Avagy egy ortodox programozó hétköznapja Bécsben
A reggeli ima, a sáchrisz után irány a munkahely. Jó esetben a reggelim és ebédem már el van készítve, ha nem, akkor útközben még beugrok az egyik kóserboltba, vagy pékségbe. A metrón töltött kb. negyed óra tökéletesen megfelel egy-két halacha áttanulására. Ehhez egy telefonos applikációt használok, ami a teljes Misna Berura (Choféc Cháim hatkötetes műve a Sulchán Áruch mindennapi háláchákkal foglalkozó része, az Orách Cháim kifejtéséhez) digitális változata, ami többé-kevésbé hű az eredeti curát hádáfhoz (formátumhoz). Ezek a napi kétszer negyed órák hosszú távon elég jelentős mennyiséget jelentenek. Ideális esetben szombaton könyvből átismétlem amit a héten tanultam.
Megérkezem a munkahelyemre. Leveszem a kabátom, sapkám, a kipa viszont természetesen marad. Ez egy viszonylag nagy cég, üzleti és biztonsági rendszereket fejlesztünk többek között bankoknak, kormányzati vállalatoknak. Az én feladatom – mint iOS-fejlesztő – egy hatfős csoport részeként az osztrák posta megrendelésére két mobil alkalmazás fejlesztése.
Így dolgozom:
a háromezer éves (és az azóta azokból levezetett) törvények kompromisszumok nélküli betartását szimbolizáló fekete kipában, egyúttal a legmodernebb technológiával.
A nem zsidó kollégáim értekelik ezt. Megértik, hogy az ebédszünetben miért nem megyek velük a közeli gyrososhoz. Érdeklődnek a kásrut szabályai iránt. Elmondom nekik, hogy a hús különösen szigorú téma: csorba nélküli pengével, egyetlen gyors metszéssel kell az állatot levágni, néhány egészségi károsodást lecsekkolni, majd a vért eltávolítani. Megértik, és tisztelik.
Munka után gyakran rögtön a feleségemhez megyek a munkahelyére. Ő régész PhD-hallgató, közben egy kóser borkereskedésben dolgozik. Innen megyünk haza, ahol általában közösen főzzük meg a vacsorát, megesszük, majd megyek az esti kolelbe. Negyed kilenckor mááriv (esti ima), majd egy óra Talmud tanulás. Vannak chevruszák (tanulópárok), és vannak chaburák (tanulócsoportok), de mindenki ugyanazt tanulja, és többbé-kevésbé ugyanott tart benne. Épp most kezdtük el a Bává Kámá traktátus “Hákonész” című fejezetét, ami nagyon fontos, anyagi felelősséggel kapcsolatos alapelveket tartalmaz. A Misna kijelenti, hogy ha valaki a bárányait betereli az akolba és megfelelő módon bezárja a kaput, a bárányok pedig ezek után kiszabadulnak és kárt okoznak (pl. a szomszéd mezején legelnek), a tulajdonos nem felel a kárért, ha pedig nem zárta be megfelelően a kaput, akkor felel. A Gemárá pedig kifejti hogy az számít megfelelő zárásnak, ami a környékre jellemző szélnek ellenáll. Természetesen ez nem csak bárányokra értendő, a későbbi halachikus irodalom (többek között) ebből a talmudi esetből ad választ arra, hogy hasonló helyzetben kit mennyi felelősség terhel.
Tanulás után hazamegyek. Ha van időnk, megnézünk egy-két tudományos videót, vagy egy rabbi előadását. Megbeszéljük, hogy mit főzzünk vasárnapra, amikor több adag kell, mert mi visszük az ételt egy családnak, ahol a héten gyerek született. Ugyanis itt az a szokás, hogy ha egy asszony kórházban volt, vagy bármi okból pár napig nem tudja ellátni magát és a családját, akkor a közösség családjai arra az időre beosztják egymás között, hogy mikor, ki főz rájuk. Nekünk most a vasárnap jutott, ami kényelmes helyzet. Csirkepaprikást, rizst, valami salátát és gyümölcsöt viszünk nekik.
