Az utóbbi hetekben tanultunk közösségünkben a Meszilát Jesárim című könyvből, az éberség [zehirut] fogalmáról, ami a jámborság felé vezető első lépcsőfok.
A szerző (Rabbi Mose Cháim Luzzato, azaz Rámchál) szerint az embert a chesbon hánefes, vagyis a „léleknek az elszámolása” juttatja el az éberséghez.
Most Elul hónapban, a zsidó év utolsó hónapjában vagyunk. Ilyenkor az egyik fő motívum éppen ez: a cselekedeteinkkel való elszámolás. Ez – ideális esetben – minden ciklusban megtörténik: minden nap, hét, hónap, és év végén egyaránt.
Rámchál azt tanítja, hogy
ugyanúgy vagyunk kötelesek elszámolni a saját életünkkel, ahogyan „a legnagyobb kereskedők” (3. fejezet).
Eszerint talán nem helytelen, ha ebben az időszakban tanulságot igyekszünk tanulni, még a kereskedőktől is.
Én ebben az időben szoktam szívesen olvasni könyveket olyan emberektől, akiknek valójában bevallottan semmilyen más céljuk nincsen, mint minél nagyobb vagyont összegyűjteni, minél rövidebb idő alatt. Az alábbiakban néhány fontos tanulságot szeretnék megosztani veletek ebből az olvasmányélményemből (The One Book Million Method).
Amikor egy üzleti gondolkodású ember arról ír, hogy milyen könnyen lehet elképesztő mennyiségű pénzt gyűjteni, akkor a Tóra tanulói arra gondolnak, hogy nincsen annál nagyobb érték, mintha valaki a Tórát meg tudja szerezni.
Csak éppen mi elképzelhetetlennek tartjuk azt, hogy valaha is fogunk olyan sok Tórát tanulni és olyan sok mindenre emlékezni, mint a legnagyobb Tóratudósok.
Ez az első lecke, amit meg kell tanuljunk a kereskedőktől: a bátorság és az önmagunkba vetett bizalom leckéje.
Tóratanulás: a „miért” és a „hogyan” kölcsönös viszonya
Amiatt is figyelemreméltónak találtam ezt a tanulságot, mert mindig is érdekelt az, hogy miért és hogyan tanulunk Tórát. Szoros összefüggés van a „miért” és a „hogyan” között.
Ugyanis hogyha megbizonyosodik számunkra a „miért”, vagyis világossá válik számunkra, hogy ez tényleg egy nagyon hasznos és fontos dolog, amitől értékesebbek leszünk és előrevisz, akkor az automatikusan meg fogja oldani a „hogyan”-t.
Hiszen ha tényleg motiváltak vagyunk abban, hogy elérjük a célunkat, akkor mindjárt sokkal könnyebben fogjuk felfedezni azt, hogy hogyan oldjuk meg az elérni kívánt célt.
Így gondolkodtam mindeddig. A könyv elolvasása után azonban rádöbbentem, hogy fordítva még inkább igaz ez. Hiszen a „hogyan”-ból jobban következik a „miért” mint fordítva: ha valóban van egy olyan módszer, amivel elérhető jelentős mennyiségű Tórának a megszerzése, akkor mindjárt sokkal kevésbé érdekel az is, hogy „miért”.
Hiszen hogyha én elérhetem ezt a szellemi nagyságot, akkor miért is ne akarnám elérni?
Sokkal kevesebb motiváció szükséges egy olyan cél eléréséhez, ami az ember látóhatárán belül van. Innen tanulhatjuk, hogy erőfeszítéseinket inkább a „hogyan”-ra, azaz a praktikumra érdemes összpontosítani, mint a „miért” teóriáira.
Marketing és cheszed
A legtöbb ember azt gondolja magáról, hogy nem képes megírni egy egész könyvet, mivel nagyon kevés a hozzá szükséges szaktudása. A szerző ezzel szemben azt állítja, hogy
ha valaha is volt az életedben olyan téma, amiről szívesen, hosszan és lelkesen beszéltél, akkor az a téma már önmagában is elegendő egy könyv megírására.
Magunk sem vagyunk tudatában annak, hogy micsoda mennyiségű tudás gyűlt össze a fejünkben az évek során a lehető legkülönbözőfélébb tevékenységekből, amiket űzünk.
Az igazán jó könyv megírásának a titka valójában nem is az, hogy minél többféle adatot és információt összegyűjtsünk, hogy kitöltsük vele a könyv oldalait. Éppen ellenkezőleg: az, hogy kiszelektáljunk belőle minden olyan dolgot, ami az olvasók számára érdektelen.
A jó könyv megírásának a titka az, hogy egy nagyon jól körülhatárolt, kézzelfogható dologról írunk, amivel segíteni tudjuk az embertársainkat.
Ez mindenféle marketing tevékenységre igaz, hiszen a marketing célja éppen az, hogy elhitesse a vevővel, hogy a termék jót tesz vele.
A marketing maga nem más, mint a jótékonyság [cheszed] egy eltorzult formája.
A cheszed lényege az, hogy jót akarok tenni a másikkal, odafigyelek rá, és beleképzelem magamat az ő helyébe.
Az a célom, vágyam, hogy én hogy tudjak a másiknak segíteni, és nem pedig a saját céljaimra összpontosítok. A marketing tudománya pontosan ezt akarja elérni, csak éppen azzal a céllal, hogy saját magának nagy bevételt szerezzen.
Ha ettől a hiányosságtól elvonatkoztatunk, akkor megkapjuk a tökéletes cheszedet. Talán ez az egyik legnehezebben elérhető szellemi szint: kilépni a saját bőrömből, és valaki másnak a helyzetébe beleélni magamat. Elvitathatatlan: azok, akik valamit el szeretnének adni, ezt meg tudják tenni.
Ez mindannyiunk számára erősítő tudat kell, hogy legyen: mi, akiket nem a nyereségvágy hajt, mennyivel inkább képesek lehetünk a tökéletes önzetlenségre!
Szintén erősítő az a tudat, hogy valójában sokkal többet tudunk annál, mint amennyit feltételezünk magunkról.
Abból is erőt meríthetünk, hogy másoknak szüksége van a mi tapasztalatainkra. Tudunk segíteni másokon, megoldani a problémáikat azáltal, hogy jelentős energiát fektetünk saját, meglévő tapasztalataink és élményeink rendszerezésébe.
Napjaink nagy hiánycikke: a bizalom
A legtöbb ember azon aggódik, hogy nem lesz képes egy egész könyvet megtölteni a gondolataival.
A valóság ezzel szemben az, hogy a legtöbb olyan könyv, ami megváltoztatta a világot, egyáltalán nem volt hosszú.
A szerző összegyűjtött egy kis felsorolást jó néhány könyvből, amik viszonylag rövid terjedelemben, kevesebb, mint száz oldal alatt, jelentős hatást gyakoroltak a világ menetére.
Valószínűleg a mi könyvünknek nem lesz szüksége arra, hogy ilyesmit tegyen. Mégis fontos tudnunk: a könyv hossza nem egyenes arányos a könyv potenciális hatásával.
Van egy olyan dolog, amit a könyv mint műfaj hatékonyabban tud elérni bármely más műfajnál. Ez pedig a bizalom megszerzése.
A szerző leírja, hogy napjaink piacának egyik legmeghatározóbb jellemzője a bizalom hiánya. Pontosan azért, mert gombamód elszaporodtak azok a kereskedők, akik mindenféle értéktelen dolgokat szeretnének az ügyfeleikre rásózni, és emiatt a piac elvesztette a bizalmát a legtöbb hirdetett termékben.
Ki vagy te, mit tudsz adni nekem és miért higgyem el, hogy képes vagy minderre? Ezeket a kérdéseket egy rövid könyv kiválóan meg tudja válaszolni.
Hiszen ha egy egész könyvet tudtál írni arról a témáról, aminek te vagy a szakértője, akkor az olvasó ezen keresztül a saját szemeivel győződhet meg a tapasztalataid mélységéről.
A szerző azt mondja, hogy ebben a könyvünkben az összes „üzleti titkainkat” elárulhatjuk. Semmit nem fogunk vele veszíteni.
Példaként a diéta iparágát hozza fel: lehetséges egy könyvbe leírni a diétának az összes titkát és rejtélyét, és utána az emberek még mindig képtelenek lesznek arra, hogy betartsák.
Még mindig szükségük lesz egy coach-ra, aki az ő diétájukat segíteni fogja, mert az elmélet és gyakorlat között tátongó szakadék ennyire jelentős. Ez az oka annak, hogy létezik a diéta több milliárdos iparága.
Mindebből a tanulság számunkra az, hogy
van tudásunk, képességünk és ismereteink, amit meg tudunk osztani a világgal, és segíteni tudunk másokon.
Tudunk annyit, hogy leírjunk egy egész könyvet! És ezzel igen komoly érdemeket szerezhetünk – egy cél, ami a spirituálisan motivált embereket jobban mozgatja a meggazdagodásnál.
Megtalálni önmagunkat – és a célközönségünket
Arról is ír a szerző, hogy minden ember más és más szemszögből vizsgálja a világot. Ahogyan Bölcseink tanítják, nincsen két egyforma ember:
Az Örökkévaló teremtésének a nagyságát az jellemzi, hogyha az ember készít egy darab érmenyomót, akkor az összes érme, ami abból kijön, egyforma. Ezzel szemben az Örökkévaló egyetlen érmenyomót készített el: az első embert. Mégis, minden ember, aki tőle származik, különböznek (Misna, Szanhedrin 4:5).
Emiatt ha az ember képes arra, hogy ezt a saját egyediségét megtalálja, akkor olyan terméket, könyvet vagy tudást tud kínálni másoknak, amit rajta kívül senki más.
A szerző tanúsítja, hogy ő maga egy olyan piacon ért el kiemelkedő sikereket, amin óriási konkurenciája van. És mindezzel együtt, mivel megtalálta a saját hangját és célközönségét, ez a konkurencia egyáltalán nem jelentett számára problémát.
Ezért állítja:
saját magunk felfedezése – még üzleti szempontból is! – az egyik legjövedelmezőbb befektetés.
Akkor mennyivel inkább igaz ez számunkra, akik nem az anyagi, hanem a lelki-szellemi fejlődés útjait kutatjuk!
És végül, de nem utolsósorban azt is tanulhatjuk ebből a könyvből, hogy ahhoz, hogy ma egy könyvet le tudjunk írni, egyáltalán nem kell naphosszat a klaviatúra előtt írnunk. Hiszen vannak már olyan programok, amik a felvett hangunkat majdhogynem tökéletes formátumban átírják. Ezek a programok magyarul is elérhetőek. Ezt a cikket sem a hagyományos módon írtam, hanem egy program segítségével (Alrite.io).
Kíváncsi vagyok, hogy akadt-e olyan olvasó, akinek ez még azelőtt feltűnt, hogy elárultam? Ha igen, azt kérem, jelezze! Köszönöm előre is.
Sok sikert mindenkinek az első könyve megírásához, és az új karrierje kezdetéhez, mellyel másoknak segíteni tud!
