Ezen a héten olvassuk fel a Tórából a pénzügyi, polgári törvények szakaszát, melyről a Tóra szinte azonnal a Szináj-hegyi kinyilatkoztatás után ír.
Ezek a témák első pillantásra nem tűnnek túlságosan magasztosnak. Olyan jellegű kérdések például, hogy mennyit fizessen a tolvaj, mi az őrző felelőssége, ha nem jól őrizte a rábízott tárgyat, vagy ha a peres feleknek nézeteltérése támad egy tartozás kapcsán, akkor hogyan tegyünk köztük igazságot.
Bölcseink viszont úgy tapasztalták, hogy a Tórának ez a része különösen alkalmas arra, hogy a 13-18 éves korosztályt, a jesivában [talmudi iskolában] tanuló fiatalokat fejlessze. Mindenki ezt tanulja, még akkor is, ha a többségük egyáltalán nem is akar jogász vagy ügyvéd lenni.
A legutóbbi alkalommal említettük Jitró tanácsát, amiből megtanultuk: bizonyos emberek úgy születnek, hogy jó érzékük van az igazsághoz. Akik viszont nem, azokat a Tóra tanulmányozása segíti, hogy ezt kifejleszthessék – a talmudi viták tanulmányozásán keresztül.
Hogyan működik ez? Ha az ember „belülről” vesz részt egy vitában, akkor érintve van benne, és nem képes arra, hogy tisztán lásson, hiszen mindig a saját igazát és érveit fogja csak látni. A talmudi vitában viszont „kívülről” veszünk részt, és mégis, van egyfajta megérzésünk arról, hogy a példában szereplők közül kinek van igaza. Ha szembesülünk azzal, hogy tévedünk, akkor pedig igyekszünk alaposan megérteni, hogy mit ronthattunk el? Ezáltal megtanulunk igazságosan gondolkodni.
A legtöbb jesivában kétféle tanulási stílust szoktak együttesen alkalmazni: ijun [elmélyedés] és bekiut [ismeretszerzés] tanulást. Egyszerűen fogalmazva: az ijun a lassú, a bekiut a gyors. A bekiut során egy megadott mennyiséget haladnak minden nap, ami hosszabb idő alatt jelentősebb mennyiséget ölel fel.
Ezzel szemben az ijun során veszünk egy esetet, és azt vizsgáljuk többféle aspektusból. Gyakran olyan részletet keresünk benne, amin a későbbi értelmező rabbik vitatkoztak. Mire az ember ezeket a vitákat megérti, hogy miért vitatkoznak, miért van mindegyiknek igaza a maga szempontjából, addig amellett, hogy intellektuálisan is fejlődnek a tanulók, az igazsághoz való viszonyuk is megváltozik.
Ezáltal a Teremtőhöz is közelebb kerülnek. Sőt, a szerénységet is fejleszti, és megtanítja az embert arra, hogy hol a helye. Hiszen látja a többi tanulót és a tanítót. Szembesül azzal, hogy mennyire komoly erőfeszítéseket kell megtennie ahhoz, hogy kövesse a tanítást.
És azzal is, hogy az őt körülvevő tanulótársak között talán mégsem ő a legjobb. Ugyanis jóval többen hajlamosak saját magukról azt gondolni, hogy nagyon jó a megértésük, mint ahányan valóban képesek követni, megérteni a témát, valamint jó kérdéseket és válaszokat megfogalmazni azzal kapcsolatban.
