Miért éppen az özönvízt választotta az Örökkévaló Noách nemzedéke büntetésének?
A büntetés mindig ugyanazt a jelleget hordozza magában, amilyen maga a bűn volt, ami kiváltotta:
„Ugyanazzal a mértékkel, amivel az ember mér, azzal mérnek számára.” (Szotá 8b)
(Ld. még Szanhedrin 108a, ahol ezt az általános elvet több ponton is az özönvíz nemzedékére alkalmazza. Felhívták a figyelmemet arra, hogy ez a talmudi-bibliai elv erősen átfed a buddhizmusban karma néven ismert fogalommal.)
A Kli Jákár (Slomó Efráim Lunschitz, 1550-1619, Prága) megmagyarázza, hogy az a három dolog, amiben Noách kiemelkedő volt, megfelel annak a három dolognak, amiben a nemzedéke elbukott:
„Noách igaz, teljes ember volt az ő nemzedékeiben – Istennel járt Noách” (Mózes 1., 6:9)
- „Igaz” ember volt – vagyis tisztelte a magántulajdont. Ellentétben a nemzedékével, akik között viszont elharapódzott a lopás bűne.
- „Teljes ember” volt a nemzedékeiben – vagyis vigyázott a jó erkölcsére. A nemzedékében nagyon sok volt az erkölcstelen, könnyelmű, kicsapongó viselkedés. A teljes [támim] szó utal erre, hiszen Ábrahámnál ugyanezt a szót használja a Tóra, amikor az Örökkévaló a körülmetélkezés parancsát adja neki.
„Járj előttem és légy tökéletes [támim]!” (Mózes 1., 17:1)
- „Istennel járt Noách” – ellentétben a nemzedékével, akik viszont bálványokat imádtak.
E három bűnből kettő megfelel az özönvíz „túláradó” tulajdonságának: a kicsapongás is olyan mint az özönvíz, ami korlátokat nem ismerő vágyakozást szimbolizál.
A bálványimádás szintén korlátokat nem ismerő akaratosság, hiszen azért imádták a bálványokat, mert a bálványok és tisztátalan szellemi erők szolgálata által képesek voltak valóban természetfeletti célokat elérni – ahelyett, hogy az Örökkévaló egyenes útját követték volna. A bálvány ugyanis – ellentétben az Örökkévalóval – nem „követel”. Az csak egy felső szellemi erő, amit az ember befolyásolhat.
A kivétel a lopás bűne, melyről Bölcseink úgy tanítják, hogy annak ellenére, hogy ez a három közül az egyetlen, ami nincsen benne a három legsúlyosabb bűn között*. Mégis, a nemzedék ítélete e bűn által pecsételődött meg (ld. Szanhedrin 108a).
*Bálványimádás, vérontás, tiltott szexuális kapcsolatok (ld. Szanhedrin 74a).
Ez egyébként egy igen szellemes bűn volt, mert odafigyeltek, hogy mindig pont olyan keveset lopjanak, amennyit a jogrendjük szerint a sértett nem lesz képes visszakövetelni. Ha így nézzük, ez a bűn sajnos a mai világban is megtalálható, hiszen az igazán körmönfont gazemberek olyan bűnöket igyekeznek elkövetni, amikre utána nehezen vagy drágábban található csak jogorvoslat, mint maga a keletkezett kár.
Az özönvíz másik lehetséges szimbolikus értelmezése: áradat, ami nem engedi az ember mélyebb énjét érvényesülni. Napjainkban ez az információknak és a technológia túláradásának feleltethető meg.
Ez ellen három egyszerű gyógyírt, „modern bárkát” is találhatunk a Tóra alapján: a Tóratanulás, a szombat, és a közösség „bárkáját”.
Mindhárom segíthet minket abban, hogy valóságos tartalomra leljünk egy egyre inkább virtuális világban.
