Aki szeret az apróságokra odafigyelni, az észrevehette, hogy mind a zsinagógai ima során használatos imalepel [tálit gádol], mind az ing alatt hordható négy sarkú ruha [tálit kátán] sarkainál a hurok, ami a sarkot körbeveszi, meglehetősen szorosra van csomózva.
Vajon mi lehet ennek az oka?
„Tanították mestereink: ha a sarokra [keren] akasztotta, vagy a szálakra [gedil], az elfogadható. Rabbi Eliezer ben Jáákov mindkettőt alkalmatlannak számítja.” (Menáchot 42a)
Annak ellenére, hogy Rabbi Eliezer ben Jáákov itt meg nem nevezett bölcsekkel vitatkozik, mégis, a halacha mégis őt követi, mert az ő tanítása kimért és tiszta [misnáto káv venáki], azaz valahányszor szerepel, mindig őt követjük (ld. Gitin 67a).
Mi számít úgy, hogy valaki a rojtokat a sarokra vagy a szálakra akasztja?
Egyszerű olvasat szerint a sarok akkor problémás, ha túl közel kerül a hurok a ruha legszéléhez, mindösszesen 1 hüvelykujj vastagságnyi távolságba (Sulchán Áruch OC 11:9).
A szálak témája már összetettebb. Rási két magyarázatot is hoz arra, hogy milyen extra szálak voltak régi időben a táliton.
Az első magyarázat szerint ezek tartották össze az anyagot. A másik szerint a szövés technikájának eredményeként lógtak le hosszirányban további szálak, ahová nem került keresztirányú szál.
Bármelyik is legyen igaz, a mi tálitunkon ez nem jellemző. Így megfelelünk Rabbi Eliezer ben Jáákov véleményének is.
A Talmud azonban egy új értelmezést ad az ő véleményére:
„Szükséges, hogy a cicit ’csöppenjen’ a ruha sarkára, ahogyan írva van: ’ruháitok sarkaira’.”
Rási magyarázata szerint: „hogy akassza rá, és érintse meg a sarkát”.
Bárhogy is hordjuk a tálitot, a lelógó négy rojt a föld felé fog nézni. Ez a talmudi mondás azonban azt mondja, hogy fordítsuk el, akasszuk „egy szinttel feljebb”, hogy még mielőtt a föld felé néz, érintse meg a ruha sarkát is.
Ezért szokták az első hurkot szorosabbra csomózni, mert így ha az ember a rojtját feljebb állítja, derékszögben elfordítva azt, akkor valóban érinteni fogja a sarkot, és nem fog onnan lejjebb csúszni.
Mi történik, ha mégsem teszi ezt meg? A Sulchán Áruch szerint semmi probléma, a hordással ugyanígy teljesíti a micvát (ld. OC 11:15).
Érdekes kettősség rajzolódik ki ebből a törvényből: közvetlenül a sarokra nem tehetjük a lyukat, hiszen úgy túlságosan a ruha szélére kerülne. Viszont a szálat igenis arrafelé irányítjuk, mivel a Tóra mégis így fogalmazza.
Ebből az is következik, hogy abban is igyekszünk, hogy a rojtok ne lógjanak közvetlenül a föld felé, hanem előtte kanyarodjanak el, a ruha sarkának az irányába. Ezáltal még jobban meg tudjuk tisztelni a cicit micváját.
