Nem mind muszár, ami Tóra
A muszár szó jelentése: feddés, erkölcsi tanítás. Sokaknak szokatlan lehet, hogy hogyan létezik, hogy van a Tórában, a Teremtő tanításában bármi más is, mint muszár? Hiszen nem az a célja az egésznek, hogy jobb emberré váljunk? És látszólag csak a muszár az, ami közvetlenül ezt a célt szolgálja.
Először is: nemcsak a muszár, hanem a halacha, a praktikus törvények is segítenek abban, hogy jobb emberré váljunk. Ezek írják le a micvák betartásának részleteit. Például: a halacha előírja, hogy tartsuk tiszteletben az imádkozó ember „auráját”. Ha a mögöttünk álló ember még imádkozik, mi pedig már befejeztük az imánkat, tilos áthaladni előtte. Ha hátra akarunk lépni imánk végeztével, ne egyenesen tegyük ezt, hanem oldalvást, kerüljük ki, mert a Teremtő Jelenléte az imádkozó ember előtt van. Világos, hogy ettől a halachától jobb emberré válunk, helyesebben viselkedünk, a megértése tisztítja a világról alkotott képünket, segít abban, hogy észrevegyük, meglássuk benne a Teremtőt.
A halacha minden zsidó emberre érvényes, normatív törvényeket tartalmaz. A muszár ezzel szemben: személyre szabott, az adott egyén szívéhez kell, hogy szóljon. Ahogyan a neve is mondja, feddés, olyan, mintha odajönne hozzám valaki, és elkezdene rólam beszélni, hogy bennem mi a rossz, miben kellene megváltoznom. Egyáltalán nem könnyű a kritikát elfogadni, meghallani. Ha felém címzik, talán még sértésnek is veszem. Ha pedig egy könyvben olvasok róla, talán nem is vonatkoztatom magamra. Eltolom, és azt mondom, hogy á, ilyet én nem is szoktam csinálni. Ha pedig eljutok addig, hogy elfogadom, akkor következik az újabb küzdelem, saját magammal, amikor meg kell változtassam önmagamat.
A Tóra mint energiaforrás
Ez már igazi „csata”. Ahogyan a Pirké Ávot írja (4:1): „Ki az erős? Aki uralkodik az ösztönén.” Ezt a gondolatot, az ember rossz ösztönével vívott harcának jelentőségét illusztrálja a Chovot Hálevávot 6.5. fejezet bevezetőjében:
Mesélik egy jámbor emberről, hogy találkozott az ellenséggel vívott háborúból visszatérő emberekkel, akik zsákmányt szereztek, nagy csata után . Ezt mondta nekik: „Visszatértetek a kis háborúból, győzedelmesen, zsákmánnyal, most készülődjetek a nagy háborúra!” Mondták neki: „micsoda nagy háborúra?” Mondta nekik: „A rossz ösztön, és minden hadának háborújára.”
A csatához pedig különleges lelki-szellemi energiára van szükségünk. Honnan szerezhetjük ezt meg? A Tórából. „Teremtettem jécer hárát [rossz ösztönt], és teremtettem a Tórát, ellenszérumként.” (Kidusin 30b). Nem hiába van az, hogy a vallásos nevelés alapköve, hogy a fiatalokat egész nap csak a Tórára tanítják, mert aki a csatába megy, annak fegyverekre van szüksége. A fiatal fiúk energiáit a jesivákban pedig éveken keresztül szinte kizárólag a törvények, a Talmud mély értelmezésével foglalják le.
El tudjuk képzelni, hogy aki ilyen háttérrel kezd tanulni a muszárról, a saját magával, rossz ösztönével való küzdelmének részleteiről, az egészen másként áll hozzá, mint aki minden felkészülés nélkül vág bele. Ez mindenféleképpen indokolttá teszi azt, hogy a Tóra ne csak a muszárból álljon, de ettől függetlenül, akinek fiatalként nem adatott meg ez a lehetőség, az is jelentős mértékben profitálhat a muszár tanulásából.
Szembesülni a hiányosságainkkal
Ezek olyan gondolatok, amik újszerűek azok számára, akik más háttérből érkeznek a zsidóságba. Hol hallott korábban olyanról, hogy talán az ő gondolkodása nem eléggé éles? Vagy arról, hogy talán bűnöket, rossz cselekedeteket követ el? És mindezt úgy feltételezik róla, hogy nem is ismerik? Miért gondolnak róla ilyet? Az nem lehetséges, hogy mindig is igyekezett jó emberként viselkedni? És ami a gondolkodását illeti, azzal is meg van elégedve, hiszen rendszeresen olvas könyveket, igyekszik informálódni a tudomány ügyeiben.
És mégis, ha csak a mindennapi imáinkat megnézzük, láthatjuk, hogy be lett vezetve, minden embernek, a legnagyobb rabbiknak is, hogy mondják ezeket a szavakat: „Adjál nekünk, Tőled, tudást, megértést, és bölcsességet […] Bocsáss meg nekünk, Atyánk, mert vétkeztünk”. Ugyan nem hangzik hízelgőnek, de megtanuljuk saját emberi korlátainkat, szembesülünk a realitásokkal, valódi értékeinkkel. Ne keseredjünk el emiatt, inkább örüljünk, hogy fokozatosan megszabadulunk az illúzióktól, önismeretre tehetünk szert, és nemcsak nem várt hiányosságokat fedezünk fel, de különleges értékeket is, amiket csak mi tudunk, és rajtunk kívül senki más.
A muszár típusai
A muszár tehát személyes tanítás, és ez a legfőbb ismérve: olyat tanuljunk, ami hozzánk szól, ami minket megmozdít. Mert ez a célja valójában, hogy az emberi lelket a fejlődésre, a megtérésre inspirálja. Ehhez persze azzal kell kezdenünk, hogy megismerjük a kínálatot. Én úgy mondanám, hogy van „kis” és „nagy” muszár, aszerint, hogy mekkora elkötelezettséget jelent az ember életében.
A „kis muszár” a legegyszerűbb: az ember hall valamit, ami „szöget üt a fejébe” – és működik. Legközelebb, amikor találkozik ilyen szituációval, akkor eszébe jut a tanítás, és emiatt másképpen, jobban viselkedik. Fontos, hogy ne higgyük azt, hogy minden ilyen egyszerű. Ez a módszer hatékony és elérhető, ugyanakkor nem alkalmazható az élet bármely területére.
Mégis, hibázik az, aki a kis muszárban rejlő lehetőségeket veszni hagyja. Ezért fontos, hogy találjon bármilyen forrást, vagy tanítót, ami rendszeresen „muszárt mond” neki. Azt mondják, hogy amikor az ember mindig ugyanabban az időben, ugyanazon a helyen, ugyanazt a könyvet tanulja, akkor egy idő után az agya automatikusan beáll, és megnyílik, hogy jobban képes legyen befogadni a tanítást. Fent láttuk, hogy a muszár esetében ez hatványozottan fontos, mert erő kell ahhoz, hogy elfogadjuk, hogy „kritizálnak minket”.
El kell tökélnie magát az embernek, hogy ebben és ebben az időszakban, ettől és ettől az embertől vagy könyvtől muszárt fogok kapni. Várom, hogy mondjon rólam valamit, ami hozzám szól, ami megmozdít, és remélem, hogy olyasmit kapok tőle, amit meg tudok csinálni, amivel egy kicsit tudok javítani az életemen.
