A bencsolás (birkát hámázon, étkezés utáni áldás) tórai parancsolat, valahányszor olyan lakomát eszünk, amihez kenyeret is fogyasztottunk.
Mikor kötelező kenyeret ennünk?
Szombaton háromszor, ünnepnapon [jom tov] kétszer (ld. Sulchán Áruch OC 188:6, 291:1, Beráchot 49a, Sábát 117b).
Mi történik azonban, ha hétköznap soha nem eszünk kenyeret? Vajon van bármilyen halachikus probléma ezzel?
Számos rabbi szóvá tette az ún. „mezonot zsemlék” problémáját. Ezek olyan zsemlék, melynek tésztájába pl. gyümölcslét gyúrtak, eleve azért, hogy ne számítson kenyérnek.
Az askenázok számára szükséges, hogy a különlegesen édes íz érződjön a tésztában, máskülönben a gyümölcslé egyszerű belegyúrása a tésztába nem elegendő (ld. Sulchán Áruch OC 168:7).
Ilyen módon hiába látszik zsemlének, technikailag mégsem az. Nem kell rá kezet mosni és bencsolni sem kell, miután az étkezést befejeztük. Elegendő az elején boré miné mezonot áldást mondani és a végén méén sálos [ál hámichjá] áldást.
Látszólag nagyon praktikus megoldás a mai rohanó világunkban, vagy buszos utazásokra, ahol a kézmosás nehézségekbe ütközhetne.
Azonban ha a valóságban ugyanannyit eszünk meg egy ilyen kenyérből (vagy a legtöbb típusú süteményből!), mint amennyit egy rendes lakomán elfogyasztunk, akkor a halacha ugyanígy előírja a kézmosást és a bencsolást egyaránt (ld. Sulchán Áruch OC 158:1, 168:8).
Mi számít „rendes lakomának”? 4 tojásnyi, azaz kb. 3-4 átlagosnál kicsivel nagyobb szelet kenyér (ld. Misna Berura 168:24).
De tételezzük fel egy pillanatra, hogy odafigyelünk arra, hogy mindig e mennyiség alatt maradjunk. Így vajon megengedhető ez a gyakorlat?
Azt gondolom, hogy ha ezzel azt érjük el, hogy hétközben egyáltalán, soha nem bencsolunk, az önmagában is probléma.
Milyen okunk lehet arra, hogy egy tórai micvát kikerüljünk? Vajon a sietség és a sok munka elegendő jogalapot szolgáltat erre? Azt képzeljük, hogy az így nyert időt jobb dolgokra tudjuk fordítani, mint arra, hogy hálát adjunk a Gondviselésnek, amiért táplál minket?
Kerestem, de nem találtam olyan forrást, amely explicit módon írná azt, hogy valamilyen szinten vétkezik az, aki az egész heti étkezését „megoldja” krékerrel, süteménnyel, rizzsel, és más egyéb módokon, és így lényegében megkerüli a bencsolás tórai micváját.
Hasonló precedens azonban létezik a cicit micvája kapcsán. A Tóra csak akkor írja elő, hogy rojtokat aggassunk a ruhánk négy sarkára, ha a ruhánknak van négy sarka.
Megkerülhetjük ugyan ezt a micvát is azáltal, hogy sosem viselünk ilyet – de miért hagynánk ki egy micvelehetőséget? Mind a Talmud, mind a Sulchán Áruch helyteleníti az ilyen viselkedést (ld. Menáchot 41a, Sulchán Áruch OC 24:1)
