Mielőtt Izrael népe elfoglalta a Szentföldet, Mózes újból megeskette őket a Tóra betartására.
Ennek egyik lépése az volt, hogy 12 fontos elvet kiemelt a 613 parancsolat közül, amikre az egész népnek áment kellett mondania, hogy nem fogják megszegni. Ha mégis, azzal átkot vesznek magukra.
Ezek közül talán az egyik legismertebb:
„Átkozott az, aki felebarátját üti titokban!” (Mózes 5., 27:24)
De vajon pontosan milyen bűnre is vonatkozhat ez? Hogyan lehetséges „titokban ütni”? Hiszen ha valakit megütünk, akkor azt a másik vélhetően észre fogja venni.
Rási szerint ez a láson hárá [rossz beszéd] tilalmára vonatkozik. Ha másról rosszat mondunk, azzal „titokban ütjük”, mert a háta mögött tesszük, nem veszi észre, viszont konkrét kára származhat belőle, ha mások előtt lejáratjuk.
A Tóra ezzel a képpel egy olyan tanulságos aspektusára vetít rá a láson hárának, amire magunktól talán nem gondolnánk.
Elképzelhető ugyanis, hogy rosszat gondolunk valakiről, és ezt az információt szívesen megosztanánk egy barátunkkal. De abba nem gondolunk bele, hogy mi is az, amit teszünk vele?
Ha egy csodálatos szerkezet pontosan megmutatná a következményeit a szavainknak, hogy mi is az a fájdalom, szenvedés, kár, amit a másiknak éppen hosszútávon okozunk ezzel, akkor jó eséllyel inkább meg sem szólalnánk.
A legtöbb ember nem kegyetlen. Ha mást szenvedni látunk, többnyire megesik rajta a szívünk. Nem kívánunk neki rosszat, az esetek elsöprő részében egyáltalán nem is gondoljuk komolyan.
Sőt, még ha komolyan is gondoljuk, akkor is, amikor a valóságban látjuk, hogy valóban bekövetkezik a másikkal az a rossz, amit kívántunk neki, akkor jellemzően nagyon rosszul érezzük magunkat.
Ezért tanítja a Tóra azt, hogy a láson hárá mondásával pontosan ezt tesszük: titokban okozunk neki kárt. Ő sem tud róla, hogy mi voltunk a bajának a forrásai, de valójában mi sem nézünk szembe saját szavaink súlyos következményével.
