A 119. zsoltár a Zsoltárok könyvének leghosszabb fejezete.
Szerkezete különleges: a héber ábécé [álefbét] minden betűjére 8-8 mondatot ír. E mondatok visszatérő témája a Tóra, a törvények szeretete, különleges hatása az ember életére.
Szokás, hogy valahányszor megemlékezünk egy elhunyt emberről, akkor héber nevének betűiből válogatást állítunk össze. Ha például Mose volt az illető neve, akkor a mem, sin, hé héber betűknek megfelelő 8-8 mondatot (összesen tehát 24-et) olvasunk fel az emlékére.
A szöveg témája csak látszólag ismétlődő. A figyelmes szem igazi gyöngyszemeket, kifejező gondolatokat találhat ebben a huszonkétszer nyolc mondatban. Íme az egyik (mely a hé betűnél található):
„Fordítsd szívemet tanúságaid felé, és ne a javak felé. Távolítsd el szememet a felesleges dolgok látásától – az utaidon éltess!” (Zsoltárok 119:36-37)
Ez a két sor arra tanít minket, hogy hogyan állítsuk be az életünkben a megfelelő irányt és fókuszt. Mi az, amire összpontosítsunk?
Sok embert ismerünk ugyanis, akiknek energiái egy jelentős része arra megy el, hogy különböző dolgokon kesereg. Ez gyakran egybeesik az anyagi témákkal: ki mire mit költött el.
Kicsiben: a család, a rokonok, az ismerősök. Nagyban: a hitközség, az önkormányzat, az állam. És nem utolsósorban: mennyi minden másra is el lehetett volna ezt a pénzt költeni.
„Fordítsd szívemet tanúságaid felé, és ne a javak felé!”
Azt, hogy más mit csinált rosszul, mi úgysem tudjuk befolyásolni. Akkor miért emésztjük magunkat ezen?
A Tóra arra tanít minket, hogy szabad rosszat mondani akkor, ha abban van konstruktív célzat [láson hárá letoelet]. Milyen egyszerű kritérium, és mégis mennyi mindent magában foglal!
„Távolítsd el a szememet a felesleges dolgok látásától!” Az, hogy az ember mit vesz észre és mit nem, rengeteget elmond róla.
Aki megtanította, megedzette a saját szemét a „jó látásra”, az tudja, hogy hogyan lássa meg minden helyzetben a lehetőséget, minden emberben a jóra való, fejleszthető képességet, és azt is, hogy hogyan ne lássa meg – ne is vegye észre azt, aminek az észrevétele által semmit sem tud elérni.
„Az utaidon éltess” – ez az alternatívája a korábbiakban kritizált életmódnak. Az Örökkévaló utakat, vagyis útvonalakat mutat számunkra. Ezek az útvonalak a szellemi-lelki fejlődést egymást követő, stratégikus lépései.
Különböző útvonalak vannak a különféle emberek eltérő igényei számára – ezért ír a zsoltár többes számot.
Ezek az utak jelentik számunkra az életet.
Az élet – spirituális értelemben – eltér a biológiai élettől. Ahogyan Bölcseink tanítják: a jó emberek haláluk után is élőnek neveztetnek, míg a gonoszak életükben is halottnak (Beráchot 18a-b).
