Mi a dróse?

Röviden: a Tóra magyarázata. A drás héber szóból ered, melynek jelentése: kutatás, kíváncsiskodó érdeklődés. Egy rövid beszéd, gondolat, ötlet (jiddisül: vort, héberül: dvár Torá), amit megosztunk másokkal. Mai hasonlattal élve: TED Talk, egy több ezer éves, közös ősi szöveg alapján, személyhez szóló üzenetekkel.

Vannak nagyon jó drósék. Vannak olyan drósék, amik az embert egy életen át elkísérik. Ezért is fontos, hogy az ember legyen igényes a drósékra. Keresse a jót, vágyja hallani, akarja megtalálni benne a neki szóló fontos üzenetet.

A dróse széles műfaj, széles közönségnek. Az is élvezheti, hallgathatja, akinek minimálisak a Tórával kapcsolatos ismeretei (jellemzően az első két mondat ismerteti a megértéshez szükséges háttérinformációkat). És az is, aki éjjel-nappal a Tóra mélységeit, a törvények részleteit tanulmányozza, a rejtélyeit igyekszik megfejteni.

Nincs a világon még egy olyan szöveg, mint a Tóra, ami viszonylagos rövidsége ellenére ennyire gazdag, ennyire sokféleképpen magyarázható és magyarázott lenne. Ez már önmagában is elegendő kell, hogy legyen, hogy elgondolkodtassa a kétkedőt: vajon tud emberi szerző ilyen szöveget írni?

A dróse adja meg a szellemi életet élő ember napjainak ízét és illatát. Felfrissíti, elkíséri, elgondolkodtatja, inspirálja. Most éppen olyan időszakában vagyunk az évnek, amikor egyik ünnep éri a másikat. Az ünnepek színezetét, alaphangulatát is a dróse képes megadni, amikor megtalálja az embert. Ezért jó keresni nekünk való drósékat. Esetleg egy könyvet, magyarázót, akire rá tudunk hangolódni.

Sok dróse azzal kezdődik, hogy valamit nem értünk a Tóra szövegében vagy a Tóra rendszerében, és kutakodunk, keressük a választ. Az a tény, hogy drósét mondunk, írunk, vagy hallgatunk, kifejezi azt, hogy mennyire szeretjük, mennyire fontosnak tartjuk a Tórát. Érdemesnek arra, hogy az energiáinkat erre fordítsuk.

Mélyebben: a dróse az a léleknek, ami a fogtömés a testnek.

Az ember lelkében lyukak vannak, hiányok, kérdések, amiket lehet, hogy nem érez, de az csak azt jelenti, hogy nem ismeri a saját lelkét. Ahogyan egyre mélyebbre halad, fogja érezni ezeket a kérdéseket, a problémákat, amik csak őt bántják, személy szerint, a saját egyéniségének megfelelően. A dróse, a Tórából merített bölcsesség tiszta forrása az, ami a válaszokat meg tudja adni az ember sok kérdésére.

„Ha két ember ül, és a Tóra szavai vannak közöttük [arról beszélgetnek], akkor az Örökkévaló Jelenléte rajtuk lakozik.” (Pirké Ávot 3:2)

Éppen ezért az a törvény, hogy ha több zsidó ember, egy közösség, vagy akár egy család ül le közösen étkezni, akkor mondunk valami érdekes aktualitást, ünnepről vagy hetiszakaszról.

 

Vélemény, hozzászólás?