„És most, menjünk, öljük meg, és vessük a kutak egyikébe, és mondjuk, hogy egy vadállat falta fel. Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból!” (Mózes 1., 37:20)
Nem sokkal azután, hogy József elmeséli testvéreinek, hogy álmában meghajoltak előtte, a testvérek úgy döntenek, hogy kútba vetik őt. Az első javaslatot, hogy megöljék, elvetik, és eladják őt Egyiptomba rabszolgának.
A Tóra ezen a ponton érdekes „kiszólást” tartalmaz: „Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból!” A testvérek meg voltak győződve arról, hogy lehetetlenség az, hogy egy ilyen szorult helyzetből József álma teljesüljön.
A történet folytatásából azonban kiderül, hogy cselekedetükkel nemcsak hogy nem akadályozták az álom megvalósulását, hanem éppen ellenkezőleg: ők tették meg az első lépést a beteljesülés felé.
Hiszen valamivel később arról olvasunk, hogy József Egyiptomban szolga lesz, és onnan fokozatosan egyre feljebb és feljebb kerül. Míg végül ő lesz Egyiptom alkirálya, és a testvérek hozzá jönnek, hogy kenyeret kérjenek az éhínség idején. Amikor nem ismerik fel saját testvérüket, meg is hajolnak előtte (Mózes 1., 42:6).
Elgondolkodtató párhuzamot találhatunk ezzel a történettel a görög mitológiában.
Oidipusz király történetében arról olvashatunk, hogy a gyermek Oidipuszt még születésekor elátkozták, és megjósolták neki, hogy meg fogja ölni az apját, és feleségül veszi az anyját. Az el nem kerülhető végzet, a fenyegető jóslat valóra is válik, annak ellenére – és sokszor éppen amiatt –, hogy a szereplők megpróbálnak mindent megtenni ellene.
Mind József, mind Oidipusz történetében azt találjuk, hogy senki sem kerülheti el sorsát, és ha tenni akar ellene, azzal sokszor éppen a megvalósulását segíti elő.
Mégis, a két történet között a különbség ég és föld.
Oidipusz király történetének nincsen erkölcsi tanítása, praktikus és konstruktív mondanivalója. Pusztán egy sokkoló, frusztráló kitaláció, melynek a célja, hogy a hallgatóságot izgatottá tegye. A történet kiötlője attól sem riadt vissza, hogy vérfertőzéses kapcsolattal borzolja közönsége kedélyeit.
Ezzel szemben József története telis-tele van olyan mondanivalóval, mely mindannyiunk számára üzen arról, hogy hogyan lehetünk jobb emberek:
- A testvérek, akik haragból cselekedtek, és nem a józan megfontolás szerint, azt hitték, hogy keresztülvihetik az akaratukat. A tanulság az, hogy mi ne higgyük ezt.
- Az Örökkévaló mindvégig Józseffel volt, és még a legnagyobb nehézségek közepette is megsegítette. A rossz időszakban megkönnyítette a nehézségeit, és a folytatásban felemelte, megjutalmazta, amiért minden körülmény között állhatatosan megőrizte erkölcsi tartását.
- József nem haragudott testvéreikre és nem állt rajtuk bosszút. A testvérek féltek attól, hogy ha apjuk meghal, József vissza fog élni hatalmával, aki viszont ehelyett jóakaratáról és segítségéről biztosította őket (Mózes 1., 50:21).
Hasonló párhuzam fedezhető fel a számos nép mitológiájában megjelenő özönvíz-narratívák kapcsán. Ugyanis az ókori, sumér eredetmonda szintén beszámol egy olyan özönvízről, amilyenről a Tóra.
Amíg azonban a tórai özönvíz történetéből kiderül, hogy az Örökkévaló az emberekre az erkölcstelenségeik miatt haragudott meg, és egyetlen igaz embert (Noét) választott ki arra, hogy az egész új világ tőle származzon*, addig a sumér mondában az özönvíz kiváltó oka az, hogy
az „istenek” nem tudnak aludni, mert a sok ember túl hangos.
* Ennek az a mélyebb üzenete, hogy minden ember az igaz Noétól származik, így mindnyájunkban megvan a belső, jóra való készség. Talán mondani sem kell, hogy a sumér mondából ez az etikai motívum is hiányzik.
Közeledünk Chanuka ünnepéhez, amikor a Tóra győzelmét ünnepeljük a görög kultúra felett. Abban az időben sokak számára impozáns volt a görög kultúra tündöklése és gazdagsága, és sajnos sok zsidó is elhagyta saját ősei hagyományát. Chanukakor azonban győzedelmeskedtek azok, akik a Tórához hűek maradtak.
Számukra a Tóra erkölcsének fényességét nem homályosította el a görög kultúra csillogása és látszata.
Ezért ünnepeljük Chanukát a gyertyák fényességével, és a hagyomány emiatt hasonlítja a görög kultúrát a sötétséghez.
Az üzenet ma is aktuális. Hiszen a nem vallásos kultúra ma is tele van olyan csillogó, magas színvonalon elkészített műalkotásokkal, filmekkel, könyvekkel, színdarabokkal, melyeknek egyáltalán nem szolgálnak semmiféle etikai célt.
Ha ezeket éberen figyeljük, felismerjük, és elkerüljük, azzal elhozhatjuk Chanuka fényességét a sötét, téli éjszakába.
