Különleges betekintést fedezhetünk fel aktuális hetiszakaszunk végén Mózes személyiségébe, és abba is, hogy hogyan nyerjünk tőle inspirációt a magunk számára.
(Az alábbi tanítás eredeti, videó változata.)
„Örvendezett Mózes az ajándékba kapott részének, hogy megbízható szolgának nevezted Őt” (Szombat reggeli Ámidá)
Talán ez az egyik legrejtélyesebb, legfeltűnőbb ima, amit minden szombat reggel elmondunk. Pontosan miért is kell szombat reggel mondanunk? És mi a jelentősége annak, hogy Mózest a Teremtő megbízható szolgának nevezte?
Az, hogy Mózes szerény, hűséges, megbízható, a mostani hetiszakaszban annak kapcsán derült ki, hogy kritizálták.
„És beszélt Mirjám és Áháron Mózesről, a kusita asszony ügyében, akit elvett […] És azt mondták: vajon csak Mózessel beszél az Örökkévaló? Nemde velünk is beszél!” (Mózes 4., 12:1-2)
Már ez önmagában is figyelemreméltó: Mózes legnagyobb dicséretéről pont akkor olvashatunk, amikor a legkevésbé számítanánk rá. Ebből megtanulhatjuk, hogy hogyan értékeljük azt, ha minket ér kritika: lehetséges, hogy a Mindenható fel akar minket emelni ezáltal.
Először azt tudjuk meg Mózesről, hogy „nagyon szerény, szerényebb minden embernél, aki a föld színén volt” (12:3). Utána pedig azt, hogy „szolgám, Mózes egész házamban hűséges, megbízható” (12:7). Ez az oka annak, hogy
„szájról szájra beszélek vele, és láthat, nem pedig rejtvényekben – az Örökkévaló képébe pillanthat.” (12:8)
Ez a híres különbség Mózes próféciája és minden más próféta próféciája között, melyről a Tóra legutolsó mondataiban olvashatunk: „Nem támadt olyan próféta többé Izraelben, mint Mózes, akit ismert az Örökkévaló színről színre” (Mózes 5., 34:10).
A létező legtisztább prófécia
Mózes tehát egyrészt megbízható, másrészt szerény.
Úgy látszik, hogy Mózes pontosan azért megbízható, mert szerény.
Ha ugyanis nem lenne szerény, akkor az Örökkévaló nem tudná rábízni azokat a titkokat, azokat a próféciákat, amiket csak Mózesre lehetett rábízni. Egy olyan ember, aki nem eléggé szerény, nem is eléggé megbízható, hiszen várhatóan vissza fog élni a rábízott különleges tudással.
Szükségünk volt egy Mózesre, aki alkalmas arra, hogy a Tórát elhozza nekünk az Örökkévalótól.
Mózes nagysága abban állt, hogy saját magát képes volt mintegy „áttetszővé” tenni. Hiszen nekünk, a zsidó népnek, a Tórát „torzítatlanul” kellett megkapnunk, annak eredeti valójában, azért, hogy azt tovább tudjuk tanulmányozni, értelmezni.
Noha általában nem rossz az, ha a tanító képes arra, hogy a saját személyiségét valamennyire belevigye a tanításába, mert ezzel érdekessé tudja tenni a hallgatóság számára a témát. A Tóra első átadásakor azonban ez a modell nem működött volna, mert megváltoztatta volna az isteni, tiszta és tökéletes tanítást.
Talán ezért fogalmazzák meg a talmudi bölcsek Mózes próféciájának különlegességét úgy, hogy míg más próféták „homályos lencsén” keresztül szemlélték a próféciát, addig Mózes „világító lencsén” keresztül látta (Jevámot 49b).
Szombati nyugalom – a saját „kis próféciánk”
Mi várhatóan nem fogunk olyan tisztaságú próféciát kapni, mint Mózes. Sőt, a próféták korának vége óta egyáltalán nem is kapunk már próféciát. Van azonban a próféciának egy kisebb mértéke (ruách hákodes, szent szellem, vagyis isteni inspiráció / megvilágosodás), mely mind a mai napig megszerezhető bárki számára.
Erre pedig pontosan ugyanezek a szabályok vonatkoznak. Ezért fontos megértenünk azt, hogy Mózes hogyan érdemelte ki az ő magas szintű próféciáját, mert a mi egyszerűbb szintünkön is
ettől függ, hogy mennyire leszünk képesek közel kerülni a Teremtőhöz.
A szellemi felemelkedés, a Teremtőhöz való közelebb kerülés az egyetlen létező jó, melyhez képest minden más élvezet a világon csupán illúzió. A Teremtő dönti el, hogy mennyire enged minket közel magához és mennyit mutat meg magából.
Mózes úgy érdemelte ki ennek maximális mértékét, hogy szerény volt. A Teremtő 100%-ig megbízhatott abban, hogy nem fog visszaélni a bizalmával, és nem fogja a megszerzett tudást és hatalmat rossz vagy önös célra használni.
Mindez a cselekedetek szintjén. A cselekedetek azonban lelki motivációból erednek. Az ennek megfelelő lelki motiváció pedig a szerénység (illetve annak ellenkezője).
A szerény ember „rendben van” önmagával, nem igényli, hogy a maga számára a megszerzett tudás, képesség valamiféle kézzelfogható hasznot hozzon.
Az ilyen emberben a Teremtő „megbízhat” – akárcsak Mózesben.
Ez az oka annak, hogy szombat reggel megemlékezünk Mózes „megbízhatóságáról”. Mózes örült, hogy elérte ezt a szintet, mert ennek érdemében közel kerülhetett a Teremtőhöz.
Szombat reggel mi is abban reménykedünk, hogy elszakadva a külvilág zavaró, befolyásoló és sokszor csábító körülményeitől, közelebb kerülhetünk ehhez a szinthez – és a Teremtőhöz. A szombat nyugalmában van a legtöbb esélyünk erre, és ehhez hívjuk segítségül Mózes inspiráló, sikeres példáját.