A vilnai Gáon legfőbb tanítványának könyve, a Nefes HáCháim azzal a kérdéssel kezdődik, hogy mit jelent az, hogy a Teremtő az embert a maga képmására teremtette? Azt a meglepő választ adja, hogy úgy, ahogyan a Teremtőnek erejében van a világot jobb vagy rosszabb állapotba vezetni, ugyanúgy az embernek is adatott ilyen hatalom. De a rendszer úgy lett megalkotva, hogy ez ne attól függjön, hogy jobban vagy rosszabbul szeretnénk élni, hanem attól, hogy jót vagy rosszat cselekszünk.
Ha a cselekedeteink a pozitív irányba mutatnak, akkor azzal az egész világot erőnkben van felemelni. Ha negatívba, akkor az egész világ állapota leromlik.
Azt, hogy „nem jön a világra katasztrófa, csak a zsidó nép miatt”, nem valami antiszemita filozófus művében találtam leírva, hanem a Talmudban (Jevámot 63a). A magyarázata az, hogy ha a zsidó nép azt hallja, hogy bárhol a világon egy katasztrófa történik, akkor szükséges, hogy az a megtérésre, önvizsgálatra ösztönözze őket. Mesélik, hogy amikor a Choféc Cháim meghallotta, hogy valahol Kínában micsoda földrengés volt, akkor azonnal böjtölni kezdett, és a tanulóinak is mondta, hogy ők is böjtöljenek.
Hasonlóan sok más hihetetlennek tűnő talmudi állításhoz, ennek az abszurdumnak a gyökerei is megtalálhatóak a – kereszténység által is szentként tisztelt – Szentírásban. Ebben a próféciában az Örökkévaló szól a zsidókhoz:
„Kivágtam népeket, kietlenné lettek tornyaik, kipusztítottam utcáikat, járókelő nélkül [állnak], leromboltam városaikat, ember nélkül [állnak], nincsenek lakosai. Azt mondtam: csak [azért, hogy] féljetek engem, vegyetek feddést.” (Cfánjá 3:6-7)
Vagyis mindez a sok rossz dolog csak azért történt, hogy ti, a zsidó nép tanuljatok belőle.
Miért éppen a zsidók jó és rossz cselekedetei számítanak? A nem zsidók cselekedetei nem lehetnek jók vagy rosszak? De igen, azonban számukra csak 7 törvény adatott, Noé fiainak hét törvénye. Ha ezeket egy nem zsidó betartja, akkor igaz embernek számít. A zsidó népnek azonban különleges feladata van: nekik Istent kell képviselniük, hirdetniük a világban. Ezért sokkal több a törvény, de sokkal több az elvárás is. És ezért a motiváció is számukra szükséges, hogy ha ők jól cselekednek, akkor az egész világon jó dolgok történnek, de ha nem, akkor sajnos valahol jogos az, hogy minket okolnak a problémákért. Noha nem egészen úgy, ahogyan elképzelik, mert a világ sorsa nem a titkos világkongresszusainkon dől el, hanem azon, hogy hogyan imádkozunk, mennyi Tórát tanulunk, mennyire igyekszünk szolgálni a Teremtőt.
Sokaknak fáj az, hogy a zsidóság saját magát ilyen „önző” módon a világ középpontjába állítja. Tőlük azt kérdezném, hogy melyik vallás az, amelyik nem így gondolkodik? Sőt, egy magára valamennyire is adó vallásnak szintehogy kötelessége, hogy azt hirdesse: nekünk van igazunk, a többiek tévednek. Bizonyos vallások nálunk sokkal erősebben fogalmaznak, és azt mondják, hogy mindenki más pokolra fog jutni, szenvednie kell. Ezzel szemben a zsidóság szinte egyedülálló módon túlvilági jutalmat ígér azoknak a jámbor embereknek is, akik nem a saját hívei.
Ha valaki engem megkérdezne, hogy igaz-e az, hogy a zsidók irányítják a világot, zavarba jönnék, mert a fentiek alapján az a meggyőződésem, hogy igen. Azonban nem szeretném, ha egy kívülálló ezt félreértené. A nem zsidók ugyanis jellemzően, nagy többségben az életükben a hangsúlyt a fizikai létezésre helyezik. Ezért – saját magukból kiindulva – azt hiszik, hogy az, hogy a zsidók irányítják a világot, azt jelenti, hogy pénzzel vagy hatalommal irányítanak, valami titkos összeesküvés keretében. A pszichológia ezt a jelenséget hívja projekciónak, amikor az ember a saját belső világát és elképzeléseit vetíti ki a környezetére. Esetünkben a fizikai világgal elfoglalt nem zsidók a szellemi világgal elfoglalt zsidókra.
Érdekes tény, hogy rendszeresen visszatér az az állítás a nem zsidók részéről, hogy
valami gazdag, befolyásos zsidó üzletember a saját képére, a saját akarata szerint formálja a világot, politikai életet. Olyat nem hallani sosem, hogy van valahol egy keresztény, vagy muszlim milliomos, aki hasonlót csinál.
Talán nekik nincsenek ilyen vágyaik? Vagy nincs elég hatalmuk?
Ha választani lehetne, hogy szellemi vagy fizikai síkon irányítsuk a világot, számomra egyértelmű, hogy a szellemi síkot választanám. És ezalatt nem tömegpropagandát értek, hanem azt, amit a zsidó hagyomány állít a szellemi világok működéséről: hogy a jó cselekedeteink a Teremtés gyökeréig hatolnak, és kijavítják a rossz hatásokat. Jobb események történnek, csökken a feszültség, nő a békesség a világban. Ez a fajta irányítás számomra sokkal érdekesebb, mintha például a tőzsdei pénzmozgások alakulásához lenne hozzáférésem.
