A mostani hetiszakaszban Mózes kémeket küld, hogy kikémleljék az ígért országot, Izrael földjét. A küldetés kudarccal ér véget: a visszaérkező kémek hitetlenségükkel elkeserítik a népet, mindenkit megrémítenek, és meggyőznek arról, hogy képtelenek lesznek legyőzni az ott élőket. A nép elkeseredett zokogásban tör ki, és az Örökkévaló elrendeli, hogy ez a nemzedék ne is mehessen be Izraelbe. Így kerül sor a pusztai 40 éves vándorlásra.
Mielőtt azonban a Tóra bemutatja a kémeket, akiket Mózes küld, nagyon felmagasztalja őket, kiváló emberekként mutatja be mindegyiket. Rási meg is magyarázza, hogy ezen a ponton még valóban jó emberek voltak (Mózes 4., 13:3). Akkor mi történik velük, hogy később így megromlanak?
Többféle magyarázat is létezik arra, hogy miért lett végül a beszámolójuk mégis ilyen negatív. Van, aki szerint attól tartottak, hogy ha elfoglalják Izraelt, új választásokat írnak ki, és ők elveszítik jelenlegi pozíciójukat. Mások szerint saját önértékelésük volt alacsony, féltek az idegenekkel szembeszállni, így szem elől tévesztették azt, hogy az Örökkévaló fog harcolni helyettük.
Bármelyik magyarázatot is tekintjük, végeredményben mégis gyökeresen megváltoztak ezek az emberek. A küldetés elején dicséretre méltóak voltak, utána pedig ők lettek az okozói negyven év felesleges sivatagi vándorlásnak.
Azt láthatjuk ebből, hogy az emberek minősége megváltozhat a cselekedeteik által.
Általában hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a másikra, mint aki örökké ugyanolyan marad. Valóban mindnyájunknak vannak olyan alaptulajdonságai, amik nehezen változnak. Időről-időre azonban felfedezhetjük a forradalmi erejű változást egyes emberek személyiségében, akár pozitív, akár negatív irányba.
A saját személyes életünkben sem mindegy, hogy milyen utat választunk, milyen szokásokat veszünk fel, milyen társaságot és célokat választunk. Sokszor fejben tisztában vagyunk azzal, hogy mik az igazán fontos értékek, a gyakorlatban mégsem az történik, amit helyesnek gondolunk.
Érdemes odafigyelnünk erre a szinkronra. Ez lehet az, ami eldönti, hogy személyiségünk emelkedő vagy süllyedő pályára áll.