Mielőtt a zsidó nép elfoglalta Izrael földjét, Mózes történelmi összefoglaló beszédet mondott nekik, amivel biztatta és lelkesítette őket. Ez a beszéd teszi ki Mózes 5. könyvének (Devárim) túlnyomó részét.
Az egyik visszatérő motívum, amit említ, Szichon és Og, a két nagy kánaánita király legyőzése. Ezzel azt üzeni nekik, hogy nincs miért félniük, a honfoglalás bizonyosan sikerrel fog járni, ha két ilyen nagy királyt legyőztek, ha a Teremtő megsegítette őket ebben a csatában, akkor a többiben is segíteni fog. Ez fontos üzenet mindannyiunk számára, hogy a nehéz időkben éljünk a pozitív emlékeinkből, a sikerélményeinkből.
A Tóra magyarázói azonban észreveszik, hogy ennél többről van itt szó.
Szichon és Og legyőzése nem pusztán példamutatás volt, hanem a honfoglalás szellemi alapjainak megteremtése.
Két birodalom, kétféle filozófia
Úgy látszik, hogy ezt a két csatát muszáj volt Mózesnek személyesen megvívnia, nem bízhatta utódjára, Jehosuára. Arra is utal a Tóra, hogy amíg ezt a két királyt nem győzte le, addig nem volt módja arra, hogy a Devárim könyvében található beszédet elmondja a népnek.
Másképpen hallgatja a nép a feddő, biztató szavakat e két sikeres háború után, mint azelőtt.
Miben rejlett ennek a két királynak a jelentősége, és miben különböztek?
Szichont Bölcseink egy erőszakos, vad szamárhoz hasonlítják (ld. Ros Hásáná 3a. Mivel héberül a sziách szó egyik jelentése: vadszamár). A Tóra azt írja, hogy amikor háborút vívott Izraellel, akkor a népét „magával vitte” (Mózes 4., 21:23). Ellentétben a másik királlyal, Oggal, akiről úgy áll, hogy „kiment ő és egész népe háborúzni” (Mózes 4., 21:33).
Ognak nem volt szüksége erőszakra. Ő a jólét birodalmát teremtette meg. Hozzá önként özönlöttek az emberek, hogy ők is részesülhessenek a jó életből, ami az országában uralkodott.
Ez a két birodalmi modell éles ellentétben áll egymással, de ugyanakkor mindkettő ellentétben áll a Tóra elveivel is.
A Tóra útjai „a béke útjai” (ld. Mislé 3:17), ezért Szichon erőszakos, diktatórikus vezetési modellje nem fér bele a tórai gondolkodásmódba. Ugyanakkor a Tóra a szellemi fejlődésre helyezi a hangsúlyt a fizikai jóléttel szemben, ezért Og öncélú, „jóléti társadalmát” is elutasítjuk.
Minden jóban van valami rossz
Minden tulajdonság hasonlít az érméhez, melynek két oldala van. A Szichon és Og által jelképezett negatív energiák (klipá, vagyis „héj”) gyökerükben nagyon is pozitív szellemi erőkből erednek.
A zsidó nép története Ábrahámmal kezdődött, akinek életfeladata a cheszed [adakozás, szeretetteljes jót tevés] tulajdonságának mesteri szintre való fejlesztése volt. Őt követte Jichák, aki – mintegy ellensúlyként – az erőnek, önuralomnak [gevurá] a mintaképe volt. Az ő fia volt Jákob, akinek a feladata az volt, hogy ezt a két ellentétes erőt összhangba, egyensúlyba hozza.
A két fő erő tehát a cheszed és a gevurá. De mindkettőnek van negatív oldala is [klipá].
A cheszed klipája megfelel Og materializmusának.
A gevurá klipája megfelel Szichon erőszakosságának.
Og kapcsolata Ábrahámmal [cheszed]: a hagyomány szerint Og volt az, aki Ábrahámnak jelentette, amikor unokaöccse, Lót, fogságba került (Mózes 1., 14:13). Ogról azt mondják, hogy óriás volt (ld. Mózes 5., 3:11), az adás tulajdonsága pedig a nagyságnak felel meg (hiszen a nagyságnak, nagykorúságnak jellemzője az adás, míg a kiskorú, akinek nincsen sajátja, az csak venni tud).
Szichon kapcsolata Jichákkal [gevurá]: Bölcseink azt tanítják, hogy Jichák alapította meg a délutáni imát [minchá], amikor feleségére, Rivkára várt, akit apja szolgája hozott neki messze földről. Ezt a Tóra úgy fogalmazza meg, hogy „kiment estefelé a mezőre elmélkedni [lászuách bászáde]” (Mózes 1., 24:63). Az „elmélkedni” [lászuách] szó gyökbetűi erősen emlékeztetnek Szichon nevének gyökbetűire.
Belső, lelki életünkben ugyanez a két klipá más formában jelentkezik.
A cheszed, azaz nagyság klipája a kisebbségi komplexus, amikor az ember rosszul érzi magát más nagysága miatt. A szekuláris társadalomban manapság ez a „sztár” fogalmában jelentkezik: csak az a fontos, aki híres, akire sokan figyelnek oda. Sajnos a vallásos társadalomban is sokan vannak, akik rosszul érzik magukat, amikor azt látják, hogy nem érnek el olyan kiemelkedő eredményeket a Tóra tanulásában mint más, tehetségesebb társaik.
A gevurá belső klipája az, amikor az ember mindent saját maga akar megcsinálni. Azt érzi, hogy erős, és ezért nem képes beismerni a saját gyengeségeit, korlátait. Ezért aztán nem is képes arra, hogy a Teremtőre bízza életét, Őtőle kérjen segítséget. Ez okozza azt, hogy a sok teendő és elkötelezettség miatt az ember összeroppan.
Lelki akadályok
A szlonimer Rebbe, a Netivot Sálom magyarázata szerint Szichon és Og legyőzése volt szükséges ahhoz, hogy Mózes a népének feddést mondhasson. Lelki értelemben, ez a két klipá akadályozta azt, hogy az emberek a feddést meghallgassák, a jótanácsokat megfogadják, és ne ellenkezést váltson ki belőlük.
A másik nagy akadály, amit e két király legyőzése elhárított, az két központi, lelki parancsolat, ami Mózes 5. könyvében lépten-nyomon ismétlődik: a Teremtő szeretetének és félelmének parancsa. Belső, lelki gátlásaink ugyanis megakadályozhatják azt, hogy mély, érzelmi kapcsolatot alakítsunk ki a láthatatlan Teremtővel.
A fentiek alapján ezt a két akadályt is megfeleltethetjük Szichon és Og klipáinak. Szichonnál a gevurá, az erő, vagyis a saját erejébe vetett hit az, ami megakadályozza, hogy a saját gyengeségével szembesüljön, és képes legyen meghallgatni, megfogadni a szeretetteljesen feddő szavakat. Ognál pedig az anyagiasság, a materializmus akadályozza a Teremtőhöz való lelki, belsőleges közeledést a szeretet és a félelem által.
Az eredményeket az alábbi táblázatban foglalhatjuk össze:
| Király | Szichon | Og |
| Vezetési filozófia | Diktatúra | Jóléti társadalom |
| Ősatya | Jichák | Ávráhám |
| Érték | Gevurá | Cheszed |
| Külső akadály | Erőszak | Materializmus |
| Belső akadály | Túlvállalás | Kisebbségi komplexus |
| Vallási akadály | Feddés megfogadása | Közeledés a Teremtőhöz |