Mindnyájan tudjuk, hogy nincsen még egy olyan próféta mint Mózes. Nemcsak a Tóra utolsó mondataiból derül ez ki számunkra, hanem a mostani hetiszakaszból is:
A Tóra utolsó mondatainak egyikében ezt olvashatjuk:
„Nem támadt több olyan próféta Izraelben mint Mózes, aki ismerte az Örökkévalót színről színre” (Mózes 5., 34:10)
A mostani hetiszakaszban pedig ugyanezt valamivel részletesebben mondta az Örökkévaló Áronnak és Mirjámnak:
„Hogyha lesznek prófétáitok, én, az Örökkévaló látomásban fogom megismertetni magamat velük, álomban fogok beszélni hozzájuk.
Nem így szolgám, Mózes, aki egész házamban megbízható. Szájról szájra beszélek vele, látomásban, és nem rejtélyben, és az Örökkévaló képét nézheti.” (Mózes 4., 12:6-8)
Minderre azért volt szükség, mert Áron és Mirjám kifogásolták Mózes számukra furcsa viselkedését. A Tóra azt írja, hogy egy bizonyos „kusita [etiópiai] nő”-ről beszéltek, akit Mózes elvett.
Rási a talmudi Bölcsek alapján megmagyarázza, hogy ez a kusita nő nem más, mint Cipóra, Mózes midjanita felesége, akit azért neveznek itt kusitának, hogy ezzel is a szépségére utaljanak. Mózes ugyanis különvált a feleségétől, annak legendás szépsége ellenére, azért, hogy bármikor kaphasson próféciát. Ennek fényében érthető az összefüggés: ez volt az, amit Áron és Mirjám nem értettek Mózes viselkedésében, mivel nem tudtak Mózes próféciájának egyedülálló voltáról.
Azt a látszólag oda nem illő észrevételt is hozzátették, hogy ők is ugyanúgy kaptak próféciát az Örökkévalótól, akárcsak Mózes:
„Vajon csak Mózessel beszélt az Örökkévaló? Nemde velünk is beszélt?” (Mózes 4., 12:2)
Erre érkezett az Örökkévaló válasza: Mózes próféciája egyedülálló a történelemben. Senki más nem részesülhet ugyanabban a közeli élményben, mint ő.
Elgondolkodtató ez a fogalom: eszerint tehát létezhet jobb vagy rosszabb prófécia?
Hiszen mi is valójában a prófécia, és miért van rá szükség? A prófécia: isteni kommunikáció.
A Tóra, amit betartunk és tanulmányozunk, azért van nálunk, mert az Örökkévaló Mózes próféciáján keresztül ránk hagyta. Hasonlóan, számos más, fontos és életünket meghatározó tanítás is későbbi próféták üzenetein keresztül jutottak el hozzánk.
Elvileg ezeket a számunkra fontos információkat akármilyen formában megkaphatnánk. Hiszen maga a tartalom a lényeges, és nem a formája!
Márpedig Mózes és a többi próféta próféciája között tartalmi különbség nem lehetséges, csak „formai”. Ha elfogadjuk ugyanis, hogy a prófécia valóban isteni kommunikáció, az szükségszerűen csak igaz lehet. Az Örökkévaló természetesen nem azért adja a próféciákat, hogy azzal félrevezessen minket.
Akkor viszont hogyan magyarázható meg Mózes és a többi próféta közötti különbség? Vagy az a talmudi mondás, ami ezt a különbséget még konkrétabban magyarázza meg, az áttetsző lencse [ászpáklárjá meirá] fogalmának bevezetésével?
„Minden próféta egy nem-világító [tiszta, áttetsző] lencsén keresztül láttak, Mózes mesterünk azonban egy világító lencsén keresztül látott” (Jevámot 49b)?
Hasonló témát találunk a Talmud egy másik helyén (Szuká 49b), ahol a Bölcsek különböző szentírási idézetek felhasználásával arról vitatkoznak, hogy hány igaz ember él egyszerre a világon. (Ugyanebben a listában szerepel a híres „36 igaz ember” is.) Az egyik válaszukban, amivel a különböző forrásokat összehangolják, szintén az „áttetsző lencse” fogalmát idézik.
A Tóra lényege számunkra a 613 parancsolat, amit betartunk. Első pillantásra ezek nem mások, mint információk. Ha a Tóra azonban valóban csak információkból állna, akkor valóban nem lenne különbség a próféciák minőségében.
Mindebből azt tanuljuk, hogy a prófécia nemcsak információ, hanem prófétikus élmény is: a Teremtőhöz való közelség megélése.
A mai időben próféciát már nem kapunk. Van viszont ruách hákodes [szent szellem], amit sokszor „isteni inspiráció”-nak szoktunk fordítani. Ez is egyfajta közelség-élmény: egy magasabb szintű megértés megszerzése.
Pontos és részletes leírást találunk a ruách hákodes fogalmáról Rabbi Mose Cháim Luzzato (Rámchál, 1707-1746) Derech Hásém c. művében (3:3:3), mely a Sefaria oldalán angol fordításban is hozzáférhető. A prófécia az ember egész lényét elragadó élmény, míg a ruách hákodes csak az intellektusra van hatással.
Érdekesség, hogy a kereszténység által vallott, a zsidóság számára a monoteizmus alapelvét kompromittáló „Szentháromság-tan” ezt az egyébként zsidó szent iratokból eredő fogalmat külön „istenség”-ként kezeli. A zsidóság a ruách hákodes létezését természetesen elfogadja (hiszen arról mind prófétáink, mind Bölcseink tanítottak), azonban sem azt, sem semmi mást, amivel a Teremtő minket megajándékoz, nem tekinthetjük különálló „istenség”-nek.
Ezek alapján igenis létezik „jobb” és „rosszabb” prófécia. A rosszabb nem azért rosszabb, mert a próféta olyasmit lát, ami ne lenne igaz, hiszen a Teremtő nem félrevezetni akarja őt, hanem éppen új megértéssel akarja megajándékozni. Hanem azért, mert a megértés teljességének is különböző szintjei vannak.
Hányszor fordult már elő velünk olyasmi, hogy egyszerre csak megértettünk valami egészen nyilvánvaló dolgot? Például az adományozásnak az erejét.
Olyasmit, amiről mindenki tudja és elismeri, hogy fontos és értékes. De aki isteni megértést kap, az mintha egy pillanat alatt lélekben átkerülne egy másik helyre, ahonnan tisztán látja és érzékeli az igazságot. Egyfajta megvilágosodás-élménye van.
Ezt válaszolta az Örökkévaló Áron és Mirjám kérdésére: igenis van különbség Mózes próféciája és az ő próféciájuk között. A próféciák minősége között lehet különbség, még a mi szintünkön is.
A mai világban sokan tartanak a mesterséges intelligencia ugrásszerű, gyakran félelmetesnek látszó fejlődésétől. Mi lesz, ha a gépek átveszik a munkánkat és az irányítást az életünk felett?
Hasonlóan, a technológia fejlődésének történelmében minden más új dologtól is sokan tartottak. Ez a természetes, az új ismeretlentől való félelem gyakran bizonyult irrealisztikusnak, és eltúlzott világvége-jóslatok kísérték. Noha az igaz, hogy ezek a technikai forradalmak sokszor lényegesen megváltoztatták a világot, de szinte sosem úgy, ahogyan azt az emberek megpróbálták megjövendölni.
Ahogyan a próféta mondja: „Mert az Én gondolataim nem az ő gondolataik, és az ő útjaik nem az Én újtaim, így mondja az Örökkévaló.” (Jesájá 55:8)
Aki azonban a prófécia és megértés természetével kapcsolatban fent leírt fogalmat megérti, az azt is átlátja, hogy az ember és a gép között ez a különbség mindig megmarad.
A gép ugyanis csak információt tud szolgáltatni. A megértés élménye viszont örökre megmarad az emberi léleknél.
