10 vagy 613 parancsolat?

A zsidó év talán egyik legfontosabb pillanata az, amikor nyilvánosan felolvassuk a Tórából a tíz parancsolatot, azaz a Szináj hegyi kinyilatkoztatást.

A Tórában 613 parancsolat van, ami az életünket szabályozza. Akkor mi értelme van annak, hogy közülük tíz kiemelt szerepben van?

Ez a kiemelés nem veszélytelen. Hiszen időről időre akadtak olyanok, akik azt mondták, hogy ez a tíz fontos, és az összes többi nem az, és ezáltal a Tóra jelentőségét megkérdőjelezték.

Egyesek szerint a tíz parancsolat minden társadalom erkölcsének az alapja, mely a zsidó népen keresztül került átadásra. Ha ez nem lett volna, akkor most a világ nem tartana még a jelenlegi erkölcsi szintjén sem.

Ezzel az érveléssel az egyik nehézség az, hogy a „volna” nem történelmi kategória. Nem lehet ellenőrizni.

Az ugyan igaz, hogy ha a történelmet megnézzük, régi időkben súlyos bűnöket követett el az emberiség. Viszont nehéz azt állítani, valamint bebizonyítani, hogy a mai nemzedék lényegesen előrébb lépett volna ezügyben.

Mózes a Tórában más választ ad arra a kérdésre, hogy miért van szükség a 10-re, a 613 árnyékában:

„Ne féljetek, mert felemelni jött titeket az Örökkévaló, és azért, hogy mindig előttetek legyen az Ő félelme.” (Mózes 2., 20:17)

Vagyis: ha ezen élményen keresztül elmélyül az emberekben az istenfélelem, azzal csökkenni fog a kísértés. Ahogyan Bölcseink fogalmazzák: a Szináj hegyénél eltávozott őseinktől az a „szennyeződés”, amivel az ember az első vétke által beszennyeződött (Sábát 146a).

Érdekes: héberül nem is úgy nevezik, hogy Szináj hegyi kinyilatkoztatás, hanem Szináj hegyi „odaállás” [máámád Hár Szináj]. Maga az a tény, hogy ott állt a nép, és megélte ezt az egy nagy élményt, ez erősítette meg a lelküket. Ez a 613 parancsolat egészével nem lett volna lehetséges, hiszen az túl sok lett volna nekik egyszerre.

A szekuláris világban is jól ismert fogalom ez: minden fontos és értékes dolgot meg kell tudni fogalmazni rövid idő alatt. Példa ezekre a vízió, a misszió vagy az ún. „liftbeszéd” [elevator pitch], amit egy gazdag befektetőnek röviden összefoglal az ötletgazda, lehetőleg olyan gyorsan, amíg felér az emeletre az a lift, melybe mindketten beszálltak.

A nép ezt mondta Mózesnek:

„Te beszélj velünk, és meghallgatjuk. De ne beszéljen velünk az Örökkévaló, nehogy meghaljunk” (Mózes 2., 20:16)

Mit jelent az pontosan, hogy „meghalnak”, ha hallják a hangját?

Amikor az ember tudja, hogy már csak nagyon kevés ideje van hátra, akkor hirtelen eszébe jut, hogy mit kellett volna csinálnia mindezidáig. Hasonló a helyzet, amikor vizsgára készül az ember. Az utolsó rövid időszakban megnő a vállán a teher, megemelkedik az adrenalinszintje, és sokkal magasabb szintű teljesítményt nyújt, mint azelőtt.

Ez az, amit Mózes válaszolt nekik:

„Ne féljetek, mert felemelni jött titeket az Örökkévaló, és azért, hogy mindig előttetek legyen az Ő félelme.” (Mózes 2., 20:17)

Vagyis ez egy olyan pozitív félelem, ami képes arra, hogy felemelje az embert egy magasabb szintre, és megmutassa neki, hogy olyan dolgokra képes, amit addig nem is tudott magáról.