„Eltemette őt a völgyben, Móáb földjén, Bét-Peórral szemben, és temetésének helyét a mai napig senki sem ismeri.” (Mózes 5., 34:6)
Miért maga a Világ Ura temette el Mózes mesterünket?
A temetés célja egyrészt az, hogy megkímélje az élőket az elhunyt testének enyészetétől, másrészt pedig a bűnök engesztelése (Toszfot Szanhedrin 46b „kevurá”). Rási szerint az engesztelés azon a nagy fájdalmon keresztül valósul meg, amelyet a test a földbe helyezéskor átél.
Vajon szüksége volt-e Mózesnek a temetés nyújtotta engesztelésre? Mózesnek, akiről az Örökkévaló azt írta: „egész házamban hűséges ő” (Mózes 4., 12:7)? Mózesnek, akit az Örökkévaló „Isten emberének” nevez (Mózes 5., 33:1), ami nagy megbecsüléséről tanúskodik?
Sőt, Mózes mesterünk három alkalommal is felment a mennybe. Nyilvánvaló, hogy nem volt szüksége arra az engesztelésre, amelyre mindenki másnak igen.
Ezért maga az Örökkévaló temette el Mózest, bizonyítva ezzel, hogy temetésének semmi köze nem volt az engeszteléshez, hiszen az Örökkévaló által végzett temetés soha nem járhatna semmiféle szégyennel.
Ez magyarázatot ad a Talmud (Szotá 14a) azon állítására, miszerint még maga Mózes sem tudja, hol van eltemetve.
Ez a kijelentés igencsak rejtélyes. Hiszen miért is érdekelne egy halottat az, hogy hol temetik el?
A Zera Simson szerint a Talmud azt tanítja nekünk, hogy Mózes nem érzett szégyent vagy fájdalmat a temetése során. Nem látta a sírját, és nem érezte, amint a földbe helyezik.
Nem volt oka annak, hogy Mózesnek bármit is látnia kelljen ezekből, hiszen nem szorult engesztelésre. Így nem kellett átélnie azt a fájdalmat sem, amelyet más emberek éreznek a temetésükkor.
Fordította: Karcsai Dávid rabbi, Rabbi Nachman Seltzer Zera Simson Jomi c. könyvéből.
