„Lásd, én adok ma elétek áldást és átkot.” (Mózes 5., 11:26)
Miért kezdődik ez a vers egyes számban („lásd”), miközben többes számban folytatódik („elétek”)?
A Talmud azt tanítja, hogy egy olyan időszakban, amikor a nemzet egésze szenved, senkinek sem szabad hazamennie enni és inni, és azt mondania magának, hogy „az én életemmel minden rendben van”. Ha mégis így cselekszik, és kevés figyelmet fordít a körülötte lévők szenvedésre, akkor nem érdemli meg, hogy részese legyen a nemzet vigasztalásának (Táánit 11a).
Ezért kezdődik a mondás a lásd szóval egyes számban írva, majd vált át többes számra. Az Örökkévaló itt minden egyes emberhez szól, mondván: „Akár áldást, akár átkot adok a nemzetnek, úgy kell tekintened magadra, mint aki velük van, és nem szabad elkülönülnöd tőlük.”
Íme egy másik válasz, az előző hetiszakaszból:
Időnként lehet egyetlen cádik [igaz] is az emberek között, ami elegendő lehet ahhoz, hogy mindenki számára érdemet szerezzen. Amikor ez megtörténik, az Örökkévaló úgy tekinti, mintha az egész nemzet megfelelően teljesítette volna a parancsolatokat.
Hasonló gondolatot találunk, amikor Rabbi Jochánán azt mondja, hogy egy személy érdemet hozhat egy egész városnak, és két családtag is érdemet hozhat az egész családnak (Szanhedrin 111a, Jirmijá 3:14 alapján).
Ezért kezdődik a vers az egyes számú lásd szóval, és zárul a többes számú elétek szóval. Ez arra emlékeztet minket, hogy az egyén cselekedete az egész gyülekezetet segíti, és hogy néha, amikor egy személy megfelelően teljesíti a parancsolatokat, a nemzet minden tagja áldást kap ennek érdemében.
Fordította: Karcsai Dávid rabbi, Rabbi Nachman Seltzer Zera Simson 2 c. könyvéből.
A Zera Simson egy könyv a 18. századi olasz talmudista, Rabbi Simson Chaim Nachmani tollából íródott. Könyve előszavában Rav Nachmani hatalmas áldásokat ígér annak, akik munkáját tanulják:
„…és te aki a Tórámat tanulod, látod majd gyermekeid, gyermekeid gyermekeinek születését, mint az olajbogyó hajtását az asztalod körül, bölcsek és igényesek, és az otthonod, amely tele lesz minden jóval, gazdagsággal és becsülettel…”
