza? Egy mélyebb válasz szerint azért, mert nemcsak másoknak a szeme a fontos, hanem a sajátunké is.
Noha tudjuk magunkról, hogy valójában nem cselekszünk rosszat, de mindezzel együtt, inkább kerüljük el azt, hogy saját magunkat félreérthető helyzetben találjuk.
