Mózes először azt mondta a Fáraónak, hogy csak három napra megyünk ünnepelni. Ez a legmarkánsabban talán a mostani hetiszakasz elején jön ki, amikor Mózes már tényleg nagyon megfenyegeti Fáraót. Sarkon fordul és kimegy.
Fáraó szolgái azt mondják, hogy ez azért már tényleg sok. Vissza kellene hozni és kiengesztelni! Akár az is lehet, hogy felmerül bennük hogy az ország javának érdekében eltávolítják a Fáraót. Ő azonban bebizonyítja, hogy neki van igaza és Mózesék tévednek. Mert azt mondja nekik, mit szeretnél, kik menjenek „ünnepelni”?
Mire Mózes azt feleli: mindenki menjen! Gyerekek, nők, asszonyok, kicsik, nagyok, és még a nyáj is megy. Erre a Fáraó azt feleli, hogy ebből látszik, hogy a zsidók „rosszban sántikálnak”. Hiszen azt mondták, hogy csak három napra mentek el áldozni a pusztába. Ezzel a Fáraó megvédi magát a szolgái előtt.
Felmerül a kérdés, hogy valóban: miért mondta ezt Mózes eredetileg?
Lehet, hogy tényleg ez volt a terv, hogy először csak három napra mennek el, és csinálnak egy ünnepet. Utána még majd el is mennek és el is kérik magukat. Mégsem ez történt, mivel végül elkergették őket.
De Fáraó, ahelyett, hogy elfogadta volna ezt a dolgot, „belekapaszkodott” ebbe a mondatába Mózesnek, és a szó szoros értelmében vette. Nem volt hajlandó udvariasságként elfogadni.
