A zsidó naptár szerint most pénteken és szombaton volt Ádár hónap újholdja [ros chodes].
A Hold megújulása különleges esemény a számunkra, mert azt szimbolizálja, hogy hónapról hónapra mi magunk is megújulunk.
Mindenki elkövet hibákat, de az igazi nagyság egyik nagy titka az, hogy képes újult erővel visszatérni az eredeti célokhoz, elvekhez. A jécer hárá egyik fő stratégiája, hogy összezavar minket, és elfeledteti, elhomályosítja azt, amiben hiszünk.
„Hétszer esik el az igaz, de felkel.” (Mislé 24:16)
Ezért is az a szó, amit a megtérésre használunk héberül tesuvá, azaz visszatérés. Ez fejezi ki, hogy az ember lelke legmélyén ott rejlik az eredeti, tiszta igazság – csak fel kell fedeznie.
„Az Örökkévaló az embert egyenesnek alkotta, de ők kerestek sok kiszámítást.” (Kohelet 7:29)
Az Újhold, az új hónap megünneplése fantasztikus lehetőség arra, hogy kitörjünk abból a dobozból, amibe a saját berögzült szokásaink zártak minket be. Érdekes módon, a modern angol nyelvben is van ilyen kifejezés (thinking out-of-the-box).
Ráadásul az e havi „kitörésünk napja” a boldogságról is szól, mert ebben a hónapban köszönt ránk Purim örömünnepe, amiről Bölcseink úgy tartják:
„Amikor belépünk Ádár hónapba, sokasítjuk az örömöt.” (Táánit 29a)
Ami héberül így hangzik:
Ami már csak azért is érdekes, és különösen elgondolkodtató, mert éppen a Purim ünnepe az, ami éppen az öröm ellentétét kellett volna, hogy jelentse. Hiszen éppen ez az a nap, amikor az ókori perzsa világbirodalomban élő összes zsidó (vagyis az összes akkor élő zsidó!) megsemmisítése lett elrendelve.
Mégis, a legnagyobb gyászból lett a legnagyobb örömnap. Purim napján minden a feje tetejére áll!
De erről talán majd később még részletesebben szólunk.
