Közelednek Chanuka napjai, amikor a szír-görög uralom ellen vívott szabadságharcunkra emlékezünk.
Bölcseink így foglalják össze röviden az elnyomás mibenlétét:
„Írjátok egy ökörnek a szarvára, hogy nincsen részetek Izrael Istenében” (Berésit Rábá 2:4)
Mit jelent ez a szokatlan szimbolizmus?
Első pillantásra vallásellenes rendelkezés, ami a korszak fő jellemzője volt. De miért éppen egy ökör szarvára kell írni?
A szarv (héberül keren) a dicsőség szimbóluma. Aki felemeli a szarvát, az büszke. Akinek a szarvára azt írják, hogy „nincs része Izrael Istenében”, az nem büszke. Ez a zsidó önbizalomnak és az öntudatnak a megtörésí kísérlete.
Ha „részünk van Izrael Istenében”, akkor fontosak és jelentősek vagyunk. Hiszen az Örökkévaló nagy, és ha nekünk közünk van Őhozzá, akkor az azt jelenti, hogy mi is nagyok vagyunk.
Csak az „öntelt” ember lehet igazán szerény – a büszkeség-paradoxon
Mindez rávilágít arra, ami az egyik legkülönlegesebb, legegyedülállóbb jellemzője az önbizalom tulajdonságának. Ez pedig az önellentmondásossága.
Nevezetesen: igazán szerény az tud lenni, akinek erős az önbizalma. Fordítva: akinek gyenge az önképe, éppen azt fenyegeti a leginkább a „túlkompenzálás” veszélye.
Mivel nincs meg a belső ereje, igényelni (sőt, gyakran kikövetelni!) fogja a külső elismerést. Ezért – kívülről szemlélve – ő fog a leginkább gőgösnek és büszkének látszani.
Ez a fajta szélsőséges jellemző nem érvényes semelyik másik tulajdonságra. Például ha valaki haragos, akkor az a tökéletes ellentéte a nem-haragosnak, a nyugodtnak. A tulajdonság két szélsőséges állapota (haragos és nyugodt) nem fed át egymással.
Az önbizalom azonban igenis képes arra, hogy erősítse a szerénységet. Hiszen ha én tisztában vagyok a saját értékemmel, akkor annál könnyebb számomra mások megtisztelése. Hiszen az, hogy megtisztelem őket, vagy „visszaveszek” a saját egómból, az nem sérti a saját, erős önbecsülésemet.
Chanuka ünnepe löketet ad az öntudatnak és az önbizalomnak. Nyolc napon át gyertyákat gyújtunk, összejövünk és megerősödünk a zsidóságunkban. Még azok is, akik egyébként egész évben nem a Tóra fényében élnek.
József megőrzi az önbecsülését
Ezért amikor azt tapasztaljuk, hogy a külső erők meg akarják törni az önértékelésünket (ahogyan a görögök akarták tenni a rendeleteikkel), akkor ezt ellensúlyozzuk, és erősödjünk meg belülről.
A téli, sötét és hosszú éjszakában meggyújtott aprócska gyertyák fényességet és reményt hoznak a sötétségbe. Ugyanígy, ha az ember saját magában megerősíti az önbizalmat, és a saját értékével tisztába kerül, akkor képes annyira megerősödni, hogy minden kívülről érkező erőnek ellenálljon.
Rövidesen felolvassuk a Tórából József történetét. Józsefet Potifárné erkölcstelen viselkedéssel vádolta, miközben ő maga volt az erkölcstelen. A Midrás azt mondja, hogy az alábbi zsoltár arról szól, ahogyan Potifárné meghurcolta Józsefet (Berésit Rábá 88:1):
„Az alávaló ember szégyenét ne tedd rám” (Zsoltárok 39:9)
Ebben az esetben Potifárné volt az „alávaló ember”. Egy szép magyarázat szerint miközben Potifárné a saját vétkét akarta Józsefre fogni, és emiatt nyilvánosan meghurcolta őt, József ezt a zsoltárt mondta magában.
Pontosan azért, hogy ne hasson rá „az alávaló ember szégyene”, vagyis az a negatív üzenet, amit kívülről akarnak sulykolni saját magáról. Ő tudta, hogy az önbecsülése fontos érték, és megtalálta a módját, hogy hogyan őrizze azt meg az ilyen nehéz körülmények között is.
Mennyire fontos ez az üzenet számunkra a mostani időben, amikor sokan vannak, akik szívesen mondanának negatív ítéletet a zsidó nép egészéről!