„Én teremtettem a rossz ösztönt [jécer hárá], és én teremtettem a Tórát, ami megóv tőle.” (Kidusin 30b)
A Talmud bölcsei arra tanítanak minket, hogy a Tóra tanulása megment minket attól, hogy rosszat cselekedjünk, a rossz ösztönre hallgassunk. A tórai irodalom azonban igen széles választékot tár elénk. Van a tórai könyveknek egy olyan csoportja, amik kifejezetten ezzel a céllal íródtak. Ez pedig a muszár irodalma.
De mi is az a muszár? Szó szerinti jelentése: feddés.
Ez elsőre furcsán hangzik: vajon minden nap azt kellene meghallgatnunk, hogy leszidnak minket?
A Teremtő úgy alkotta meg az embert, hogy amíg kisgyerek, addig képes legyen arra, hogy meghallgassa és megfogadja szülei intését. Később azonban felnő, önálló lesz, és ezzel egyre inkább elveszíti ezt a nyitottságát.
„Nagyobb a Tóra a papságnál és a királyságnál. Mert a királyság 30 tulajdonsággal szerezhető meg, a papság 24 tulajdonsággal, de a Tóra 48 tulajdonsággal.” (Pirké Ávot 6:6)
A Tóra megszerzését segítő 48 tulajdonság egyike: a feddés szeretete [ohév et hátocháchot].
Igaz, hogy az embernek természeténél fogva rosszul esik az, ha rosszat kell hallania magáról. Ha viszont képes arra, hogy ezen felülemelkedjen, az egy nagy lehetőséget jelent számára, hogy a fejlődés útjára léphessen.
Számomra a muszár tanulása és szeretete azt jelenti, hogy elfogadom, hogy nem vagyok tökéletes és javíthatok magamon.
A muszár könyv tanulmányozása abban segít, hogy ad egy egyszerű témát, egy gondolatébresztőt, ami a megtérésre, a javulásra inspirál. Ezáltal minden nap egy kicsit jobb emberré tudok válni, egy adott, konkrét területen javítani. Ezzel könnyebbé és szebbé tehetem a magam és mások életét – azokét, akik velem érintkeznek.
A sokrétű, széles és gazdag tórai irodalmon belül a muszár könyvei egy külön kis csoportot alkotnak. Ez a csoport valamennyire hasonlítható a modern self-help, azaz önsegítő irodalomnak, mely főként Amerikából indult el és igen nagy népszerűségnek örvend.
Elgondolkodtató, hogy vajon miért nevezik úgy, hogy „önsegítő”? Hiszen nem én segítek magamon, hanem a szerzője segít nekem azzal, hogy megosztja velem a tapasztalatait. Talán azért, mert az első lépést nekem kell megtenni: levenni a könyvet a polcról, és elhatározni, hogy beleolvassak.
Ugyanez a helyzet a muszárral is. Nagy értékeket rejtő, jobbára egyszerű és könnyen emészthető gondolatok, melyek akkor fognak feltárulni az ember előtt, ha ezt a legnehezebb, első lépést képes megtenni: a kezébe venni a könyvet és kinyitni.
