„Minden szem Rafah-ra szegeződik” (All Eyes On Rafah) – hirdeti a humanitárius érzelmekkel manipuláló mém, mely némelyek szerint a legelterjedtebb olyan fotó, amit a mesterséges intelligencia generált, több mint 50 millió megosztással.
De vajon mi a sikerének a titka?
Kiderül a mostani hetiszakaszból, melyben Mózes Jehosuá megmeneküléséért imádkozik.
„És Mózes Hoséá bin Nunt Jehosuának nevezte.” (Mózes 4., 13:16)
Rási magyarázata szerint: „Imádkozott érte: az Örökkévaló mentsen meg a kémek rossz tanácsától.” (Szotá 34b alapján)
Számos magyarázó felteszi a kérdést: hogy lehet, hogy Mózes csak Jehosuáért imádkozott? Kálevért vagy a többi kémért miért nem?
Például a Neciv (Háemek Dávár), valamint Rási magyarázataira írt két fontos „szuperkommentár”: a Mászkil leDávid, valamint a prágai Máhárál által jegyzett Gur Árje.
Hiszen láthatjuk Mózes imájának különleges erejét. Jehosuá ugyanis valóban megmenekült a kémek rossz tanácsától. Nem lett volna jobb, ha mindenkiért imádkozik?
A válasz az, hogy nem lehet mindenkiért imádkozni!
Az ima lélekből jön. Nem pusztán egy „kérvény”, amit leadunk valamiféle „mennyei hivatalban”. Éppen ezért az is nehezen képzelhető el (legalábbis számomra), hogy például interneten keresztül megkérjünk egy Tóratudóst, hogy imádkozzon a gyógyulásunkért. Vagy olyasvalaki mondjon zsoltárokat helyettünk, aki ugyan éppen ráér, de minket személyesen nem ismer.
Az egyik legfantasztikusabb gyakorlat, amit valaha is hallottam, és az imát – valamint a hitet – fejleszteni képes, arról szól, hogy csak egy dolgot keressünk, amit tényleg akarunk. Ez akár olyasmi is lehet, ami első pillantásra lehetetlennek tűnik. A lényeg, hogy tényleg nagyon akarjuk, és imádkozzunk érte. Őszintén és szívből.
Ezután figyeljünk, és bármi olyasmi történik, ami akár csak a legkisebb mértékben abba az irányba mutat, jegyezzük fel. A tanító, aki ezt a gyakorlatot elmagyarázta, arról tanúskodott, hogy nem volt olyan tanítvány, aki megbánta volna a kísérletet, és ne járult volna hozzá ahhoz, hogy az imája megerősödjön valamilyen mértékben.
Egy bölcs mondás szerint a szívből jövő szavak a szívbe találnak.
Igaz ez akkor is, amikor egyik ember szól a másikhoz, de az ima is ugyanígy működik. Az ereje abból fakad, hogy mennyire azonosul vele az, aki mondja.
Ezért tudott Mózes Jehosuáért imádkozni és másokért nem. Sőt, az is elképzelhető, hogy valóban mindenkiért imádkozott, és mégis – a Jehosuáért mondott imája erősebbnek és hatékonyabbnak bizonyult. Mert Jehosuá volt az, akihez Mózes közel állt, folyamatosan mellette volt, őt szolgálta, és ezért őszinte beleéléssel tudott az Örökkévalóhoz folyamodni az ő számára.
Az ugyan igaz, hogy a lehető legtökéletesebb az, ha minél több emberrel képesek vagyunk együttérezni, és mindenkinek a gondját képesek vagyunk a szívünkön viselni.
A valóságban az ember azonban nem így működik. Mindnyájunk számára vannak fontosabb és kevésbé fontos emberek. Mózes nagyságából semmit nem von le az a tény, hogy Jehosuáért nagyobb, őszintébb beleéléssel volt képes imádkozni mint bárki másért.
Meggyőződésem, hogy a Rafah sorsáért aggódó mém megosztói is pontosan ugyanezen az elven működnek. Nyilvánosan elérhető a Wikipédia oldalán az az összehasonlítás, ami a legutóbbi idők háborúinak és civil áldozatainak a statisztikáit gyűjti össze.
Ebből kiderül, hogy ugyanazok, akik ma Rafah sorsáért aggódnak, azok az utóbbi 4 évben nem aggódtak ennyire a még több áldozatot követelő Ukrajna, Etiópia, Jemen, Afganisztán, Mexikó fegyveres konfliktusaiért és ártatlan civil áldozataiért.
Akkor mégis miért terjed ilyen sikeresen ez a mém?
Mert az emberek, akik terjesztik, személyes kötődést éreznek azokhoz, akikről szól. Az igaz, hogy ez a kötődés nem a palesztin nép iránt érzett pozitív kötődés – ellentétben azzal, ahogyan sokan kifelé mutatni próbálják, vagy saját magukat áltatják vele –, hanem a zsidó nép iránt érzett negatív kötődés.
Ez a kötődés pedig, akármennyire negatív is, fontos és pozitív jelentőséggel is bír. Amint arra számos gondolkodó rámutatott, a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny. Törődést, elvárást és figyelmet fejez ki.
A zsidó ima rendszerében persze sokszor előfordul, hogy a szélesebb közösségért imádkozunk. Bizonyos, hogy ennek is megvan a maga jelentősége. Mindemellett tartsuk fejben Jehosuá (és Rafah) tanulságát: a személyes ima különleges ereje képes arra, hogy magasabbra érjen, és egész világokat mozgasson meg.
