A törvények szerepe a fejlődés
Sokszor egyszerűbb megérteni egy dologról, hogy mi nem, mint azt, hogy mi igen. Ezért van az, hogy amikor valaki ír egy könyvet, egy útmutatót, vagy indít egy kurzust, akkor ott leírja, hogy mi az, amit ne várjon tőle az olvasója, hogy ne csalódjon.
Ilyen leírást találunk a Tóráról a mostani hetiszakaszban:
„És most, Izrael, mit kíván tőled Örökkévaló Istened? Csak ezt: 1. félni Örökkévaló Istenedet, 2. járni minden útjain, 3. és szeretni Őt, 4. és szolgálni Örökkévaló Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel, őrizni az Örökkévaló parancsolatait és rendeleteit, amiket én parancsolok ma neked, azért, hogy jó legyen neked.
Íme, az Örökkévaló Istenedé az egek és az egek egei, a föld, és minden, ami benne van. [És mégis,] csak az ősatyáidra vágyott az Örökkévaló, hogy szeresse őket, és választotta az utánuk jövő leszármazottakat, minden nép közül, ahogyan ezen a mai napon.” (Mózes 5., 10:12-15)
Ebből kiderül az, hogy a Tóra törvényei, a „parancsolatok és rendeletek”, amiről az idézet szól, nem olyan törvények, mint bármelyik ország törvényei, amik pusztán a társadalom békés együttélését szolgálják. Hiszen a szöveg előtte leírja, hogy hová vezet ezen parancsolatok betartása: a Teremtő félelméhez, szeretetéhez, szolgálatához, és „járni az Ő útjain”, vagyis – ahogyan hagyományunk megmagyarázza – hasonlóvá válni Hozzá, jó tulajdonságokat elsajátítani.
A címzett: a zsidó nép
Ahogyan ebből és a következő mondatokból kiderül, a Teremtő akarata az, hogy ezeket a célokat a zsidó nép érje el. Ez látszik abból, hogy így kezdődik a tanítás: „És most, Izrael, mit kíván tőled Örökkévaló Istened?” A folytatásban pedig: „csak az ősatyáidra vágyott […] és választotta az utánuk jövő leszármazottakat.”
Csak Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottai, a zsidó nép az, aki a Tóra betartásán keresztül elérhet az itt felsorolt magas szintekre. Ez a nép kapott a Teremtőtől különleges figyelmet és felkészítést a Tóra ideáljainak megvalósítására. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a világ többi népei mintegy ki lennének zárva, hiszen ők is lehetnek jó emberek, becsületes és erkölcsös polgárok, ha számukra ez fontos. Ezért adatott nekik Noé fiainak hét törvénye.
De a Tórában nem erről van szó, hanem a Teremtő különleges közelségéről és szolgálatáról, amit csak a zsidó népen belül lehetséges megvalósítani. Ha egy nem zsidó erre vágyik, csatlakoznia kell a zsidó néphez. Ennek az oka egyszerű: ez olyan szintű kihívás, amit semmilyen egyén nem képes megvalósítani önmagában, csak akkor, ha része egy egész népnek, aki ezen a célon dolgozik.
A fejlődés nehézsége
Az is kiderül, hogy mindez nem magától értetődő: nem lehet bárki egy csapásra az Örökkévalót szolgáló, félő-szerető, jó tulajdonságokkal rendelkező ember. „Nem a műveletlen ember a jámbor” (Pirké Ávot 2:5). A parancsolatok és rendeletek tanulmányozása kitölti a zsidó ember egész életét, életének minden napját, percét. Folyamatos törekvés és fejlődést jelent, a gondolkodásában és érzelmi értelemben egyaránt kitartó munkálkodást.
A leggyakoribb félreértés ezzel kapcsolatban az, hogy milyen könnyű „jó embernek” lenni. A zsidó élet egyik legfontosabb lelki útmutatója, a Meszilát Jesárim bevezetőjében így fogalmaz:
„Ezek a dolgok [a Teremtő félelme, szeretete, tulajdonságainak követése] nem hasonlítanak az alváshoz, ébredéshez, éhezéshez, jóllakáshoz, és minden más természetes mozdulathoz, hanem módszerekre van szükségünk a megszerzésükhöz.”
Valamivel később bizonyítékot hoz szavaira a Szentírásból:
„Ha úgy keresed, mint az ezüstöt, és elrejtett kincseket, akkor fogod megérteni az Örökkévaló félelmét, és az Isten megértését megtalálod.” (Mislé 2:4-5)
Ezzel tanít minket Salamon király arra, hogy milyen nehézségű, milyen szintű kihívásra számítsunk, ha ezen a területen akarunk fejlődni. Ne higgyük azt, hogy automatikus, magától értetődő. Ez az igazi kihívás a fejlődésre vágyó embernek.
Tíz magas szint
Rábénu Joná klasszikus etikáról szóló művében, a Sááré Tesuvában 10 magas szintet foglal össze (3:17), amik a Tórában parancsolatként lettek megfogalmazva. Ezek a szintek tartalmazzák a fent leírt értékeket, valamint ki is bővítik azokat. Az alábbiakban röviden próbáljuk megérteni, hogy mi a magas szintű cél, a hosszútávú fejlődési lehetőség ezekben (Álé Sur II. 1:1:9, és saját gondolatok alapján).
1. Szabad választás. Nagy újdonság, hogy a szabad választás nem ajándék, ami minden ember számára megadatott, hanem egy magas szint, amit akkor érhetünk el, ha teszünk érte. Mit kell tennünk érte? Ha elhatározzuk, hogy valamilyen szempontból jobban fogjuk élni az életünket.
2. Tóra tanulása. Ugyan a tanulásba bárki, akármilyen szinten belekezdhet, de a fejlődésnek, a szinteknek nincsenek határai. Van, aki egész traktátusokat tud fejből. Nem egyfajta memoriter-gyakorlatként, hanem azért, mert tényleges öröme van abból, hogy mindig tudja, hogy hová nyúljon, ha valamire szüksége van belőle.
3. Tulajdonságok fejlesztése. Minden ember úgy születik, hogy vannak jó és rossz tulajdonságai. A rossz tulajdonságok pedig úgy zavarják, mintha beteg lenne, és nem tudna róla (Rámbám). Ha ezeken munkálkodunk, megismerjük önmagunkat, felülemelkedünk a világ jelentős részén, aki ezen öntudat ismerete nélkül él, és különleges lelki gyógyulást élhetünk át.
4. Teremtő nagyságán való elmélkedés. Ez is egy „szakma”, amit meg kell tanulni. Az embernek mindenfélén jár az agya egész nap. Időbe telik, mire megszokja, hogy gondoljon néha a Teremtő nagyságára. A zsidó életmód számtalan „alapanyagot” kínál ehhez annak, aki nem tudja, hol fogjon hozzá: az imák és az áldások szövege tele van a lehetséges kiindulópontokkal.
5. Teremtő jótéteményeiről való megemlékezés. Hasonlít az előzőhöz, de ennek forrásait már nem az imakönyvben, hanem saját életünkben (vagy családünk, népünk történetében) keressük. Magát a tevékenységet ugyanúgy meg kell tanulnunk, hozzászoknunk, mint az előző pontban.
6. Szentség. „Szenteljétek meg magatokat, és legyetek szentek.” (Mózes 3., 11:44) Vagyis: akkor lesztek szentek, ha megszentelitek magatokat, ha saját szabályokat, korlátozásokat vezettek be, ami segíti a személyes fejlődéseteket, és összhangban van a Tóra tanításaival. Ahogyan a házirend is segíti egy intézményben a jó működést, ugyanúgy, a tudatos ember a saját életmódjában is megtalálja a személyes irányelveit, amelyek mentén fejlődni szeretne.
7. Szolgálat. Hogyan is szolgálhatja az egyszerű ember a Világ Urát? Bölcseink azt mondják, hogy az ima számít szívbeli szolgálatnak (Táánit 2a), ezért itt az lehet a magas szint, ha valaki az imádkozásban törekszik a magasabb szintekre.
8. Félelem. Nem rettegés, hanem a Teremtő Jelenlétének állandó érzése (Meszilát Jesárim 19.). El tudjuk képzelni az intellektusunkkal, hogy mennyire másként viselkedik az, aki mindig érzékeli az Ő Jelenlétét, de ha igazán őszinték vagyunk, azt is el kell ismerjük, hogy ez nem igaz a legtöbbünkre, és nem megy egyik pillanatról a másikra.
9. Szeretet. Az előző ponthoz hasonlóan ez is állandó tudatosság, de ez már motiválja az embert a jócselekedetekre.
10. Ragaszkodás. Mégpedig olyannyira szó szerinti értelemben, hogy a Talmud Bölcsei meg is kérdezik (Ketubot 111b): vajon lehetséges a Teremtőhöz ragaszkodni? Hiszen úgy áll, hogy Ő „emésztő tűz” (Mózes 5., 4:24)? Hanem: ragaszkodni a Tóratudósokhoz, az ő viselkedésükből, útjaikból eltanulni, megismerni a Teremtőt. Megkeresni az Ő megnyilvánulásait, az egyetlen helyen, ahol erre lehetőségünk van: itt, ebben a világban, az emberek között, akik szintén Őt keresik, akik nálunk magasabb szinten vannak.
