A mostani nehéz időszakban a Tóra bölcsességéhez fordulunk, hogy megértsük, hogy milyen érdemek segíthetik népünket az Izrael földjét érintő helyzet ügyében.
„Igazságot, igazságot kövess, azért, hogy élhess, és örökölhessed a földet, amit Örökkévaló Istened ad neked.” (Mózes 5., 16:20)
Rási úgy értelmezi ezt a mondatot, hogy elég az, ha jó bírákat nevezünk ki, és máris rendelkezünk a Szentföld öröklésének, békés betelepítésének az érdemével.
De vajon hogyan tudjuk ezt megtenni a gyakorlatban? És hogyan kapcsolódik össze ez a két, látszólag távoli fogalom?
Mindkét kérdésre válaszol a Chátám Szofer[1], aki talán a legnagyobb hatású rabbi, aki valaha Magyarországon élt és működött.
[1]Magyarul Scheiber Mózes (1762-1839), Ausztria-Magyarország főrabbija, valamint a pozsonyi jesiva alapítója és vezetője, ahonnan nagytudású rabbik százai kerültek Magyarország számos városába és falujába.
Ki számít jó bírának? Az, aki jó ítéletet hoz? Aki követi a Tórát?
Ezek valóban mind fontos dolgok, viszont magától értetődőnek számítjuk őket. A Tóra ugyan sokszor mond feddést, intést, és hangsúlyozza a parancsolatok betartásának fontosságát, de technikailag új parancsolatokat nem hoz létre azért, hogy azok az összes többi parancsolat betartását garantálják.
A Chátám Szofer magyarázata szerint a jó bíra az, aki képes tiltakozni (vagy döntést hozni), akár a hatalmas emberek ellen is[2].
[2]Egyszer hallottam, hogy arról vitatkoztak az emberek, hogy vajon helyes-e, ha politizálnak a vallási vezetők. Legtöbben úgy gondolták, hogy nem helyes.
Egy szemfüles megfigyelő azonban megállapította: de hiszen a próféták is politizáltak! Mindig kritizálták a királyokat és a vezetőket, ha nem a Tóra értékei szerint viselkedtek. Nem féltették sem a megélhetésüket, sem az életüket. Talán éppen ezért több bibliai próféta eredetileg nem is akarta elfogadni az Örökkévaló hívását.
Ennek alátámasztására idéz a Talmudból egy félelmetes szakaszt, ami arról szól, hogy akár a Bölcsek is kaphatnak büntetést azért, ha nem szólnak idejében, ha nem tiltakoznak (Sábát 55a). Az „Ítélet Tulajdonsága” vádolja ezeket az egyébként jámbor embereket.
Az Örökkévaló azonban megvédi őket: mit tehettek volna? Még ha szólnak is a vétkezőknek, akkor sem hallgatnának rájuk! Mire az Ítélet Tulajdonsága: ezt csak Te tudod, de ők nem tudják. Ezért kötelességük lett volna felszólalni az igazságtalanság ellen.
A jó feddés persze nagy művészet. Két rabbi a misnai időkből egymásra licitáltak (Arachin 16b): Rabbi Tarfon azt mondta, hogy már az ő nemzedékében aligha találunk olyasvalakit, aki képes elfogadni a feddést. Mire Rabbi Elázár ben Ázárjá azt felelte, hogy még olyan sincs, aki megfelelően tudja mondani a feddést!
Ha a bíra vagy bölcs túl kemény feddést mond, akkor a hatalmasok gondoskodni fognak arról, hogy így vagy úgy elhallgattassák. Ezzel azonban nem érjük el azt a fontos, közös célt, melynek érdemében békében élhetünk a Szentföldön.