Ros Hásáná első két napján Ábrahám életéből olvasunk két különböző epizódot.
Az első az, amikor az Örökkévaló megemlékezett Sáráról, és megadta neki az ígéretét – Jichákot, egy fiúgyermeket, idős korára.
Ugyanezen a napon Jismáélről is olvasunk, akit Ábrahámnak el kellett küldenie a pusztába, hogy ne legyen rossz hatással Jichákra.
Úgy látszik, hogy Ábrahámnak ez a döntése egyáltalán nem volt népszerű az őt ismerők széles körében. A Toszfot magyarázói ugyanis így fogalmaznak:
„Azt mondták: ha valóban olyan jámbor lett volna, akkor nem zavarta volna el az elsőszülöttjét! Amikor azonban látták [Jismáél] cselekedeteit, azt mondák: Isten veled van mindenben, amit teszel.” (Dáát Zekénim, Mózes 1., 21:22)
Ezzel magyarázzák meg azt, hogy miért ír a Tóra a filiszteus király, Ávimelech szövetségéről, közvetlenül az említett Jismáél-incidens után: azért, mert ő volt az, aki rájött, hogy Ábrahámnak valójában igaza volt, akkor, amikor kritizálták.
Nem ez volt az első és nem is az utolsó ilyen eset Ábrahám életében. Amikor a Teremtő megparancsolta neki a körülmetélést, a Midrás szerint ezt akkor még megbeszélte barátaival, akik közül nem mindenki lelkesedett az ötletért (ld. Rási Mózes 1., 18:1, Berésit Rábá 42:8).
De talán a legfeltűnőbb az, amit Ros Hásáná második napján olvasunk: Jichák megkötözése. Mind a mai napig gyakran hallok olyan ezzel kapcsolatosan kritikus véleményeket: miért nem imádkozott a saját fiáért, miközben a szodomaiakért hosszasan pörölt?
A kérdés izgalmas és összetett. Talán a legegyszerűbb válasz az, hogy Jichák esetében Ábrahám közvetlen parancsot kapott, Szodoma esetében viszont csak megemlítette neki az Örökkévaló, azt is csak utalás szintjén.
Egy viszont biztos: Ábrahám mindhárom esetben szembekerült azzal, ami „népszerű”, és úgy cselekedett, ahogyan az Örökkévaló szemében helyes. Ávimelech szövetsége végül elismerte ezt a tényt.
Adja a Teremtő, hogy olyan évünk legyen, amikor a világ népei is felismerik a sokat kritizált zsidó nép igazságát, valahányszor olyat teszünk, ami az Örökkévaló szemében helyes!