Amikor évről-évre elkezdjük olvasni a Tórában József történetét, furcsa, szorongó érzés foghat el bennünket.
„József 17 éves volt, […] ifjú […], és rossz hírét vitte a testvéreinek apjukhoz.” (Mózes 1., 37:2)
József látszólag pletykálkodik, és mintha a Tóra kritikusan meg is fogalmazná, hogy még éretlen, fiatal volt – ezzel magyarázható furcsa viselkedése. Meggondolatlanságával kivívta testvérei ellenszenvét.
Mintha ez nem lenne elég, két provokatív álmot is elmesélt nekik. Az elsőben a 11 testvérnek megfelelő 11 kéve hajlik meg az ő kévéje előtt, míg a másodikban a Nap, a Hold és 11 csillag. Ez már látszólag apjának, Jákobnak is sok, aki pedig mindezidáig kivételezett vele:
„Mi ez az álom, amit álmodtál? Vajon jöjjünk, én és anyád, és testvéreid, meghajolni előtted a földre?” (37:10)
Az egyszerű olvasó pedig alig győzi kapkodni a fejét. Vajon ő lenne az a József, akit hagyományunk Joszéf háCádiknak (József, az „igaz”) nevez, aki később hősiesen helytáll Potifárné próbatételében, majd megbocsát a vele kegyetlenül elbánó testvéreknek?
Hol itt a következetesség?
Látszólag kézenfekvő magyarázat lehetne, hogy a Tóra itt József „személyiségfejlődéséről” számol be: a kezdetben naiv és éretlen ifjú idővel erkölcsi óriássá növi ki magát. A Tórától, az isteni, mély tanítástól azonban jellemzően többet várunk az ilyen sarkalatos leegyszerűsítéseknél: hogy következetes típusokat és összefüggéseket tárjon fel az emberi lélekből.
Aki belülről erős, azon nem fog a külvilág „átka”
A kulcsot ehhez a dilemmához József áldásából találhatjuk meg, melynek lényege éppen az, hogy összefoglalja az egyes személyiségekhez legjobban illeszkedő leírást. Két ponton is utal a Tóra arra, hogy Józsefen nem fog az ájin hárá [rossz szem] (49:22, ld. Rási vége, és 48:16-ban halhoz hasonlítja a leszármazottjait, amit a tenger vize fed el a szem „ártó hatásaitól”). A „rossz szem” jellemzően az irigységet fejezi ki, ahogyan mások irigykedése, valamint az ember kihívó viselkedése árt az embernek. Mit jelent ez József esetében?
Rabbi Joseph B. Soloveitchik megmagyarázza a fogalom mélységét (ld. Nefes HáRáv 63-66. o.):
az, aki önmaga sem irigykedik, arra mások sem irigykednek.
A Teremtő úgy irányítja a világot, hogy mindenki olyan típusú elbírálást kap vissza, amilyennel ő maga is viselkedik (midá keneged midá). Ez hasonlítható a newtoni erő-ellenerő fizikai törvényéhez vagy a modern szövegszerkesztők WYSIWYG (What You See Is What You Get = amit látsz, azt kapod) képességéhez.
József az önálló gondolkodó mintaképe, aki ahelyett, hogy saját magán kívül keresné a boldogságot, mások képességeiben, adottságaiban, vagy vagyonában, kizárólag saját magára koncentrál. (Ami persze nem azt jelenti, hogy ne lenne képes másoknak adni, segíteni.)
Ő az, aki nem hajlandó a saját véleményét amiatt kompromittálni, hogy majd mások arra hogyan fognak reagálni.
Számára csak az igazság létezik. A saját véleménye, lelkének gyökere, amit neki kell képviselnie a világban – ez az, amiből nem hajlandó feladni soha, semmiképpen, egy tapodtat sem.
Az erő, a belső tartás – végigkíséri József életét
Ez az elv, ami végighalad József történetén, ifjúságától fogva egészen életének végéig.
József beszámol apjának arról, amit helytelennek látott testvérei viselkedésében (ld. ezzel kapcsolatban korábbi írásunkat). De miért kell az álmait elárulnia testvéreinek, ha ezzel csak magukra haragítja őket?
Azért, mert meg van győződve arról, hogy ez az igazság. Amivel jó, ha a testvérek már most szembesülnek. (Mint később kiderül, valóban irányító szerephez jut, és valóban leborulnak előtte testvérei.)
Azonban Józsefen „nem fog a rossz szem”: a testvérek – sem akárki más – nem tudnak semmit tenni ellene.
„Az Örökkévaló velem van, nem félek – mit tehet velem az ember?” (Zsoltárok 118:6)
Mivel önálló, független személyiség, ezért különleges, isteni védettséget élvez mindenféle irigységgel szemben.
Ez megmagyarázza, hogy bárhová is kerül, mindig jól megy a sora. Még akkor is, amikor Potifár szolgája. Még a börtönben is magas szintre viszi!
Potifárné folyamatos csábításainak is azért tud ellenállni, mert nem kívánja meg azt, ami másé. Úgy számítja, mint ami kívül esik saját világának határain.
Végül Potifárné pontosan azzal vádolja, amit ő maga akart elkövetni. Azt állítja, hogy József akarta őt elcsábítani. József azonban rendíthetetlen. Talán nem lenne elrugaszkodott feltételezés, hogy még akkor is helytállt volna ezen a próbatételen, ha pontosan tudta volna előre, hogy milyen vádra készül ellene Potifárné.
Sőt, Bölcseink úgy magyarázzák, hogy Potifárné előre figyelmeztette Józsefet, hogy mire készül ellene (ld. Jomá 35b). Potifárné a saját bűnét fogta Józsefre, nyilvánosan megszégyenítette, hogy azt higgyék róla, hogy József olyan bűnös, amilyen bűnökre valójában Potifárné vágyott. De Józsefet ez sem zavarta – mint írtuk, az ő ereje éppen abban állt, hogy nem figyelt arra, hogy mit mondanak róla mások.
Némely magyarázók felteszik a kérdést: miért hagyta ott a ruháját nála? Hiszen ez az a ruha, amit Potifárné bizonyítékként használt ellene!
Nehéz lenne elfogadni azt a választ, hogy a sikeres és hősies, erős szolga, József, gyengébb lett volna Potifárnénál és ne tudta volna egykönnyen visszavenni tőle. Ezért magyarázzák úgy, hogy József el akart futni a megpróbáltatás elől. Nem akart egyetlen további pillanatot sem ott tölteni Potifárnéval, nehogy meginogjon.
A fentiek fényében megérthetjük, mennyire erős volt József belső tartása, meggyőződése. Addigra már jól ismerte Potifárné ármányait, természetét, és tudta, hogy milyen lehetőségek közül választ:
- Visszaveszi a ruháját és megússza azt, hogy meghurcolják ártatlanul, vagy inkább
- minél gyorsabban elszalad a megpróbáltatás elől.
Honnan volt ennyi lelki ereje? Ahogyan mondtuk: képes volt arra, hogy figyelmen kívül hagyja azt, hogy mit gondol róla a külvilág.
És ez hozta meg számára a legnagyobb isteni védelmet.
Erőt meríteni „József gödréből”
Ebből az értelmezésből megtanulhatjuk, hogy az ájin hárá, a rossz szem koncepciója sokkal többet jelent egyszerű irigységnél. Megtanultuk, hogy az irigység hiánya az egészséges öntudattal erősen összefügg.
A stabil, saját, belső lelki élet felépítésével.
Ezzel az életfilozófiával mindenféle irigység összeegyeztethetlen, és emiatt tud „immunis” lenni a külső rosszallással szemben. Mivel a külső vélemény nem jelent számára semmit, ezért a Teremtő is így áll őhozzá.
Még akkor is, ha mi magunk számára félünk József útján járni. Hiszen legtöbbünk valószínűleg úgy gondolkodik, hogy inkább igenis adunk mások szavára, és nem kerülünk bele „József gödrébe”, de nem is akarunk kiszabadulni onnan. Nem kérünk a csodálatos megmenekülésből, de lehetőleg a bajból sem.
Mégis, mindnyájan tanulhatunk Józseftől, és legalábbis részben példaképként tekinthetünk arra, hogy első helyre azt helyezi, hogy a saját erkölcsi mércének megfeleljen.
Tisztasága abból fakad, hogy nem gabalyodik bele túlságosan abba, hogy ki mit fog róla gondolni és kinek mije van.
