Mi az első szó, ami a tesuvával [megtéréssel] és Elul hónappal kapcsolatban az eszünkbe jut?
Attól tartok, hogy csak keveseknek a lelkesedés és a remény. Pedig pontosan ezért kaptuk az új esélynek ezt a fontos időszakát a Teremtőtől!
Chágáj próféta, aki a második Szentély építésének idején élt és működött, egy inspiráló próféciával illusztrálja azt az illúziót, amit a jécer hárá [rossz ösztön] kelt bennünk, hogy lehetőleg minél unalmasabbá és kellemetlenebbé tegye ezt a különleges lehetőséget:
„Vajon ilyenkor kell a jól megépített házatokban ülnötök, amíg ez a Ház [a Szentély] romokban áll? […]
Sokat vetettetek, de keveset arattatok, ettetek, de nem laktatok jól […] és aki jól keres, az lyukas zsákba teszi.” (Chágáj 1:4-6)
A próféta elsősorban saját nemzedékéhez szól, akik nem iparkodtak eléggé részt venni a Szentély újjáépítésében. De üzenete minden nemzedékre érvényes:
a fontos jócselekedetet a jécer hárá unalmas színben tünteti fel előttünk, miközben más dolgokat, amik nem vezetnek valóságos boldogsághoz, érdekesnek állít be.
Ezért volt az, hogy Chágáj nemzedéke a Szentély építése iránt nem érdeklődött – ami persze szimbolikusan éppúgy érvényes ránk is. Hiszen a mi időnkben sem áll a Szentély, és ha igazán hinnénk benne, hogy a jócselekedeteinkkel érdemeket szerezhetünk az újjáépüléséhez, akkor jóval reményteljesebb lelkesedéssel lennénk képesek a Teremtő szolgálatára[1].
[1]Úgy látszik, hogy Chágáj nemzedéke sem igazán hitt abban, hogy felépülhet. A történelem az ő tévedésüket azonban már bebizonyította.
A közös és szent ügy építése helyett az emberek egy másik, hasonló építéssel vannak elfoglalva: a saját házuk építésével, saját mezejük bevetésével, saját kis „birodalmuk” építgetésével, amitől azt remélik, hogy siker és boldogság reményével kecsegtet.
Chágáj próféciája azonban visszautasítja ezt az illúziót, és arra ösztönzi az embereket, hogy gondolják végig:
vajon ez a stratégiájuk mindezidáig képes volt arra, hogy elhozza azt a boldog létezést, amit eredetileg reméltek tőle?
A próféta hasonlata a „lyukas zsák”-ról, amibe a nagy büszkén megkeresett vagyonunkat öntjük, igen mély és általános igazságra világít rá.
Általában azért kell tesuvát csinálnunk, megtérést gyakorolnunk, mert az élet valamilyen területén helytelenül cselekedtünk.
De miért tettük ezt? Legtöbbször azért, mert azt hittük, hogy ezáltal előrébb jutunk. Chágáj példájában ez a közös építkezés elhagyása a magáncélú építkezésért.
A mai világban talán az egyik leggyakoribb példája ennek az ilyen-olyan csalások: a közúti forgalomban, a munkaidőben, az egymással való beszédünkben. Átugrunk a jól lefektett szabályok felett, azért, hogy ezáltal saját magunk számára előnyt szerezzünk.
Amivel nem számolunk, az éppen Chágáj próféta lyukas zsákja.
Ha a Teremtő akaratát figyelmen kívül hagyjuk, mondván, hogy mi majd „okosabban megoldjuk”, akkor azon sem csodálkozhatunk, ha Ő is figyelmen kívül hagyja a mi akaratunkat, és nem sok áldást küld a tevékenységünkre.
Ezért hasonlítja a próféta ezt a trükkös erőfeszítést ahhoz, amikor az ember a jól megkeresett pénzét egy lyukas zsákba önti.
Ennek a mentalitásnak az ellentétét megtalálhatjuk a híres 48 út[2] egyikében: ohév et hámésárim, azaz az egyenesség szeretete.
[2]Az Atyák bölcs tanításai, a Pirké Ávot 6:6 misnája felsorolja azt a 48 utat, amivel a Tóra megszerezhető.
Ha képesek vagyunk arra, hogy megszeressük az egyenességet, vagyis ne azért csináljuk, mert túlvilági jutalmat remélünk érte,
de még csak ne is azért, mert a Teremtő megparancsolta, hanem egyszerűen azért, mert szeretjük,
akkor mindjárt nem tűnik olyan vonzónak az a sok trükközés, útlevágás és ravaszkodás, amik átszövik életünket.
Elul hónap egyik nagy titka is ez. Ha szeretjük az egyenességet, akkor azt is tudjuk, hogy az Elul havi megtérésünk nem bonyolultabbá, hanem egyszerűbbé fogja tenni az életünket.
Nem új kötelezettségek kerülnek a terítékre, amik az érdekes dolgoktól fogják elvonni az energiáinkat, hanem az egyenesség, a jónak a megcselekvése, amit szeretünk – feltéve persze, hogy már szeretjük az egyenességet.
Ezért kulcsfontosságú ez a tulajdonság[3], és alkalmas arra, hogy nemcsak eredményes, hanem örömteli Elul hónapban is lehessen részünk!
[3]Egy másik alapvetés, amit Elullal kapcsolatban meg kell gondolnunk, az az ismétlődés problémája. Hiszen tavaly ilyenkor is már átmentünk Elul hónapon, a nagyünnepeken, és előtte is, sok-sok éven, évtizeden át! És lehet, hogy nem érzékeljük azt, hogy sokkal jobbak lettünk ez idő alatt. Vajon valóban csak egyhelyben járnánk? És nem tudunk egyről a kettőre jutni?
Ha így érezzük, akkor azt is vegyük számításba, hogy mennyi mindent tapasztaltunk meg az utóbbi év leforgása alatt. Ezeknek az élményeknek az átélése vajon nem formált minket, nem fejlesztett tovább? Fel kell tudnunk tételezni magunkról, hogy az új megtapasztalásainkkal felvértezve immár képesek lehetünk arra, amibe mindezidáig beletört a bicskánk.