Ezekben a napokban számoljuk a Tóra naptára szerint az omert, a 49 napot, ami Peszáchot Sávuottal összeköti. Ennek kapcsán a következő sorozatban ismerkedjünk meg Málbim (Meir Leibus ben Jechiél Wisser, 1809-1879, Ukrajna) magyarázataival, amivel a 90. és 91. zsoltárt magyarázza.
„Taníts meg számolni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk” – így fohászkodik Mózes a 90. zsoltárban (90:12). Eszerint ha megtanulunk számolni, akkor azáltal bölcsebbé válhatunk. Ez adja meg a kapcsolatot ezen zsoltár és az omerszámlálás időszaka között.
Ám a fő, központi témája a zsoltárnak mégsem ez, hanem az emberi múlandóság problémája. Az élet túl gyorsan múlik el, és közben észre sem vesszük azt, hogy elmulasztjuk beteljesíteni küldetésünket, amiért erre a világra jöttünk.
„Éveink napjai 70 év, ha erősek, 80 év […] reggel virágzik és elmúlik – estére fonnyadt és száraz.” (90:10)
A zsoltár második fele sokkal pozitívabb hangvételű, a remény hangján szólal meg. Szeretetért, kegyelemért, sőt, örömért fohászkodik:
„Lakass minket jól reggel a Te szereteteddel, hogy örvendezzünk és vigadozzunk minden napunkon. […] Mutasd meg a Te munkádat a Te szolgáidnak és a Te dicsőséged gyermekeiknek.” (90:14-16)
Utólag minden világossá válik
Hogyan segít minket a számolás – vagy akár az omerszámlálás – abban, hogy megtaláljuk az életben a reményt?
Az egyik nagy probléma az életben az, amikor túl későn értünk meg egy túl fontos dolgot.
Például a kórházban az a beteg ember, aki az ablaknál állva irigykedve bámulja azokat az embereket, akik az utcán sietnek a dolgukra, egészségüknek és erejüknek teljében. Arra gondol, hogy most már igazán tudná értékelni, ha visszakaphatná az egészégét.
Vagy az egyetemen vizsgázó diák, aki az elmúlt napjait intenzív tanulással töltötte, és a végén úgy érezte, hogy még mindig nem tud semmit. Most pedig, miközben minden erejét megfeszítve próbálja felidézni a kihúzott tételről tanultakat, és hallgatja a másik vizsgázót, ahogyan a legalapvetőbb kérdésekre sem tudja a választ, egyszerre megvilágosodik, és rájön, hogy
amit a vizsgájára elvártak, az nem valamiféle emberfeletti teljesítmény, hanem csak a lényegnek, a legegyszerűbb ismereteknek a megértése és összefoglalása.
Bár tudta volna ezt a készülés elején! És eljön a következő vizsgaidőszak, és minden kezdődik elölről…
Miért sürgetnek minket a Bölcsek?
Elmondhatjuk, hogy amikor egy hosszabb folyamat végén állunk, akkor sokkal jobb a rálátásunk a helyzetre, mint a kellős közepén. Ebből a kelepcéből szabadít minket ki a számlálás.
Tudatosítja bennünk az idő múlását, a helyzet sürgetését, ahogyan Bölcseink mondják:
„A nap rövid, a munka sok, a munkások lusták, a jutalom nagy, az uraság pedig sürget.” (Pirké Ávot 2:15)
Vajon mi az az üzenet, amit tanítani akar nekünk ez a misna? Talán azt, hogy érezzük magunkat rosszul, amiért nem dolgozunk eléggé hatékonyan az életben?
Van a pressziónak, a siettetésnek egy egészséges mértéke, ami motiválólag hat az emberre. Ez a tanítás ötféle olyan szempontot mutat be képletesen, amik motiválni tudnak minket a mindennapi fejlődésünkben. Ezek közül az első: a nap rövid. Ez az, amiben a számolás tud ösztönözni.
Az idő csapásai
Málbim magyarázata a Tanach könyveire egészen különleges és forradalmi, annak ellenére, hogy a zsidó rabbinikus történelemnek igen kései szakaszában élt, és mire megszületett, addigra már nagyon sok magyarázat volt elérhető ezekre a könyvekre.
Az egyik szerkesztési elve: megtalálni a lényegi témát, és megmutatni, ahogyan az az egész zsoltáron végigvonul.
A 90. zsoltárt emiatt összevonva tárgyalja a 91.-el. A 90. témája az ember életének rövidsége, annak minden nehéz következményével, a 91. pedig erre adja meg a választ, hogy mi az, amit tegyünk azért, hogy mindettől megmenekülhessünk.
Azt persze senki nem tudja garantálni, hogy hosszabb életet élhessünk. Ha elolvassuk a 91. zsoltárt, láthatjuk, hogy nem is ígér ilyesmit. Ehelyett különféle „csapásokról”, veszélyekről szól, amiktől a Teremtő Gondviselése megmenti az embert.
Málbim magyarázata szerint ezek az „idő csapásai”. A fentiek alapján értjük, hogy
ha úgy érezzük, hogy az élet hosszú, és még ráérünk arra, hogy életünk célját megkeressük, elérjük,
akkor az valóban egy igen komoly veszély, amit a zsoltár szimbolikusan hasonlít egy csapáshoz.
(folyt. köv.)
Köszönöm szépen! Mindig elgondolkodtató! Felébreszt.Irányt mutat! Világos és ember közeli! Köszönöm szépen ?