Melyik az első micva[1] a Tórában? A választ sokan ismerik:
[1]Jóllehet, kissé rendhagyó micva, hiszen nem a zsidó népnek lett megparancsolva, hanem az első emberpárnak. Akár azt is gondolhatnánk (ahogyan ezt számos magyarázó meg is fogalmazza), hogy ez kifejezetten rájuk vonatkozó parancs volt, hiszen az ő nemzedékükben volt szükséges a föld benépesítése. Más vélemények szerint ez nem is parancs, hanem áldás. A Talmud azonban halachát, konkrét, ránk vonatkozó gyakorlati törvényt tanul ezekből a mondatokból – lásd a folytatásban.
„Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek meg a földet, és uraljátok azt” (Mózes 1., 1:28).
De vajon valóban micva az, ha arra törekszünk, hogy minél többen legyünk? Örök, mindentől független, isteni érték? Nemzedékünk szekuláris gondolkodóitól gyakran pontosan ennek az ellenkezőjét halljuk.
A megfogalmazás is furcsa: nem elég a földet megtöltenünk, még uralnunk is kell. Héber kifejezéssel: וכבשוה, azaz: hódítsátok meg.
Egy újabb ellentmondás: a micva maga sokasítja a világban az életet, a hódítás, háborúzás azonban éppen ellenkezőleg.
A talmudi bölcsek is érzékelték a Tóra nyelvezetének ezt a fajta finomságát, és a meglepő szövegből talán még meglepőbb következtetést vontak le:
„A férfi kötelezettsége[2] a szaporodás és sokasodás, de nem a nőé. Honnan tanuljuk? ’Töltsétek meg a földet és uraljátok azt’ – a férfi szokása, hogy hódítson, de nem a nőé.” (Jevámot 65b)
[2]A teljességhez hozzátartozik, hogy a Misnában Rabbi Jochánán ben Beroká vitatja ezt az állítást, és szerinte a nőknek is kötelessége ez a micva. Azonban a végső döntés nem az ő véleményét követi.
Így már három komoly és mély dilemma lengi körül ezt a látszólag egyszerű parancsolatot:
- 1. Mitől örök érték a szaporodás?
- 2. Hogyan kötődik a sokasodás a háborúzáshoz, hódításhoz?
- 3. Miért kapcsolja a Tóra inkább a férfihez az egyébként tipikusan női princípiumhoz tartozó jelleget?
Mindenekelőtt tisztázzuk: a túlnépesedéshez kapcsolódó tudományos aggodalmat elsőként Thomas Robert Malthus fogalmazta meg, 1798-ban írt könyvében. Ezzel gyarapította azt az igencsak figyelemreméltó (és nem különösebben rövid) listát, melyek szüntelenül riogatják az emberiséget különféle be nem teljesült világvége-próféciákkal.
Ezek népszerűségét – csodálatos módon – nem töri meg az sem, hogy „próféciáik” időről időre csúfos kudarcot vallanak. Elegendő arra gondolni, hogy könyvének megírása óta több mint 200 év telt el[3].
[3]A szerző bölcsességét tanúsítja, hogy nem jelölt meg dátumot, évszámot az által jövendölt világvégéhez, így teóriájának bukása valamivel kevésbé látványos.
A témában autentikus, vallásos vélemény olvasható Mose Tendler rabbitól[4], aki a vallási orvosi etika nemzetközi szaktekintélye (valamint Mose Feinstein rabbi veje) volt.
[4]Population Control – The Jewish View. Tradition, Fall 1966 Issue 8.3. https://traditiononline.org/population-control-the-jewish-view/
A vallásos társadalom fontos alapköve a család. A Tóra a szaporodás kötelezettségén túl megfogalmazza:
„Nem jó az embernek egyedül lenni.” (Mózes 1., 2:18)
Bölcseink innen további törvényt tanulnak: házasságban élni még akkor is kötelezettség, ha az utódnemzés már nem aktuális, például idősebb házastársak esetén (Jevámot 61b, Sulchán Áruch EE 1:8).
A breszlevi Rabbi Nachmanról mesélik, hogy nem sokkal azután, hogy feleségét elveszítette, ismét megházasodott. Amikor tanítványai megkérdezték, hogy miért nem tudott volna az elhunyt emlékének tisztelete miatt tovább várni, azt felelte: a Tórában az áll, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni”. Én pedig nem akarok „nem jó” lenni.
Fontos tórai érték tehát a családalapítás, gyermeknevelés. Túl ezen, azáltal, hogy családunkat a Tóra szellemében alapítjuk és gyarapítjuk, a világban a fényességet is növeljük.
Ez az, amit a szombati gyertyagyújtásnál mondott imában is sokan szoktak mondani (valamint egy gyönyörű, megzenésített formája is van (Vezakeini), melyet Baruch Levine rabbi énekel):
„Érdemesíts engem, hogy fiakat és fiak fiait nevelhessek, akik bölcsek, megértőek, szeretik a Teremtőt, félik Őt, igaz emberek, szent leszármazottak, ragaszkodnak az Örökkévalóhoz, és megvilágosítják a világot Tórával és jócselekedetekkel, és mindenféle munkával, amivel a Teremtőt szolgálják.” (Imakönyv)
Mindez azonban még nem válaszolja meg, hogy hogyan kapcsolódik ez a parancsolat a férfiakhoz, valamint az ő „hódító” jellegükhöz?
Ennek megválaszolására idézzük fel a Talmud híres tanítását:
„Tanították mestereink: három társ van az emberben: a Szent, Áldott Ő, az apa és az anya.” (Nidá 31a)
Ez alapján az első micva új értelmet nyer:
az ember a Teremtés résztvevőjévé válik.
Azt parancsolja nekünk az Örökkévaló, hogy mi is „teremtsünk”, legyünk az új élet létrehozásának aktív részese. Ez pedig akkor is értékes küldetés, amikor az emberi faj már benépesítette a földet.
A parancsolatban szereplő „hódítás” szintén új értelmet nyer. Arra hív minket, embereket, hogy legyünk aktív irányítók, azaz ebben is kövessük az Örökkévaló útját.
Ahogyan Ő is irányítja a világát, gondoskodik róla és figyelemmel kíséri, ugyanezt igyekezzünk mi is tenni, miközben ugyanakkor az Ő szerepét nem kérdőjelezzük meg vagy kisebbítjük.
Ez a fajta „hódítás” fogalom már erősen kapcsolódik a szaporodás és sokasodás micvájához, hiszen mindkettő lényege az, hogy a Teremtő invitál minket arra, hogy közeledjünk, váljunk Őhozzá hasonlóvá.
Ugyanez az alapelv a harmadik kérdést is megválaszolja: ez a fajta irányítás hagyományosan inkább a férfi feladata, felelőssége, mint a nőé.
A micvának ez a megközelítése áthelyezi a hangsúlyt az emberi populáció létszámának növeléséről a család, a szülők személyes fejlődése irányába.
Minden micvát azért kaptunk, hogy fejlődjünk általuk[5]. Ezzel az első micvával ráadásul még azt az egyedülálló meghívást is megkapjuk, hogy a Teremtőhöz hasonlóan mi is „teremthessünk”, és így mintegy az Ő szintjére emelkedhetünk.
[5]Ld. Berésit Rábá 44:1: „Nem adattak a micvák másért, csak a teremtmények megjavításáért.”