Nem könnyű a kezdő érdeklődőnek a zsinagógai imákhoz kapcsolódnia, hiszen azok héber nyelven íródtak.
Annak ellenére, hogy a Talmud elviekben megengedi azt, hogy mindenki a saját nyelvén imádkozzon, olyan nyelven, amit ért, a kialakult szokás mégis az, hogy ragaszkodunk a héber eredeti szövegekhez, melynek különleges ereje van (és nem utolsósorban arra ösztönzi a tanulókat, hogy mihamarabb igyekezzenek elsajátítani a szent nyelvnek, a hébernek a rejtelmeit).
Ennek az egyik lehetséges magyarázatát a Talmudban találjuk: mivel az angyalok is kizárólag héber nyelven értenek, ezért ha más nyelven mondjuk az imánkat, nem számíthatunk angyali közbenjárásra, segítségre az imáink feljebbvitelében (Szotá 33a).
Az adminisztráció mennyei rendszere
Egyáltalán, miért van szüksége az Örökkévalónak angyalokra ahhoz, hogy az imáinkat feljebb vigyék? Ő maga talán képtelen lenne meghallgatni az imáinkat?
Az igazság, hogy ez egy nagyon mély kérdés. A valódi kérdés az, hogy egyáltalán miért van szükség angyalokra?
Az egyszerű válasz az, hogy nem az Örökkévalónak van szüksége az angyalokra. Hanem nekünk, embereknek teszi egyszerűbbé a kapcsolatot az Örökkévalóval, aki nagyon megfoghatatlan, körülhatárolhatatlan és végtelen, hogy angyalok egész hada létezik, akiken keresztül Őhozzá eljuthatunk.
De nem akarom tagadni, hogy ez a kérdés igen összetett, és nehezen közelíthető meg, és mindez csupán leegyszerűsítése a valóságnak.
Bárhogy is legyen, az egyik oka annak, hogy héberül imádkozunk, az, hogy az angyalok segítségére számítunk.
A gondolatolvasás különleges joga
A középkori francia magyarázók, a toszafisták nem értették, hogy hogyan lehetséges az, hogy az angyalok nem értik meg a hébertől eltérő nyelveket? Hiszen még az ember gondolatait is képesek megérteni, nemhogy azt, amit más nyelven mondtak? (Toszfot, Sábát 12b „seén”)
Más magyarázók azonban azt nem értik, hogy
a toszafisták ugyan miből gondolják azt, hogy az angyalok ismerik az emberek gondolatait?
Hiszen mi a Teremtőt szoktuk azzal dicsérni, hogy képes arra, hogy „a szíveket vizsgálja”. Ez a fajta „gondolatolvasás” vajon nem az Ő privilégiuma? Talán minden angyalnak is lenne joga erre?
A Noám Elimelech (Elimelech Weiszblum, 1717-1787, Lengyelország), a lizsenszki rebbe azt válaszolja, hogy a toszafistáknak igaza van. Hiszen a Midrásból azt tanultuk, hogy az imákért felelős angyal összegyűjti az imáinkat, és azokból díszeket készít a Teremtő koronájára (Smot Rábá 21:4).
Nem lehetséges azonban, hogy minden ima egyforma helyre kerül. A legszebb imákból lesznek a mennyei korona legszebb díszei.
A kérdés már csak az, hogy honnan tudhatják az angyalok, hogy melyik ima mennyire szép, mennyire tiszta? Ehhez van szükségük arra, hogy az emberek szívét is vizsgálják, belelássanak a gondolataiba. Ezért feltételezték a toszafisták, hogy az angyalok is képesek a „gondolatolvasásra”.
Az imák illata felfedi az angyalok előtt lelki életünket
Ekkor azonban továbbra is kérdés marad az eredeti dilemma: ha a gondolatokat is látják, akkor a hébertől eltérő nyelveket hogyan is ne értenék? Miért is ne imádkozhatnánk más nyelven, mint héberül?
A Noám Elimelech szerint valójában az angyalok nem tudnak más nyelven, csak héberül. Azt viszont, hogy melyik ima hová kerüljön, enélkül is képesek megállapítani. Ugyanis minden micva, minden jócselekedet kellemes illattal gazdagítja az imát. Ugyanígy, ha rosszat tesz vagy gondol az ember, akkor az az imáját is „kellemetlen illatúvá” teszi.
Így egy egészen egyszerű angyal is, aki nem tud más nyelven, csak héberül, képes lesz arra, hogy a szép imákat fontos helyre tegye. Elegendő „megszagolnia” az imát, és már tudja is, hogy hová való.
„Az az ember, aki egésznap őrizkedik minden rossz dologtól: hízelgéstől, hazugságtól, gúnyolódástól, haragtól, gőgtől, gyűlölettől, versengéstől, és minden más olyan dologtól, amik a lelki fejlődését veszélyeztetik, és mindehelyett Tóratanulással és jócselekedetekkel foglalkozik – az ilyen ember imájába minden jócselekedet különleges illatot ad.” (Noám Elimelech, Beháálotechá 12:2)
A héber nyelvű imára viszont ezzel együtt szükség van, hogy magának az imának értse a tartalmát az angyal is.
Ez a gondolat igen motiváló. Rámutat arra, hogy mekkora hatással vannak hétköznapi cselekedeteink, viselkedésünk az imáink erejére. Megtanít minket arra, hogy hatással lehetünk a legfelsőbb világokra is, ahová eljuthatnak az imák.
És arra is ösztönöz, hogy a rossz dolgoktól őrizkedjünk, mert a túlvilágon – melyet Bölcseink „az igazság világának” is neveznek – pontosan láthatóak a rejtett szándékaink minősége.
