A Szukot ünnepét követő első szombaton* a Tóraolvasás előtt olvassuk a Salamon király által írt Kohelet [Prédikátor] könyvét.
*Általában Szukot félünnep szombatján, de ha Szukot maga szombatra esik (mint például az idén), akkor Smini Áceretkor.
Ez a könyv hasonlít a Bibliában található Mislé [Példabeszédek] könyvéhez, melyet szintén Salamon bölcsességkönyveként tartunk számon.
Fontos különbség azonban a két könyv között, hogy míg a Mislé valóban jórészt független aforizmákat és életbölcsességeket rendszerez, addig a most olvasott Koheletben igenis könnyen rálelhetünk a minden gondolatát átszövő vezérfonálra: a boldogság – gyakran reményevesztett – keresésének a története.
„Én, Kohelet, király voltam Jeruzsálemben.” (1:12)
Salamon volt Izrael történetének talán a legnagyobb királya. Aligha könnyű vetekedni vele: az ő idején békesség volt az országban, a környező országok felett is ő gyakorolta a hatalmat (ellentétben a történelem nagy részével, amikor a környező országok gyakorolták felettünk), felépítette a Szentélyt, hatalmas gazdagságnak, bölcsességnek és tiszteletnek örvendett. A Biblia szerint nem élt nála bölcsebb ember ezen a világon, és nem is fog (ld. Királyok 1., 3:12)!
Egyszóval: mindene megvolt ahhoz, hogy boldog legyen. Mindennek ellenére olyan intelmekkel ijeszt meg minket, mint például: „a sok bölcsességben van a sok harag, és aki a tudáshoz tesz hozzá, a fájdalomhoz tesz hozzá” (1:18).
Tehát sem a bölcsesség, sem a gazdagság, sem a dicsőség, sem a hatalom nem hozza el feltétlenül a kívánt hatást.
Ugyanakkor azt is írja, hogy „az embernek a bölcsessége megvilágosítja az ő arcát” (8:1). Vagyis világosságot, fényt és örömöt hoz a számára.
Az emberi lélek és az ő boldogsága az egy finom szerkezet, amit meg kell tanulni irányítani. Kiismerni, hogy mi az, ami valóban jól működteti, és mi az, ami csak eltereli, elkapja a figyelmét, örömöt ígér, de végül csalódást hoz.
Ebben a könyvben Salamon király gyakran ellentétpárokban mutatja be azt, hogy ugyanaz a dolog (pl. öröm, gazdagság, dicsőség, bölcsesség) hogyan tud jó és rossz végeredmény felé egyaránt vezetni (ld. Sábát 30b).
Mit jelent az, hogy „az embernek a bölcsessége megvilágosítja az ő arcát”?
Az igazság az, hogy ismerünk nagyon bölcs embereket, akiken azonban valamiért mégis ritkán látszik a boldogság. Salamon király is erre figyelmeztet minket: nincsen garancia, nincsenek automatikus szabályok.
A bölcsesség örömöt hozó formája elsősorban az „életbölcsesség”. Azok a gyakorlatias információk, amiket mindenki tud, mégis, csak kevesen értik meg igazán.
Azt mindenki tudja, hogy a harag rossz, az öröm jó, a pozitivitás fontos, nyugodtnak kell maradni, békésnek lenni, kitartónak, stb.
Aki képes saját magát és az érzelmeit kontrollálni, kordában tartani, és ebben a „mesterségben” az apró trükköket kiismerni, annak ez mindenképpen örömöt és sikert hoz. Ezen a felfedezőúton a Tóra fontos és erőteljes segédeszköz.
Azonban annak, aki a bölcsességet szereti, annak nincsen szüksége ezekre a „gyümölcsökre” ahhoz, hogy a bölcsesség örömöt okozzon neki. A megértés, a gondolkodás, a problémamegoldás önmagában is lelkesedés és energia forrását jelenti a számára. Sőt, ez a fajta örömforrás a nehéz időkön is képes átsegíteni az embert, ahogyan Dávid király tanította:
„Ha nem lenne a Tórád az örömöm, már elvesztem volna szenvedésemben.” (Zsoltárok 119:92)