Ebből a cikkből nem derül ki az, hogy hogyan nyerjük meg a választásokat. Ez a titok a politikusokat érdekli. De az igen, hogy hogyan nyerjünk a választásokon! Mégpedig spirituális értelemben.
Az igazság az, hogy a zsidó embernek az egész életében, mindenre ezzel a szemmel kell tekintenie:
hogyan fordíthatom az engem körülvevő eseményeket, történéseket a saját épülésemre, fejlődésemre, valamint mások segítésére?
Bármilyen hihetetlen, még a Magyarországon nemrégiben lezajlott országgyűlési választások sem jelentenek kivételt e szabály alól. Sőt, bizonyos értelemben még jobban is képesek segíteni minket ezen a pályán – amint azt hamarosan látni fogjuk.
Nem maradhatunk pártatlanok
Általában véve, a Tóra szerinti személyiségfejlesztés a szur mérá [távolodj el a rossztól] és ászé tov [cselekedj jót] két pólusa körül mozog (vö. Zsoltárok 34:15). Ez a két pólus érzékelhető a választás utáni lelki feladatainkban [ávodában] is.
A rossztól való eltávolodáshoz könnyebb viszonyulnunk, ha őszinte szemmel képesek vagyunk a tükörbe nézni, és megkérdezni magunktól:
Meg vagyunk elégedve azzal, ahogyan lecsapódnak bennünk az események?
Esetleg el tudnánk képzelni jobb reakciót is, ami a Tóra ideáljainak jobban megfelelne?
A feladatunk az volt, hogy állampolgári kötelezettségeinknek eleget téve, felelősségteljes döntést hozzunk, és ennek megfelelően tájékozódjunk, informálódjunk, mérjük fel, hogy kire lenne a lehető leghelyesebb leadnunk a szavazatainkat. Ehhez elkerülhetetlen, hogy valamennyire „belekeveredjünk”, híreket olvassunk.
(Ez a folyamat egyébként nagyon hasonló ahhoz, amit a tiszta, isteni lélek tapasztal meg akkor, amikor azt a küldetést kapja, hogy kapcsolódjon egy fizikai testhez, jöjjön le ebbe a világba, és szolgálja a Teremtőt innen – úgy, hogy közben viszont részt vesz az „evilági” dolgokban, és ennek során veszélybe kerül, eredeti, romlatlan tisztaságát szükségszerűen, legalábbis részben elveszítve.)
Ebben a folyamatban a legnagyobb kincsünk, amire a legjobban kell vigyáznunk: az identitásunk.
Őrizzük meg józanságunkat – őrizzük meg önmagunkat
A legnagyobb hiba, amit a legtöbb ember a politikába való bevonódás során, különösképpen a kampány időszakában elkövet, hogy hagyja, hogy a politika az identitásának a részévé váljon.
Ennek a folyamatnak a során lesznek a barátainkból, ismerőseinkből „fideszesek” vagy „emeszpések”, vagy bármilyen más politikai szerveződés képviselői, és elveszítik a szemünkben valódi, egyedi személyiségüket.
Azt a különös, Örökkévalótól kapott küldetésüket, tehetségük, képességeik és jellegzetességeik egyedi kombinációját, melyekkel csak ők rendelkeznek az egész világon, és a különleges életfeladatukat, melyeket csak ők tudnak elvégezni.
Ehelyett puszta „szavazóvá” ill. „szavazattá” alacsonyodnak le. Ilyen minőségükben, ha nem arra szavaznak, akire én, automatikusan szembekerülnek velem. Az általam kívánatosnak vélt célt akadályozó tényezővé válnak.
Ne higgyük, hogy csak mások identitása csorbul a mi szemünkben: mi magunk is azzá válunk, ami foglalkoztat minket. És egy szívben nem fér el két elkötelezettség. Hiába voltunk a Tóra iránt elkötelezve, ha most a politikai győzelmet számítjuk elsődleges szempontnak – legalábbis erre az időre (remélhetőleg).
Meg is döbbenünk sokszor: hogyan lehetnek ennyire buták az ismerőseink, hogy nem arra szavaznak, akire mi?
Lelki életünk a kárát látja ennek. Nem tudunk úgy Tórát tanulni, imádkozni, mert „fontosabbnak” látszó ügyek lebegnek lelki szemeink előtt. És az ember-ember közötti kapcsolatok is sérülnek.
Ennek az antitézise, hogy őrizzük, vigyázzuk saját identitásunkat, külső szemlélők maradunk.
Így éppolyan felelősségteljes döntést hozhatunk, pontosan ugyanazon információk ismeretében, de a saját személyiségünket, lelki tisztaságunkat nem adjuk fel.
Különleges élmény volt számomra az idei magyarországi kampányt fizikailag is kívülállóként (életvitelszerűen külföldön tartózkodó polgárként) megélni. Miközben az online híreket böngészve láttam, hogy otthon minden érzelem elszabadult, saját magam körül, a fizikai valóságban tökéletes rendet és normalitást érzékeltem.
Érdekes: az itteni ismerőseim között nincsenek se „fideszesek”, sem ellenzékiek! Mert nem is tudják, mit jelent az, mert másik országban élnek.
Igyekszem a leckét a szívemre venni, és ezt a lelki tisztaságot őrizni mindvégig. Még későbbi kampányidőszakokban is!
Közel a tűzhöz: az igazi nagyság árnyékában
A kiinduló kérdésünk az volt, hogy hogyan nyerjünk, vagyis hogyan épüljünk a választások kapcsán. Mindeddig a rossztól való eltávolodástól [szur mérá] szóltunk, és látszólag ezzel nem nyerünk semmit, csupán azt nyerjük, hogy nem veszítünk.
A valóság persze az, hogy ez igenis önmagában is sikernek számít! Ha képesek vagyunk ellenállni egy erős, uralkodó sodrásnak, kísértésnek, ezáltal természetesen lelki nagyságra teszünk szert, ami jól fog jönni a későbbiekben.
De az igazi nyereség természetesen az érme másik oldala, a jót tevés [ászé tov].
A választási kampány valahol felemelő élmény. Legalábbis azt az érzetet kelti bennünk, hogy itt most nagy dolgok történnek. Mintha most dőlne el a világ(unk) sorsa!
Aki a Teremtő irányításában és uralkodásában hisz, az tudja, hogy mindez egy hasonlat, ami a szemeink előtt valósul meg.
Az igazi Uralkodó, aki valóban irányít, akinek a döntései valóban meghatározzák az életünket: az Örökkévaló.
A politikusainkat, vezetőinket mi választjuk meg. Ha akarjuk (többség szerint), maradnak, ha nem, mennek. A Teremtőt azonban nem tudjuk „lecserélni”.
Ez az az inspiráció, amit a választásokból meríthetünk: ha meg tudjuk őrizni a „nagy dolgok történnek”-érzést, és magunkkal vinni. Például a nagyünnepek időszakára, amikor éppenhogy saját magunk mellett „kampányolunk”, azért, hogy a Teremtő jövőre is „beválasszon” minket az Élet Könyvébe.
Egyszerű és értékes: most forduljunk az Örökkévaló felé
Az egyik legkülönlegesebb parancsolat, amit a Tórában találunk, a Teremtő szeretetének parancsolata [áhávát Hásém]:
„Szeresd az Örökkévaló Istenedet, teljes szíveddel, teljes lelkeddel, és egész valóddal” (Mózes 5., 6:5)
Ennek sokféle lehetséges megközelítése közül az egyik: a prioritásaink rendszere.
Akit szeretek, azt ugyanis az első helyre sorolom. Az őrá (házastársamra, gyermekeimre, családtagjaimra) való figyelmem felülír minden más érdeklődésemet. Eszerint:
aki az Örökkévalót szereti, az Őrá figyel oda elsősorban. Még a választási kampány idején is!
És ez a figyelem felszabadító erejű. Megtisztít a gyűlölködéstől, az aggodalmaskodástól.
„Még amikor a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek, mert Te velem vagy.” (Zsoltárok 23:4)
Ha pedig ez nehéznek, elvontnak vagy elrugaszkodottnak tűnik, gondoljunk arra, hogy közelebb van, mint gondolnánk. Hiszen aligha találhatunk ennél egyszerűbb „finomhangolást”: ahelyett, hogy a kis, evilági küldöttek irányításán elmélkednénk, gondoljunk inkább a Valódi Irányítóra, az egyetlen, igazi Vezérre, aki tényleg mindent eldönt.
Ha erre képesek vagyunk, akkor elmondhatjuk magunkról, hogy valóban sikerült nyernünk – épülnünk a választások által.
