Minden kezdet izgalmas. Különösen igaz ez a zsidó évkörre. Minden évünk azzal kezdődik, hogy a Teremtő megtisztít minket a korábbi év bűneitől, ahogyan a Tóra írja: „Mert ezen a napon engesztel értetek, hogy megtisztítson benneteket minden vétketektől” (Mózes 3., 16:30). Ezt követi a Szukot, a sátoros ünnep, a 7 napos szellemi feltöltődés, majd a záróünnep és a Tóra befejezésének és újbóli elkezdésének ünnepe.
Ebben az emelkedett hangulatban kezdjük el újra olvasni Mózes öt könyvét, a Tórát. Az első könyv – egyik lehetséges megnevezése szerint – a Teremtés könyve, azonban magáról a világ Teremtésről viszonylag kevés szó esik benne. A könyv fő témája a zsidó nép alapítóinak, Ábrahám családjának és leszármazottainak története. Mégis, az, hogy a Teremtés tanulmányozásával kezdjük az új évet, az különleges lendülettel és lelkesedéssel tölt fel minket.
„És mondta az Örökkévaló, hogy legyen fény – és lett fény. És látta az Örökkévaló, hogy a fény jó, és elválasztotta az Örökkévaló a fényt a sötétségtől.” (1:3-4)
Rási idézi azt a magyarázatot, ami szerint itt a Tóra nem arról a fényről ír, amit mi is ismerünk (hiszen arról később, a negyedik napon olvasunk), hanem egy különleges fényről, amit valószínűleg sohasem láttunk. Pontosan azért nem láttuk, mert az Örökkévaló látta, hogy mennyire jó ez a fény, és ezért elrejtette, a jövőben, az igazak számára, hogy a később jövő gonosz emberek ne élvezhessék a fényét.
Ez több kérdést is felvet. Pontosan kik azok az igazak, akik élvezhetik majd ezt a fényt, és mikor lesz erre lehetőség? Hogyan lehet egyáltalán a fényt „élvezni”?
Hasonló gondolatot találhatunk a Talmudban, amikor az eljövendő világ öröméről ír:
„Az eljövendő világban nincsen sem evés, sem ivás, sem szaporodás, sem kereskedés, sem irigykedés, sem gyűlölködés, sem versengés. Hanem ülnek az igaz emberek, a koronájuk a fejükön, és élvezik az Örökkévaló Jelenlétének a fényét” (Beráchot 17a)
Ismét azt látjuk, hogy a fényt lehetséges élvezni, de csak annak, aki olyan magas szintre jutott el, aki kiérdemli. Aki nem, az az evést, ivást, evilági örömöket élvezi.
A fény jelképez minden szellemi örömöt: megértést, megvilágosodást, az Örökkévaló közelségének érzését.
Az igaz embereknek, akik erre érdemesülnek, ezek az örömök felülmúlnak minden fizikai örömöt. Akik nem, azok sosem tapasztalják meg azt, hogy mi az igazi öröm.
Ha majd meg fog valósulni az Örökkévaló királysága ezen a világon, és eltűnik minden gonoszság a föld színéről, akkor – Rási fenti magyarázata alapján – elő fog kerülni az a bizonyos rejtett fény, amit az Örökkévaló még a teremtéskor rejtett el, és az igaz emberek élvezni fogják.
De addig is, bárki, aki kiérdemli, hogy képes a szellemi dolgok élvezetére, élvezheti ezt a bizonyos rejtett fényt (vagy legalábbis annak egy részét).
Ez pedig úgy lehetséges, ha eldöntjük, hogy hogyan definiáljuk saját magunkat.
Ha szellemi embernek, a gondolkodás kedvelőjének, a szép magyarázatok élvezőjének, aki érdeklődéssel figyeli a bölcs tanításokat, akkor ezáltal fokozatosan rászoktathatjuk magunkat arra, hogy a szellemi dolgokat nagyobbra értékeljük, jobban élvezzük, mint a fizikai, múló élvezeteket.
Ebben is segít minket a Tórával való foglalatoskodás, a magyarázatok alapos tanulmányozása. A Tóra a Teremtő ajándéka, melynek segítségével saját magunkat a szellem, az értelem emberévé alakíthatjuk át.