„Rabbi Jehosuá ben Lévi mondta: mindenki, aki kiértékeli az útjait, kiérdemli és meglátja a Szent, Áldott Ő segítségét, ahogyan írva van: ’aki az útjaival figyelmes [szom], megmutatom neki az Örökkévaló segítségét’.
Ne úgy olvasd, hogy figyelmes [szom], hanem úgy, hogy kiértékeli [som].” (Moéd Kátán 5a, Zsoltárok 50:23 alapján)
Bölcseink arra tanítanak minket, hogy fordítsunk különleges figyelmet az „útjainkra”. Ez az, amit héberül úgy nevezünk, hogy derech, másképpen fogalmazva „mód”, az a mód, ahogyan élünk, tanulunk. Ebből ugyanis sok minden egyéb következik.
Ezen belül is különösen fontos a derech há-limud, azaz a „tanulás útja, módja”, az a megközelítés, ahogyan a Tórát tanulmányozzuk.
Hála a Teremtőnek, az elmúlt több ezer év során számos nagy Tóratudós élt és alkotott, és gazdagította számunkra a Tóra megértését. Mindenki a maga módszerével és a saját lelke szerint közelítette meg ugyanazokat a szent szövegeket.
Mindnyájunktól ezt várja a Teremtő, ahogyan Bölcseink tanítják:
„Rává mondta: mindig tanulja az ember a Tórát olyan helyen [módon], ahogyan a szíve kívánja, ahogyan írva van: ’mert az Örökkévaló Tórájában van a kívánsága’.
Eredetileg a Szent, Áldott Ő nevén neveztetik, végül pedig a saját nevén, ahogyan írva van: ’és a Tórájában fáradozik nappal és éjjel’.” (Ávodá Zárá 19a, Zsoltárok 1:2 alapján)
Vagyis: az a helyes, ha megtaláljuk, hogy mire „rezonál” a lelkünk, milyen tanulási módszert érzünk otthonosnak a magunk számára.
A Tóra isteni bölcsesség, és eléggé tág ahhoz, hogy mindenféle ember megtalálja benne a saját útját.
Ebben az útkeresésben segít az, ha mások útját megfigyeli az ember, és azokhoz képest megtanul jól tájékozódni a Tóra „térképén”. Ehhez segítségként szeretnék egy kis bepillantást mutatni abba, amiről én személyesen azt gondolom, hogy a magam számára ideális tanulási mód.
Egyetlen szóban megfogalmazva: esszencializmus. Mivel a Tóra sokszor „a bölcsesség nagy tengeréhez” hasonlít, melyben az ember könnyen elveszhet, ezért fontos, hogy igyekezzünk minél hamarabb megtalálni a „kapaszkodót”, az adott szöveg esszenciáját, lényegét.
Ezt a kapaszkodót pedig úgy tudjuk a legkönnyebben megtalálni, ha a szöveg egészére igyekszünk madártávlatból rápillantani, és átfogó témát keresni benne.
Egy példa az előző hetiszakaszból: a Tóra részletesen leírja a Szentély berendezési tárgyait: a frigyládát, a menórát, az asztalt, az oltárt, stb. De vajon tudunk-e közöttük „rendet csinálni”, átfogó, ismétlődő mintázatot felfedezni bennük?
A tapasztalat az, hogy az esetek nagy részében könnyű felfedezni egy ilyen mintát, ha egy külön papírra leírjuk és listaszerűen áttekintjük az elemeket.
Maga a teljes hetiszakasz természetes módon két részre osztható. Az első rész a belső tárgyakkal foglalkozik (pl. frigyláda, menóra), a második a nagy alkotóelemekkel (pl. deszkák, leplek).
Azonban a két tér elemei egymásnak is megfeleltethetőek, hasonló rendezési elv alapján. Például: a menóra lényege, hogy a fényét kifelé sugározza. Hasonlóan, az udvar [chácér] lényege a külseje (kiterjedése).
Eszerint három kategóriát állapíthatunk meg, mind a külső, mind a belső térben, melyet az alábbi táblázatban foglalhatunk össze:
| Belső | Külső | |
| Belseje | Áron (frigyláda) | Miskán (sátor leplei) |
| Külseje | Menorá (gyertyatartó) | Chácér (udvar) |
| Teteje | Sulchán (asztal) | Mizbéách (oltár) |
Ennek a megközelítésnek az előnye, hogy a Tóra nagyobb részeit is könnyebben áttekinthetővé teszi.
Közös, online tanulásaink során hasonló módszert használunk az imakönyv mélyebb megértésére. A reggeli ima bevezető zsoltárain haladunk végig [Pszuké dezimrá], és az ismétlődő témákat kiemelve bontjuk több részre a szöveget. Tanulásainkon minden érdeklődőt szeretettel várunk!