Miért olvasunk Ros Hásáná előtt feddéseket, átkokat [tocháchá]?
A Tórában két helyen, a Bechukotáj és Ki távo hetiszakaszban áll egy-egy hosszabb rész, ami részletesen ecseteli, hogy milyen büntetésben fog részesülni a zsidó nép, ha nem tartja be a Tórát.
A Talmud leírja, hogy Ezra, az írástudó (aki visszavezette a népet a babilóniai fogságból, és könyve a zsidó Biblia vége felé található meg) volt az, aki beosztotta a hetiszakaszok olvasását úgy, hogy szem előtt tartotta ezt az elvet:
„Érjen véget az év, és érjenek véget az átkai [tichle sáná vekilelotehá]” (Megilá 31b).
Emiatt kerül a mostani Ki távo hetiszakasz felsorolása nem sokkal Ros Hásáná elé, Bechukotáj felsorolása pedig Sávuot elé.
A Talmud azonban felteszi a kérdést: vajon Sávuot is nevezhető újévnek? Miért?
Azt a választ adja, hogy Sávuotkor ítéltetnek meg a fák gyümölcsei (ld. Ros Hásáná 16a), így bizonyos értelemben az is egyfajta megújulás.
A probléma ezzel csak az, hogy ha közelebbről megnézzük, akkor azt találhatjuk, hogy Sávuot ebből a szempontból egyáltalán nem egyedülálló – további 5 jelöltről ír a Misna[1], melyek szintén alkalmas időpontok lehettek volna az átkok felolvasására!
[1]Peszáchkor a gabona kerül megítélésre, Szukotkor a vizek (vagyis az éves esőzések), továbbá Niszán hónap a királyok újévének számít, Elul hónap az állatok tizedelésének, Svát hónap 15-e pedig a fákénak (Misna, Ros Hásáná 1:1-2).
Ezek szerint kérdés, hogy hogyan eshetett a választás éppen Sávuotra?
Mint említettük, Sávuot „újévét” a hagyomány a fák gyümölcseihez kapcsolja. Ez minden bizonnyal kapcsolódik ahhoz, hogy a Tóra is első gyümölcsök [bikurim] ünnepének nevezi Sávuotot (Mózes 2., 23:16), valamint a rabbinikus hagyomány is ettől az időponttól kezdve engedi meg a bikurim-gyümölcskosár bemutatását (Bikurim 1:3).
Ebből az információból kezd körvonalazódni a rejtélyes Ros Hásáná-Sávuot összefüggés. Ugyanis a Tóra pontosan a Ros Hásáná előtt olvasandó tocháchá szakasz előtt írja le a bikurim szertartás pontos részleteit – éppen a mi hetiszakaszunk első mondataiban (Mózes 5., 26:1-11).
Ha ezt a mintázatot felismertük, akkor az ellenpárját is könnyen megtalálhatjuk: Sávuot előtt, amikor a Bechukotáj hetiszakasz feddéseit olvassuk, nem sokkal előtte a Tórában tárgyalt központi téma éppen a hetedik, smitá év megtartása.
Innen megvan a válasz arra a kérdésre, hogy miért éppen Sávuot az, ami Ros Hásánához erősen kapcsolódik, és nem a másik 5 lehetséges újév. Ezért ez a két alkalom, mely előtt a feddéseket felolvassuk a Tórából.
Azonban az továbbra is kérdés, hogy milyen logikai összefüggés van Sávuot és Ros Hásáná, valamint a smitá és a bikurim fogalmai között?
Első pillantásra is észrevehetjük, hogy mindkét micva a mezőgazdasággal kapcsolatos. Fogalmuk azonban kiegészíti egymást: míg a bikurim lényege az, hogy kifejezzük a hálánkat a föld hozama miatt, addig a smitá éppen a föld pihenéséről, meghagyásáról szól. Bikurim és Sávuot témája a termelés, míg a smitá és Ros Hásáná éppen az ellenkezője, a megállás.
Ez az alapvető felismerés számos részletet megmagyaráz. Ros Hásáná és a nagyünnepi időszak a csendes elmélyülésé. E rövid, néhány hetes időszak alatt több pihenőnapunk van mint az egész év bármely más részében. Ezzel szemben Sávuotnál pontosan az ellenkezőjét találhatjuk: ez a legrövidebb ünnepünk, ami Izrael földjén egyetlen napból áll[2].
[2]Igaz ugyan, hogy ahogyan Sávuotnak, úgy Ros Hásánának (vagy éppen Jom Kipurnak) sincsen félünnepe. Viszont mégis, Sávuot egyedülálló abban, hogy miközben a nagyünnepi időszakban egyik ünnep éri a másikat, addig Sávuot különálló szigetet képez az őt körülölelő hétköznapok rengetegében.
A két fogalom is utal egymásra: bikurim legelső gyümölcsei utalnak a Ros Hásáná által jelképezett megújulásra, míg a smitá, mint hetedik év utal Sávuot heteire (hiszen Sávuot ünnepe héberül éppen ezt jelenti: hetek, az a hét hetes időszak, amit Peszáchtól kezdve számolunk).
Mindebből az a mintázat rajzolódik ki, hogy míg a Sávuothoz kapcsolódó megújulás a produktivitás jegyében zajlik, addig Ros Hásáná éppen ellenkezőleg: ilyenkor a pihenés és az ezzel járuló befelé forduló önvizsgálat [hitbonenut] az, ami segíti a megújulásunkat.
Ennek felel meg a bikurim és a smitá egymást kiegészítő, szimbolikus micvája is: a bikurim az alkotásé, a smitá pedig a pihenésé.