Tóratanulás, hetiszakasz – miért és hogyan?

A Tóra elavult?

A zsidóság szerint a Tóra a legfontosabb könyv, a Teremtő üzenete az emberek számára, isteni bölcsesség forrása. A zsidó ember életében a legfontosabb feladat, a legnagyobb micva a Tóra és az abból fakadó törvényeknek, részleteknek tanulmányozása. A legnagyobb dolog, amit az ember az életében elérhet, az az, ha egész napját, egész életét a Tóra tanulmányozásának szentelheti.

„Abban búvárkodjatok nappal és éjjel.” (Jehosuá 1:8)

Egy év leforgása alatt az egész Tórát felolvassuk, minden héten másik hetiszakaszt tanulmányozva. Ezen a héten a Vájérá hetiszakaszt olvassuk, ami Ábrahám és Sára életének részleteiről szól. Ha megnézzük az egyes epizódokat, azon gondolkodhatunk, hogy vajon hogy lehetséges, hogy éppen ezek a történetek kerültek bele az isteni bölcsesség örök könyvébe?

Mi köze van ezeknek a mi életünkhöz?

Látszólag egy egészen másik korból származnak. Mit tudunk tanulni ezekből a látszólag archaikus eseményekből?

• Rögtön az elején Ábrahám nagy szeretettel vendégül lát három pusztai vándort. Példamutatóan figyelmesen viselkedik velük, mégis, a mai világban senkinek nem ajánlanám, hogy a lakására hívjon három idegent az utcáról, akiket most látott először.
• Azután kiderül, hogy ezek angyalok, akik megígérik a mindaddig meddő Sárának, hogy 90 éves korára gyermeke fog születni, ami végül valóra is válik. Ez is olyan csoda, amit manapság aligha tudunk bárkinek is garantálni.
• Utána ezek az angyalok Szodomába és Gomorába, a bűnös városokba látogatnak, hogy az Örökkévaló büntetését kiszabják rá. Miután kimentik Lótot, Ábrahám unokaöccsét, a várost kénköves eső pusztítja el. Azt is megtudjuk, hogy a városban elképesztő kegyetlenség uralkodott. Ezzel szemben manapság, noha kétségkívül vannak veszélyes helyek a világban, de ritkán hallunk arról, hogy a Teremtő közvetlenül büntetné meg őket.

Nem is tudnánk, nem is akarjuk letagadni: változó világban élünk. Nem is kell egy ősz hajú öregembert keresnünk, akár egy középkorú ember is beszámolhat arról, hogy akár csak 10-20 évvel ezelőtt mennyire más világot éltünk. Miféle üzenetet hordozhat akkor egy olyan könyv, amiben több ezer éve élt emberek cselekedetei vannak leírva?

Apró részletek

A Tóra különlegesen megírt könyv, ami olyan rétegesen lett megírva, ahogyan ember nem tud írni könyvet. A bizonyíték egyszerű és szembeötlő: nincsen még egy ilyen könyv a Tórán kívül, amire ennyi kommentár íródott volna. Azok, akik a Tórát magyarázzák, a legnagyobb elmék, akiknek végtelen tudásáról, bölcsességéről és jámborságáról legendák szólnak.

Nincsen a világon még egy olyan vallás, aminek a szent könyve ennyire gazdag utóélettel rendelkezne.

Jól tudja mindezt az, aki járt már valaha életében ortodox zsinagógában, tanházban (bét midrás), és látta, hogy mekkora könyvtár tartozik hozzá, ami csak a Tóra, e viszonylag rövid könyv, különböző rétegeit magyarázza.

Azok az epizódok, események, amiket fent felsoroltunk, a Tóra legkülsőbb rétegét, a felszínét jelentik. Ezt a réteget a kisgyerekek is megérthetik, akik szeretik a meséket. Korán a szívükhöz nő, de nem marad mese: amikor felnőnek, értelmük kitágul, érettebbé válnak, és képesek az egyre mélyebb jelentéseket értékelni. Minden héten elolvasssuk otthon az aktuális hetiszakaszt.

Mégis, nem telik el úgy nap, hogy ne találnék újdonságot a szövegben, annak ellenére, hogy már sok-sok éve olvasom.

A zsidóság ezért nagyon szorgalmazza a sorok között való olvasást. Nem az alaptörténetet akarjuk újra megérteni, hanem a legapróbb részletekre is figyelmessé válunk. Ilyenre példa az, amikor Ábrahám vendégei a feleségéről érdeklődnek: hol van Sára, a feleséged? Mire Ábrahám válasza: itt, a sátorban.

Látszólag apró részlet, azonban a klasszikus kommentátor, Rási, világraszóló, mindmáig aktuális, mély üzenetet idéz belőle (mely eredetileg a Talmudban szerepel):

„Tudták az angyalok, hogy hol volt Sára, hanem [azért kérdezték], hogy tudassák, mennyire szemérmes asszony, hogy szeretetté tegyék a férje szemében.”

Két mély gondolatot is tartalmaz ez a válasz:

1. Sára a sátorban volt, amíg a férfiak beszélgettek. Hacsak lehetséges, a férfiak és nők közötti érintkezést kerülni igyekszik a zsidóság. Ez a viselkedés megintcsak, idejétmúltnak tűnhet, de a statisztikák mellettünk szólnak: a vallásos zsidó családokban a válások aránya messze elmarad a szekuláris családokétól. Az egész világban válságát éli a házasság intézménye, míg az „elmaradott”-nak tartott ortodox zsidók boldogan élik a megszokott világukat. A „bölcs” ateisták azt mondják, hogy tudnak ők vigyázni magukra, kontrollálják az ösztöneiket, és nyugodtan beszélgethetnek nőkkel, férfiakkal, semmi nem fog történni, illetve ha fog, az is mindig csak mással, de nem pont vele.
2. Férj és feleség szeretete, kapcsolata mindig továbbfejleszthető (és továbbfejlesztendő). Az angyalok jót akartak tenni Ábrahámmal, hálából, amiért vendégül látták őket, és azt kérdezték: hogyan is tudnánk viszonozni a kedvességét? Mit tudnánk adni neki? Úgy döntöttek, hogy örömöt ajándékoznak, a felismerést, hogy jámbor felesége van. Ugyan tudott róla korábban, de ez egy olyan dolog, amit minden nap újra meg lehet tanulni, aminek újra lehet örülni.

Belehelyezkedni a történetbe

Ez a példa illusztrálja, hogyan tanulhatunk egy apró részlet mélyebb megértéséből. Egy másik fajta tanulási mód az, ha belehelyezkedünk a történetbe, és azt kérdezzük: ha mi lennénk az egyik szereplő, akkor is így viselkednénk? Sokszor meglepően azt találjuk, hogy nem.

Példa: az Örökkévaló elárulja Ábrahámnak, hogy el fogja pusztítani Szodomát, ahol Lót, az unokaöccse lakik. Ábrahám elkezd fohászkodni, hogy ha talál a városban 50, 40, majd végül legalább 10 igaz embert, akkor kímélje meg a várost miattuk. Ezután az Örökkévaló elmegy, és az angyalok kimentik Lótot Szodomából, majd elpusztítják. Ebből láthatjuk, hogy nem volt 10 igaz ember a városban.

Ha azonban Ábrahám helyébe helyezkedünk, azt kérdezhetjük: Lótért vajon miért nem fohászkodott végül? Hiszen tudjuk, hogy nagyon érdekelte a rokona sorsa! (Annyira, hogy az előző hetiszakaszban élete kockáztatása árán háborúban vesz részt, hogy kiszabadítsa a foglyul ejtett unokatestvérét!) A válasz: a Tóra úgy írja, hogy az Örökkévaló „elment”, azaz elhagyta Ábrahámot, érezte, hogy már nem fogadtatik úgy az imája. És noha még tudott volna tovább imádkozni, de mégsem tette, mert érezte, hogy nem ez az Örökkévaló akarata. Így magyarázza a Neciv, a 19. századi Lengyelországban élt Tóratudós.

Mi történik a Tóratanuló lelkében?

A tanulság: a Tórát nem úgy olvassuk, ahogyan a többi könyvet, „faltól falig”. A Tóra nem egyenletes. Néha gyorsabban haladunk benne, néha lassabban. Ha olyan pontot találunk, ami felkelti az érdeklődésünket, elidőzünk. Ha olyasmi jön, amit már ismerünk, szinte „szaladunk”. De közben nyitvatartjuk a szemünket, éberen, tudván, hogy a Teremtő személyes üzeneteket rejtett benne el a számunkra.

Egyetlen kép van a fejemben erről: egy könyv oldala, tele betűkkel, benne csupán három apró jel: néhány héber szó ceruzával aláhúzva.

Ezek azok a pontok, a mélységek, ahol az igazi üzenetek rejlenek. A Tóratanuló megtanul a sorok között olvasni, igazi kincset és tanulságot találni, nem elveszni a részletekben, és nem megunni a Teremtőtől kapott ajándékot, az isteni bölcsesség forrását, a sosem változó, mégis mindig megújuló Tórát.

Mindeközben ő maga is megváltozik, a tanulás által, úgy, hogy észre sem veszi. Talán szokatlanul hangzik elsőre, de igaz: maga a tanulás, a kérdések és válaszok keresése, jobb emberré tesz minket. Még akkor is, ha semmilyen erkölcsi üzenetet nem találunk benne, csak jobban értjük, hogy mi történik. (Ez magyarázza meg azt is, hogy a jesivákban, a vallásos középiskolákban miért tanulnak egész nap törvényeket és azok legmélyebb értelmezéseit, elemzéseit, amiknek első pillantásra nem sok köze van a mindennapi élethez.)

Mert amikor egy kérdést találunk a Tórában, akkor valójában azt a kérdést saját magunkban találjuk. Mintha egy lyukat találtunk volna a lelkünkön, amit a válaszolás által befoltozunk. Egy idő után azt vesszük észre, hogy egyre mélyebb kérdéseket és válaszokat tudunk feltenni. A különböző emberek kérdései is különböznek. Ezért imádkozzuk ezt: „add meg részünket a Tórádban.” Mert minden embernek saját része van, a saját lelkének megfelelően, amit a tanulás által kijavíthat, felfedezhet.