A muszár forrásai
A muszár klasszikus könyvei ma már megkaphatóak kétnyelvű, angol-héber kiadásban: Chovot Hálevávot, Meszilát Jesárim, Sááré Tesuvá, Orchot Cádikim. De mivel ismét, az a fontos, hogy hozzánk szóljon, talán érdemes olyan szerzővel próbálkozni, aki időben közelebb van hozzánk. Nagyon jó például R. Noach Weinbergtől a Bölcsesség 48 útja. Szinte minden témát lefed, mai nyelven, és olyan tapintattal tudja a kritikát megfogalmazni, hogy az ne legyen fájdalmas. Sok hetiszakasszal kapcsolatos tanítás is a muszárra van kiélezve.
Ha van lehetőségünk, a legjobb az, ha keresünk valakit, egy tanítót, direkt erre a célra, hogy rendszeresen muszárt tudjon mondani nekünk.
„Csinálj magadnak tanítót” (Pirké Ávot 1:6) – a magyarázat szerint még akkor is tedd a tanítóddá, ha a valóságban úgy érzed, hogy ő erre nem alkalmas, te tudsz többet nála.
Muszár ügyében is az az ideális, ha tökéletesen tapasztalt, lehetőleg idős és bölcs, Tóratudós tud muszárt mondani nekünk rendszeresen, de ha ez nincsen, akkor – személyes tapasztalataim szerint – az is nagyon jó tud lenni, ha egy egyenes, egyszerű, őszinte, istenfélő zsidót választunk, aki szemlátomást igyekszik a lehető legjobb emberré válni. Ekkor egyáltalán ne azt nézzük, hogy mi esetleg jobban értünk a Tóra egyik-másik részéhez mint ő, sőt, direkt helyes mintegy „alávetni” magunkat a másiknak. Ezáltal automatikusan a szerénységünkön is elkezdhetünk dolgozni, ami a legtöbb ember számára különleges kihívást jelent, bármelyik másik tulajdonságnál is jobban (ld. Pirké Ávot 4:4, Bártenurá).
A zene erejével
Muszárt bárhonnan lehet venni. „Láttam ezt, és muszárt vettem” – írja Salamon király a lusta ember mezejéről (Mislé 24:32). „Ki a bölcs? Aki minden embertől tanul.” (Pirké Ávot 4:1) De a legjobban onnan érdemes, ahonnan hat. Különleges helyet foglal el a mai ember életében is a zene. Talán ez az egyetlen olyan pont, ami még képes megmozdítani az ember szívét, viszonylag könnyen. A dal nagy hatással tud lenni az emberre. Ezért gondolom azt, hogy ha valaki tudja magáról, hogy van némi zenei érzéke, és akar fejlődni a muszárban, akkor nagy hiba lenne a részéről, ha a kettő együttes erejét nem használná ki.
Manapság sok imát, illetve tórai tanítást énekelnek. Ha felfedeztük magunkban, hogy van ezek között olyan téma, ami hat ránk, akkor iktassuk be a napirendünkbe a meghallgatását. Akár az otthon magányában, akár útközben, diszkréten, hallgassuk, és – halkan vagy hangosan – mondjuk, énekeljük vele együtt a szöveget.
Akik nem vallásosak, azokat egy-egy dal képes teljesen átmozgatni, megnövelni a szívverésüket, elindítani az adrenalin termelését, szinte a test remegéséig eljuttatni, és mindezt valami teljesen értelmetlen szöveg, és többnyire tökéletesen felesleges, nevetséges ügy miatt.
Micsoda értelmetlen veszteség lenne az, ha ezt az energiát nem használnánk ki a Teremtő szolgálatára, amikor itt van a lehetőség! Hogyan is gondolhatjuk, hogy az a tórai tanítás, amit ilyen érzelemmel hallgatunk, az nem vésődik mélyebben a tudatunkba, az nem jut inkább az eszünkbe olyankor, amikor szükség lenne rá?
A zene erejét használhatjuk még az imában, áldások ügyében való fejlődéshez is. Például: ha egy áldás szövegét énekeljük az imaidőn kívül, azáltal időt szánunk arra, hogy saját magunkban felébresszük a gondolatokat, a mélyebb jelentéseket, a kapcsolódó érzéseket. Vagy: ha az ima ideje közben, a csendes Ámidában, egy-egy ismert, szeretetett, hangulatos dallamot illesztünk az egyes áldásokra, azokat a szavakat, amikre nehezebben hangolódunk rá, elnyújtunk, több hangon keresztül is megmaradunk rajta, akkor az megnyugtat minket, kivon a külvilágból, érzelmeket és képeket ébreszt bennünk.
Nem állítom, hogy ez a módszer tökéletes és minden probléma megoldására alkalmas. Mégis, nagyon helyes megpróbálkozni vele, legalább azért, hogy akár egy rövid időre legyen egy képünk arról, hogy hová akarunk eljutni az imában és az áldásokban, hosszútávon.
Mivel a muszárnak az emberhez kell szólnia, itt és most kell átformálnia, ezért akinek lehetősége van rá, annak az új szövegek, dalok, személyes üzenetek megírása is ugyanígy lehetőségében, sőt, kötelezettségében áll. Nem lehetséges az, hogy a néhány száz évvel ezelőtt élt tanítóktól megkaphassuk ugyanazt, amit saját nemzedékünktől, bármennyivel is nagyobb szinten voltak akkoriban.
Még nagyobb célok
Az, hogy rendszeressé tesszük a muszárral való foglalatoskodásunkat, az első lépés a „nagy” muszár felé. Innen a következő minőségi előrelépés az, ha már nemcsak az időbeli és térbeli keretek rögzítettek, hanem a téma is. Ha már nemcsak a hetiszakasz kapcsán veszünk mindig egy újabb témát, napról napra vagy hétről hétre, hanem kitűzünk egyetlen, jelentős célt. Például: meg fogok szabadulni a haragtól.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez az a két lépés, amit a legtöbb embernek nehezére esik megtennie: az egyik az időbeli állandó elkötelezettség, a másik a kitartás egyetlen cél mellett. Ha bármelyiket is sikerül megvalósítanunk, máris a kevés kiválasztottak közé sorolhatjuk magunkat.
Ugyanakkor ezt a második lépést nem szabad annyira elhamarkodni. Egyrészt fontos, hogy az embert ne érje csalódás, hogy nagy lendülettel belefog, azután kiderül, hogy a jécer hárá erősebb mint ő, és ettől aztán egy életre elmegy az egésztől a kedve. Másrészt, szükséges, hogy alapos önismeret előzze meg: vajon valóban erre van szükségem? Akinek az önismerete felületes, az lehet, hogy pontosan az ellenkezőjén fog dolgozni, mint amin kellene, mert ahhoz lesz nagyobb kedve. Ez hasonlít ahhoz, mintha az ember lelkén egy műtétet kellene végrehajtania valakinek, aki nem rendelkezik a megfelelő előképzettséggel.
Vannak azonban olyan dolgok, amiken bárkinek szabad hosszútávon dolgoznia, kockázat nélkül, mert minden emberre egyformán érvényesek. Ezekről szól, ezeket sorolja fel és dolgozza ki az Álé Sur I. kötetében a 2. kapu. Vagy a szintén nemrégiben élt R. Avigdor Miller is sok ilyen gyakorlatot magyarázott (fel lehet iratkozni a hetiszakasz hírleveleire, szinte minden héten megoszt egy-egy ilyen módszert).
Aki a kis muszártól a nagy muszár felé szeretne haladni, annak a már korábban is említett módszer, a zene használata is esélyt jelenthet. Minden azzal kezdődik, hogy meghatározza, hogy mi az, amin dolgozni szeretne, és megtalálja az ahhoz illő dalt. Nehéz dolog rendszeresíteni egyetlen témát, és hosszú időn át azon dolgozni. Könnyű ugyanis megunni, vagy elkeseredni, amikor nem lát azonnal sikert. Rá fog jönni, hogy ez nem megy annyira egyszerűen, hatékonyan, mint a „kis” muszár, ami azonnali siker reményével kecsegtet. Az viszont, hogy időről-időre meghallgassa ugyanazt a dalt, kényelmesen belefér a mai ember képességeibe.
