A legutóbbi alkalommal elkezdtük megfogalmazni azt, hogy hogyan lehet a Tórát az esszencializmus elvei alapján tanulmányozni.
Most foglaljuk össze röviden a legfontosabb elveket és nézzük meg őket egy gyakorlati példán a legutóbbi hetek tórai olvasmányai alapján.
Az esszencializmus három alapszabálya:
- Megkeresni a sokaságot. A legtöbbször azért veszünk el a tórai szövegekben, mert azok „elárasztanak” minket, első pillantásra összefüggéstelen információk tömkelegével. Az esszencialista azzal kezd, hogy listát készít ezekről, azzal az ambícióval, hogy áttekinthesse az egészet távolról, és megtalálja a mögöttes szervezőelvet.
- Meglátni a lényeget. Mintázatot, összefüggést keresni. Közös nevezőre hozni a sok különböző részletet, és leegyszerűsíteni az üzenetet. Ez az egyszerűség legtöbbször csak látszólagos. Éppen ez segít abban, hogy a szöveg legfeltűnőbb furcsaságaira, szokatlanságaira, rejtett mélységeire magyarázatot találjunk.
- Megmagyarázni a szükségszerűséget. Az (ön)kritikus gondolkodásmód egyik fő jellemzője, hogy nem fogadja el azonnal az első magyarázatot, ami felmerül, hanem megkérdőjelezi azt: vajon valóban ez az egyetlen lehetséges válasz a kérdésre? Ha pedig valóban jó válasz adódik, akkor azt megpróbálja bebizonyítani: miért szükségszerű, hogy így legyen?
Most pedig vizsgáljuk meg, hogyan alkalmazhatóak ezek az elvek a gyakorlatban, a Tecáve hetiszakasz első mondatára:
„És te parancsold meg Izrael fiainak, hogy vegyenek feléd tiszta, megtört olívaolajat világításnak, az örök láng meggyújtása számára.” (Mózes 2., 27:20)
A mondat lényege (esszenciája): Mózes nek olajat kell kérnie a menórához.
Feltűnő furcsaság, eltérés az egyszerűségtől: miért írja úgy, hogy „vegyenek feléd” [vejikchu élechá]?
Sokaság: hol szerepel a Tórában még ugyanilyen vagy hasonló kifejezés?
Csupán egyetlen alkalommal szerepel a Tórában pontosan ugyanez a kifejezés, a vörös tehén kapcsán (leszámítva Mózes 3., 24:2-t, ahol megismétlődik a menóra olajának itt leírt parancsa):
„Beszélj Izrael fiaihoz, hogy vegyenek hozzád vörös tehenet, tisztát, amiben nincsen hiba, amin nem volt járom.” (Mózes 4., 19:2)
A „vegyenek” [vejikchu] kifejezés azonban még további 2 helyen szerepel: a közvetlenül ezt megelőző hetiszakaszban (Trumá), ami felszólít a Szentély építésére (25:2), valamint a peszáchi áldozat kapcsán (12:3).
Mintázat a listában: ezt a négy előfordulást együttesen felsorolva kirajzolódik a közös, szükségszerű összefüggés: a peszáchi áldozat, a vörös tehén, a Szentély adományai és a menóra olaja.
Ezek közül a menóra olaja és a vörös tehén kapcsán szerepel az élechá [hozzád] kifejezés.
Éppen ez a kettő az, amik tisztaságot fejeznek ki: a vörös tehén a múlt tisztaságát, mivel megtisztítja az embert a korábbi, spirituális „szennyeződésétől”, míg a menóra a jövő tisztaságát, azáltal, hogy tisztább megértéshez és látáshoz juttatja az embert.
