Nehéz időket él át Izrael népe, a zsidó nép ezekben a napokban. Elkísér minket azonban a nehézségekben az Örökkévaló segítsége, a hitünk, és a Tóra bölcs útmutatása.
Ellentétben azokkal, akiknek nincsen az életükben ilyen stabil pont, állandó értékrend, a vallásos ember számára a Teremtő és a Tórája kapaszkodót jelent a bajban.
Milyen útmutatást olvashatunk ki a mostani időszak számára?
Mielőtt válaszolunk arra, hogy mit kell tennünk, nézzük meg, hogy mi az, amit semmiképpen ne tegyünk: ne keseredjünk el, de ne is váljunk közönyössé. Ne mondjuk azt, hogy „ez nem a mi ügyünk”. Ez a két véglet kerülendő.
Tehetetlen áldozatnak se érezzük magunkat, sem a népünket. Ne gondoljuk, hogy az „elemek játékszerei” vagyunk, hogy az emberi agresszió irányítja a sorsunkat. Hiszen éppen néhány héttel ezelőtt ezt olvastuk a Tórából:
„Hogyan üldözhet egy ember ezret, és tízezer kettő elől menekülhet? Hacsaknem Szirtjük eladta őket, és az Örökkévaló átadta őket.” (Mózes 5., 32:30)
Emiatt ingerültséggel vagy gyűlölettel se reagáljunk a hírekre. Amitől egyébként több kortárs tanítónk is óva int: kíméljük meg magunkat az interneten futótűzként terjedő képektől és videóktól. Egyrészt, az emberi lélek sem terhelhető a végtelenségig. Másrészt, erős a gyanú, hogy ez is része az ellenünk folyó lelki hadviselésnek. És végül, de nem utolsósorban: embert próbáló időket élünk. Elképzelhető, hogy éppen ez az egyik próba,
hogy mennyire vagyunk képesek elszakadni a technológiától, melynek veszélyeiről annyit hallottunk az utóbbi években.
„Nem jön a világra csapás, csakis Izrael miatt, ahogyan írva van:
Kiirtottam népeket, elhallgattattam tornyaikat, feldúltam utcáikat […] és mondtam: bár félnétek engem, vennétek tanítást!” (Jevámot 63a, Cfánjá 3:6-7 alapján)
Eszerint még ha más népekkel is történnek a tragédiák, még abból is le kell vonnunk a tanulságot.
Nem magyarázza, és nem is akarja megmagyarázni a fenti idézet az ártatlan áldozatok szenvedését, ahogyan Bölcseink más helyen tanítják:
„Nincsen a kezünkben magyarázat, sem a gonoszok nyugalmáról, sem az igazak szenvedéséről.” (Ávot 4:15)
Hanem elsősorban azt kell értenünk, hogy amivel most szembesülünk, azok a sötétség erői. Az összetett emberi lélekben rejlő gonoszság, amiről szeretünk nem tudomást venni.
Miért fontos látnunk mindezt?
Amitől mindnyájan elborzadunk, az az irgalomnak a hiánya.
Éppen az irgalom, az isteni kegyelem 13 tulajdonsága volt az egyik központi témája a nagyünnepeknek, amit nemrég hagytunk magunk mögött. Amiről Bölcseink azt tanítják, hogy ha azt elmondjuk a közösségben, akkor semmiképpen „nem tér vissza válasz nélkül” (Ros Hásáná 17b) – az Örökkévaló mindenképpen meghallgatja imáinkat.
Abban hiszünk, hogy ami a földön történik, az attól függ, hogy mi történik az égben. Ezeknek a „mennyei történéseknek” azonban itt, a földön vannak a gyökerei – ezért aztán minden itt dől el.
Vagyis ha mi, itt a földön az irgalmasságot gyakoroljuk, azzal az égben is fel tudjuk ébreszteni az irgalmat. Ahogyan Bölcseink tanítják:
„Mindenki, aki irgalmazik a teremtményeken, azon irgalmaznak az égből.” (Sábát 151b)
Egy fontos feladata ennek az időszaknak, hogy végiggondoljuk, hogy ki az, akin tudnánk „irgalmazni”? Ki az, aki megérdemelné a haragunkat, most azonban mégis csökkentjük? Hányszor vagyunk haragosak a nap folyamán, és tudnánk valahogyan csökkenteni ezeket?
Ezáltal saját magunknak és bajba jutott testvéreinknek egyaránt szerezhetünk érdemeket és védelmet.
Az irgalom mellett a bizalom is fontos.
Egy vallásos ember mindig kizárólag a Teremtőben bízik. Akkor is, hogyha van „vaskupolája” és erős hadereje.
Éppen a mostani történések bizonyítják a legjobban, hogy hiába minden emberi bölcsesség, ha a Teremtőnek mások a tervei:
ha Ő akarja, akkor képes bolondot csinálni a világ legfejlettebb titkosszolgálatából is.
Nem azért, hogy nekünk ártson, hanem éppen ellenkezőleg: hogy minket bölcsebbé tegyen és saját maga felé, az Élet Forrása irányába fordítson, tereljen. Hiszen ez a mi javunkra válik.
