„Ha madárfészek akad elédbe… Küldd el az anyát, és elviheted magadnak a fiókákat.” (Mózes 5., 22:6-7)
Ne mondd: az ok amiért azt a parancsolatot csináljuk, hogy elküldjük az anyamadarat, mielőtt elvesszük a fiókáit vagy tojásait, mert az Örökkévaló irgalma kiterjed… ” Ha valaki megpróbál kapcsolatot teremteni az anya és az irgalom elküldése között, azt elhallgatják (Beráchot 33b).
Azért mondjuk neki, hogy maradjon csendben, mert ez a parancsolat nem arról szól, hogy az Örökkévaló irgalmas-e, hanem a királyunk által kiadott rendelet beteljesítéséről szól, nem a mi helyünk, hogy megpróbáljuk megfejteni szándékait vagy motivációit, mondja a Gemara (uo.).
És mégis, a midrás azt mondja, hogy ahogy az Örökkévaló megkönyörül az állatokon, úgy könyörül meg a madaraknak is (Devárim Rábá 6:1) .
Ez nem bizonyítja, hogy az anyamadár elküldésének parancsolata a Seregek Urának kegyelméről szól?
Egy másik megfontolandó szempont: a Midrás folytatódik.
„Néhány parancsolat jutalma a becsület. A többi parancsolat jutalma a gazdagság. anyamadár elküldésének jutalma a gyermekek, ahogy a vers mondja: „Elviheted magadnak a fiókákat” (6:6).
Miért jutalmazzák ezt a bizonyos parancsolatot gyerekekkel?
A Zerá Simson az utolsó kérdésre a Midrásra hivatkozva válaszol, amely szerint anyamadár elküldése parancsolatának teljesítése felgyorsítja a Messiás érkezését (6:7).
A Gemárá azt mondja, hogy a Messiás csak akkor érkezik meg, ha a Guf néven ismert mennyei kincsesházban várakozó összes lelket elvitték onnan (Jevámot 62a).
Mivel ez a parancsolat felgyorsítja a Messiás érkezését, ésszerű feltételezni, hogy annak is megadja a gyermekvállalás érdemét, aki ezt megcselekszi ezt a parancsolatot, hiszen a Messiás érkezése előtt minden utolsó lelket ki kell küldeni a mennyei kincsesházból.
Azonban még mindig meg kell értenünk, hogy a Messiás érkezése miért kapcsolódik ehhez a parancsolathoz.
A Zohár azt mondja nekünk, hogy amikor egy személy elküldi az anyamadarat, az anyamadár hatalmas fájdalmat érez eltűnt utódai miatt, és nem talál békét, és meg akarja ölni magát. Ez hihetetlen fájdalmat okoz a madarakért felelős angyalnak, aki az Örökkévaló elébe járul, és kegyelmet keresni az anyamadárnak (Zohár Chádás Rut 29a-b).
Amikor ez megtörténik, az Örökkévaló is megtelik könyörülettel, és azt mondja:
„Ha ez az angyal irgalmat keres a gondozásában lévő madárnak, én, irgalmas Istenem és a világ minden irgalmának forrása, biztosan megkönyörülök gyermekeimen… Jaj, hogy elpusztítottam a Szentélyemet…”
Bár igaz, hogy az anyamadár elküldésének parancsolata mennyei irgalmat kelt, nem helyes azt állítani, hogy az Örökkévaló azért rendelte el ezt a parancsolatot, mert irgalmas. Az irgalom a parancsolatok mellékterméke, és abból fakad, hogy megkönyörült a madarakért felelős angyalon.
Számunkra ez a parancsolat kegyetlenségnek tűnhet – az anyamadarat fájdalmas sírásra készteti! Hol van itt a kegyelem?
Ez az oka annak, hogy az a személy, aki azt mondja: „Az ő irgalma a madarak fészkére terjed”, elhallgattatják. Bár igaz, hogy a parancsolat végeredménye hatalmas adag irgalom lesz a zsidó nép számára, beteljesülésének fő oka az, hogy a Seregek Urától kaptunk parancsot erre és semmi más okból.
Fordította: Karcsai Dávid rabbi, Rabbi Nachman Seltzer Zera Simson c. könyvéből.
A Zera Simson egy könyv a 18. századi olasz talmudista, Rabbi Simson Chaim Nachmani tollából íródott. Könyve előszavában Rav Nachmani hatalmas áldásokat ígér annak, akik munkáját tanulják:
„…és te aki a Tórámat tanulod, látod majd gyermekeid, gyermekeid gyermekeinek születését, mint az olajbogyó hajtását az asztalod körül, bölcsek és igényesek, és az otthonod, amely tele lesz minden jóval, gazdagsággal és becsülettel…”
