A legtöbb Magyarországon élő zsidónak nehéz elképzelnie, hogy pontosan mi és miért is zajlik egy hagyományos, ortodox jesivában.
Félreértés ne essék: ezek a tanintézmények nem a középkor óta mintegy véletlenül ránk maradt műemlékek, „rezervátumok”, hanem mindmáig virágzó, világszerte nagy számban látogatott, közép- és felsőfokú oktatási központok.
A Tóra akadémiái.
A jesivákban jellemzően 13 és 21 éves kor között tanulják a fiatal fiúk, idejük nagy részében a Talmudot, a Tóra törvényeinek mélyreható elemzéseit és annak magyarázatait. A vitákat, a „szugjákat”, amik az ember elméjét élezik, megértését és lelkét finomabbá formálják.
Azt, hogy ennek a rendszernek mi a célja, a mostani hetiszakasz szimbolikusan leírja.
A két kőtáblát, amit Mózes hozott le a Szináj hegyéről, és amik az isteni törvényt tartalmazták, a frigyládában kellett elhelyezni. Hogyan is nézett ki pontosan ez a frigyláda?
A láda alapszerkezete fából volt, és azt kellett bevonni arannyal – kívülről és belülről (ld. Mózes 2., 25:10-11).
Ez a láda az ideális, Tórát tanulmányozó ember szimbóluma. Nemcsak kívülről látszik rajta a csillogó arany, hanem belülről is, ahol senki sem látja. A Tóra célja az, hogy kívülről-belülről jó emberré formálja a tanulóját.
Ahogyan egy amerikai bölcsesség mondja:
„Aki kedvesen viselkedik veled, de udvariatlan a pincérrel, az nem kedves ember.”
Érdekes azonban, hogy a Tóra nem azt írja elő, hogy a kőtáblákat teljesen aranyládába helyezzük. Pedig az volna aztán az igazi, méltó tiszteletadás! Az egész ládának a középpontjában a fából készült ládának kell lennie.
Vajon miért?
A fa fejezi ki az élő, fejlődő organizmust. A Tórát tanuló igaz ember [cádik] egy hús-vér lény, valóságos kihívásokkal és hiányosságokkal, melyekkel folyamatosan szembesül és megküzd.
Hogyan érhető el, hogy mi magunk is rendelkezzünk ezekkel az ideális kvalitásokkal?
A ládában ott vannak a kőtáblák: a Tóra, a tanítás. Az embert is csak a Tóra tanítása képes kiművelni – kihozni belőle a benne rejlő potenciált.
„A tanulatlan ember nem lehet kiemelkedően jámbor.” (Pirké Ávot 2:5)