„Ne izgassátok fel magatokat az úton” (Mózes 1., 45:24)
Ezt a tanácsot adja József testvéreinek, akiket azért küld haza Egyiptomból, hogy az egész családot kiköltöztessék hozzá. A környező országokat ugyanis éhínség sújtja, de József segíteni akar a családján, azáltal, hogy megkéri őket, hogy hozzá közel lakjanak, ahol állandóan el tudja látni őket az elraktározott élelemmel.
Rási kérdezi, hogy miért figyelmezteti őket, hogy hazafelé semmivel ne izgassák fel magukat. Azt feleli, hogy mivel sok évvel ezelőtt testvérei eladták őt szolgának Egyiptomba, és mostanáig nem találkoztak vele, ezért most attól tart, hogy egymást kezdik el okolni, hogy kinek a hibájából viselkedtek vele így.
„Miattad adtuk el, te mondtál róla láson hárát [negatív beszédet], te okoztad nekünk, hogy gyűlöljük őt.” (Rási)
Ami azért érdekes, mert ha megnézzük az eredeti történetet, elsőre talán nem találunk benne ilyesmit, hogy egyikőjük láson hárát mondott volna Józsefről, és emiatt gyűlölték, és akarták eladni. Éppen ellenkezőleg, látszólag a testvérek egyetértenek abban, hogy József viselkedése veszélyes a családra, tenniük kell ellene valamit.
Azt látjuk, hogy a testvérek annak idején összehangoltan, egy csapatként léptek fel József ellen, mivel ő az álmairól mesélt, amiben uralkodóvá válik testvérei felett. Olyat sem látunk, hogy kitalált pletykákat meséltek volna Józsefről.
Ez azért van, mert a láson hárá nem kitalált pletyka, hanem igaz információk, negatív színezettel.
Ez az az eszköz, aminek erejében állt a testvérek szívbeli, negatív érzéseit cselekedetté formálni.
Azáltal, hogy heccelték egymást, szóban, a beszélgetéseik során negatívan értelmezték József cselekedeteit, sikeresen meggyőzték saját magukat arról, hogy olyat tegyenek, amire egyébként nem vetemedtek volna. Ennek bizonyítéka Rási fenti magyarázata: ha a láson hárá nem lett volna, a testvérek szívbeli gyűlölete önmagában nem lett volna elég ok arra, hogy eladják Józsefet.
Ebből az epizódból a beszéd erejéről tanulhatunk. A beszéd az, ami az elméletet gyakorlattá képes formálni, legyen szó akár negatív vagy pozitív dologról. Ha csak haloványan érzünk valamit, de kimondjuk, másokkal megosztjuk, azáltal mintegy „felerősítjük a jelet”. Ha jót akarunk cselekedni, egy fontos, pozitív cél érdekében tenni, és beszélgetünk róla, akkor ezzel nagy energiával ruházzuk fel saját magunkat.
Ezért kulcsfontosságú az, hogy hogyan választunk témát. Mi az, amiről úgy döntünk, hogy foglalkozunk vele, beengedjük a gondolatainkba, szavainkba, érdeklődésünkbe. Helyes, ha elhatározzuk magunkban: a negatív gondolatoknak nem biztosítunk teret. Nem érdeklődünk irántuk, a lehető legminimálisabbra szorítkozunk.
Nem ez az, amivel foglalkozni akarunk, nem ez az, amire a beszéd felerősítő erejét el akarjuk pazarolni.
